és kirobban a balhé

Hobi, a fehér puma Nixa egyik hírszerzője. Ő derítette fel a birodalom területén lévő népeket, kisebb királyságokat, így vette fel velük őfelsége a kapcsolatot és alakított ki velük szövetséget. A Deghyomban zajló munkálatok viszont az ő érdeklődését is felkeltették. A magányos cowboy elindult, hogy utána járjon, mi is folyik odaát, a tűzszínű ég alatt.

Első meglepetéseként a város körül erdő fogadta. Egész barátságosnak tetszett a hangulata, néhol kék vagy vörös szentjánosbogárként repkedtek a tündérek, megint máshol távoli szertartás kántálása hallatszott. Na igen.. nem volt egyedül sűrűben.
-Micsoda tömeg- jegyezte meg magában. Amint kiért a fák közül, azonnal a legszélső gyűrűben találta magát, a mágusok és tűzvarázslók gyűrűjében. Azonnal menedékbe húzódott.
-Aztanemjóját- gondolta- mintha ez a hely kissé megélénkült volna. Azzal felmászott az egyik kunyhó tetejére és a tetőkön keresztül ugrálva és osonva. Ügyelt rá, hogy észrevétlen maradjon. Az utcán láthatóan nagy élet volt, mindenki tette a dolgát. Lassan eljutott a polgári és kereskedelmi gyűrűn át a harcosok gyűrűjéig.
-Elég szépen megváltozott ez a hely- jegyezte meg, miközben haladt- határozottan felélénkült. Kíváncsi vagyok, hogy Tom Focus mit csinált.... Ahogy kijjebb ért, megpillantotta a harcosok edzőterét. Épp gyakorlat folyt. És nem is akárkik voltak ezúttal az edzők, hanem Hua-Bei és Ghor'g. Hobi szemei elkerekedtek:
-Egek ura, micsoda létszám! És... két hollónemes? Ez bizony komoly... Azonnal visszafordult, és ment jelenteni a hercegnek.

Felix azonnal fogadta, mikor meghallotta, hogy a cowboy fontos hírekkel érkezik. Hobi azonnal jelentést tett a másik városban látottakról, a virágzásról, a harcosok szembeszökő létszámfölényéről, és a két hollónemesről, akiknek Deghyom otthont biztosít.
-Hogy mi?- pattant fel a herceg- két hollónemes?
-Igen, felség- bólintott a puma- egy kicsi gyíkszerű és egy nagy ork.
-Ez bizony fenyegetés- állapította meg a herceg, és utasította a hírszerzőt- menj, és hívd Hollót, a Baima testvéreket, és a három őrt. Most azonnal megfékezzük Focust. Hobi meghajolt és már ment is. Shayla, aki viszont ott helyben szem- és fültanúja volt ennek az egésznek- azonnal felszólalt:
-Hogy mondod?- pattant fel a helyéről- Felix, ez nevetséges! Aláírtuk a békét, joguk van a fejlődéshez... A herceg ránézett:
-Vedd már észre, mi folyik itt! A lovagi torna, a létszámfölény, a hollónemesek... ez mind erőfitogtatás és fenyegetés. Ha most nem állítjuk le Focust, akkor csak idő kérdése, és ismét nekünk támadnak. Azzal kiviharzott a szobából. Shayla egy ideig tehetetlenül nézett utána... majd megindult, fejébe véve, hogy megállítja őt.

Odaát, ahogy Tom Focus bajlódott az adminisztrációval, egy ördögdenevér cikázott be hozzá:
-Felség, felség... nagy baj van! A király felemelte a fejét:
-Mi történt? A hírnök tovább csicseregte:
-Nixa hercege erre tart, harcosokkal... és a három őrrel. A kék macska felpattant:
-Hogy mondod? A három őrrel? Ők sosem hagyják el a helyüket.
-Most viszont megtették- mondta az ördögdenevér- és félek, jó okkal. A király mordult:
-Én is ettől tartok- majd megindult kifelé, vörös ruhájához felkapva a palástot. Nem is bajlódott kísérettel vagy a városon való átvágással, egész egyszerűen végigszaladt a tetőkön, végig az erdő fáin....

Mikor kiért a sűrűből, már látni is vélte az említett csapatot... már csak a 3. őr méreteinél fogva is. Morgott, majd összecsapta tenyereit:
-Bászt kegyelméből! Megjelentek kezein az impozáns aranykarmok, majd rohamot vett a csapat felé. Mikor úgy érezte, kellő távolságba ért, felugrott:
-Érjen össze az ég és a föld!- legyintett kétszer. Azzal tűz csapott fel a földből és az le az égből, vagy 10 méter széles tűzfalat alkotva. A nixaiak még az utolsó pillanatban fékeztek le.... kivéve Tyxblack Dark, aki úgy érezte, hogy elég nagy és erős, hogy áttörjön. Befutott a gigászi lángok közé.... majd azzal a lendülettel egy hatalmas tűzgolyó kicsapta onnan, így égetten terült el, jó pár méterrel arrébb. Felix és a többiek mind elhűlten néztek utána, majd visszafordultak a lángok irányába. A tűz kissé lejjebb apadt, de csak azért, hogy Tom Focus szemtől szemben tudjon velük beszélni:
-Mégis mit jelentsen ez?- fakadt ki.
-Hogy mi?- a herceg tett felé egy lépést- hollónemesek vannak nálad, ez bizony fenyegetés! A király szemei elkerekedtek:
-Micsoda? Aláíratjátok velünk a békét, és ezek után még megfigyeltek minket? Te nem vagy normális! Ekkor ért oda Shayla, aki megragadta a herceg karját, és próbálta onnan elrángatni:
-Felix, ne csináld ezt! Nem tettek semmit! Joguk van a fejlődéshez! A kék macska tekintete megenyhült. Lám... mint annak idején is, most is Shayla az, aki a békére törekszik... méghozzá értelmes szavakkal, és nem fegyverrel. Már jól ismeri a hercegnőt... de a helyzetből láthatóan a hercegnő is jól ismeri őt. Talán jobban, mint a herceget, aki egyszer otthagyta váratlanul? Lassan leengedte karjait, és a tűzfal csak egy csendesen pislákoló kis lángsávvá csökkent.
-Ez most csak figyelmeztetés volt- mondta valamivel nyugodtabban, de továbbra is tekintélyt parancsoló hangon- de ha még egyszer ilyen lépést tapasztalok tőletek, akkor biztosíthatlak afelől, hogy nem fogok finomkodni. Remélem, világosan fogalmaztam.

Megfordult, és elindult visszafelé. Azonban a herceg nem hagyta annyiban a dolgot:
-Csak ne olyan gyorsan... Tom Focus megállt, és hátranézett. Nixa ura ugyanolyan hévvel reagált, mint az elején:
-Látom, igazán nagyra lettél magaddal, miután az istenek kegyeit élvezed- szűrte le a tekintélyes méretű vaskarmokból, a tűzfalból- de én tudom, hogy mire készülsz. Ezennel kihívlak egy párbajra! A király szemei elkerekedtek, és teljesen visszafordult. Felix csíkjai és szemei jégkékké váltak, ismét fehér sörénye nőtt, és támadóállást vett fel. A kék macska nem igen akart harcolni ellene. Tökéletesen látta, hogy a herceget az üldözési mánia hajtja. Viszont a lovagi becsületkódex úgy kívánta, hogy egy ilyen magas rangú ellenfél kihívását el kell fogadnia. Így ő is felvette a támadóállást.

A herceg nem is tétovázott. Azonnal rohamozott egy erőteljes jégtámadással. Tom Focus hárított a karmokkal, majd tűznyilakkal válaszolt. Felix ezeket sikeresen eloltotta egy hűvös fuvallattal, és jégtűket idézett. Ez a párbaj mindkét város számára érdekfeszítő volt, így lassan elkezdett gyűlni körülöttük a tömeg. Valóban látványos is volt ez a párbaj, amiben nemcsak a két ősi fél, de a két ellentétes elem is összecsapott. A különbség csak abban rejlett, hogy a herceg valóban félelemből és agresszióból küzdött, míg a király ésszel, hidegvérrel, megfelelő taktikával. Ellenfele támadását hamar ki is ismerte, és hamar be tudott vinni neki pár komolyabb ütést. Itt viszont egy másik problémával kellett számolnia, méghozzá azzal, hogy Felix a jég elementál képességei miatt képes hűsítő deret képezi a sérülésekre, így egyszerre vérzést és fájdalmat csillapítani, majd ott folytatni a párbajt, ahol abbahagyták. Az első ilyen esetnél, ahogy a kék macska nem számított erre a rejtett képességre, meglepetésként érte, hogy a herceg szinte azonnal ott termett az orra előtt, fagyos karmait a nyakába vájva. Kissé meg is tántorodott.

Felix örömmel nyugtázta, hogy sikerült egy ilyen trükkel meglepnie ellenfelét. Megállhatott volna itt, elkönyvelve magának a győzelmet, hisz a király látványosan megszédült, így már nem indulnak egyenlő esélyekkel. De mivel úgy látta, hogy ellenfele még mindig talpon van, inkább úgy döntött, hogy kellően megadja a módját a párbaj befejeztének. Újabb rohamozást indított. Tom Focus felpillantott. Pár pillanatig két csíkos macskát látott közeledni... aztán ahogy visszanyerte a lélekjelenlétét, sikerült kivennie a herceg alakját, aki igencsak közel volt. Inkább ösztönösen, mint szándékosan, de meglódította bal karját, az aranykarmokkal végigvágva Felix mellkasát. Ezzel némi időt nyert, míg ellenfele is megtántorodott... és ki is használta. Megidézett egy tekintélyes tűzgömböt, amit ráirányított. Egy hatalmas robbanás, pár méteres repülés, és a herceg égetten zuhant vissza a határsivatag homokjába. Igencsak erőteljes támadásnak bizonyult. Próbálta ismét fagyasztani a sérüléseit, de olyan kevés ereje maradt a robbanás után, hogy ez csak félig sikerült.

Hirtelen minden elcsendesült. A két birodalom lakói döbbenten meredtek a történtekre, olykor egy-egy susmus elhangzott közöttük. Tom Focus kissé megremegett. A végső támadás idézése kissé meghaladta az erejét- tekintetve a súlyos sérülésére. De tartotta magát, és a lovagi becsülethez, így lassan megindult ellenfeléhez. Ugyanúgy kezet nyújtott neki, mint az arab negyedben:
-Nem akartam ehhez folyamodni, de a helyzet így kívánta. Sajnálom- mondta halkan, komoran. Felix jégkék szemei először a csodálkozást tükrözték... majd a haragot. Ugyan megragadta a király segítő jobbját, de ezzel együtt be is vetette ugyanazt a technikát, amit a zoolook erdő fái között, mikor Cez támadta... Tom Focus érezte, hogy rohamosan fogy az ereje. Először erőteljesen, egész testében megremegett, térdre rogyott, majd értetlenül a hercegre meredve elsápadt... majd ájultan esett össze. Felix sörénye egy pillanatra vörössé vált, majd visszaváltozott. Pislogott, mint aki akkor nyerte vissza a tudatát, és körbenézett.

Nem fogadta túl barátságos látvány: a deghyomiak kifejezetten gyilokvággyal meredtek vissza rá, a nixaiak némi csalódással, majd meglátta maga előtt az ájult királyt. Ekkor fogta fel, hogy valójában mit is tett. Ezt csak tetézte, hogy Shayla nem hozzá futott, hanem ellenfeléhez, és élesztgette:
-Tom.... Tom... Ébredj fel! Térj magadhoz!- majd elkeseredetten nézett rá- Felix, mégis hogy tehetted ezt????
-Én, én...- a herceg próbált valami értelmeset szólni, de túlságosan elszorult a torka. Egyértelmű volt, hogy jelen helyzetben az egész világ mindkét nagybirodalma mélyen megveti- az egyik ráadásul a sajátja. A gyengesége sodorta ebbe a helyzetbe, amitől meg kívánt szabadulni. De úgy tűnt, hogy nem kerülhette el...  Iszonyatosan szégyellte magát. Lehajtotta fejét, és ráhelyezte mancsát:
-Vigyél az ősök földjére- mormolta halkan, majd egy hűvös fuvallat kíséretében eltűnt.

-Gyáva alak- jegyezte meg Phylox a 13 testvér közül.
-Szégyellnivaló is, amit tett- tette hozzá Elizis- őfelsége becsületesen győzte le, és még fel is segítette volna, ahelyett hogy a barbár kódexünk értelmében megöli. Ő viszont orvul rátámadt, és megölte.
-Nem- szólt Shayla. Mindenki felé kapta a fejét, hangja hallatán. A hercegnő folytatta, karjai közt a királlyal:
-Nem halt meg. De nincs magánál... Zitana kilépett a tömegből, és intett:
-Munkára mágusok, dolgunk van! A varázshasználók már iparkodtak is, felkapva az ájult uralkodót. Zitana is felzárkózott, hogy utánuk menjen, de egy pillanatra megállt, és a mellette lévő hercegnőre sandított:
-Tudod, utálom a fajtád- sziszegte- megvetlek mindannyiótokat, és ez az eset csak fokozta bennem ezt az ellenérzést... Shayla hátán végigfutott a hideg, majd a varázslónő hozzátette:
-De neked... és csakis neked megengedem, hogy lásd. Kedvel téged, és most ki is álltál mellette. Úgyhogy veled hajlandó vagyok kivételt tenni. A hercegnő felpillantott rá, Zitana pedig elindult a többiekkel, vissza a tűzvörös ég alatti városba...