2011. március 8., kedd

ismét két lábbal a földön

Még így is egy hétbe telt, mire a mágusok segítségével és három isten kegyeltjeként Tom Focus magához tért. Az orvtámadással a herceg mégiscsak rengeteg életerőtől fosztotta meg. A mágusok a felépülés után egy időre el is tiltották a munkától. Így inkább mindhárom szentélyben lerótta a háláját, és a várost körülvevő erdőbe vetette magát, hogy a zöld közt pihenjen. Azonban a sétát nem egyedül tette meg, hanem Shanbahac, a méreg, a halál és a növényi élet istene kísérte lépteit.
-Tehát nem emlékszel semmire?- kérdezte.
-Nem- felelte a király, távolba révedt tekintettel- az utolsó emlékem az, hogy kezet nyújtottam a hercegnek, ő pedig megfogta. Aztán minden elsötétült. A félelmetes kinézetű isten felé fordult:
-Igaz, amit beszélnek? Az egy támadás volt? Shanbahac bólintott:
-Igen, fiam. Túl mohón akart új tudásra szert tenni, méghozzá olyanoktól, akiktől nem is kaphatott volna. Valószínűleg ez szállt a fejébe, ami aztán ilyen aljas tettekre késztette.
-Ő most hol van?
-Északra ment, majd eltűnt. Tom Focus bólintott:
-Értem...

Pár percre teljesen elcsendesedtek, csak a fű susogott finoman a lábuk alatt. Végül az istenség hozzátette:
-Mást is beszélnek... A király érdeklődve felé nézett:
-Mifélét, uram? Shanbahac sejtelmesen kuncogott, majd válaszolt:
-Volt egy igen különleges látogatód abban az egy hétben. Egyedül volt veled a szobába. Csak mi, istenek láttuk, hogy ő, Shayla hercegnő, csókot adott neked... Erre az uralkodó meglehetősen zavarba jött. Próbálta leplezni is, hogy elvörösödik, de a növényi élet ura csak nevetett:
-Kár titkolni. Habár a vízisten Felixet szánta a trónra, a hercegnő mellé, mi mind nagyon jól tudjuk, hogy ti ketten mennyire vonzódtok egymáshoz- kicsit közelebb hajolt, és megerősítésként halkan hozzátette- talán azon a bizonyos éjszakán kezdődött az egész, amikor olyan szorosan hozzád simult abban a leheletfinom hálóingben...Tom Focus végighúzta arcán a tenyerét, hogy összeszedje magát, majd ismét az istenségre nézett:
-Elárulnád, miért csinálod ezt? Tudod, hogy nem szabad... Shanbahac ismét nevetett:
-Mégis miért nem? A herceg végérvényesen ott hagyta, a vak is látja, hogy kedvelitek egymást, különben is... mi ez a fene nagy büszkeség a hazátok iránt? Megérdemlitek, hogy egymás mellett legyetek boldogok.

A király elgondolkozott. Valóban csábító a gondolat, hogy úrnőjévé tegye Shaylát... de oly különböző helyről származnak, és látják máshogy a dolgokat. Mégis hogy hozhatnák közös nevezőre Nixa, az utópisztikus birodalom és Deghyom, a katonaállam érdekeit? Ég és föld a két hely... Ekkor tekintete megakadt valamin a közelbe. Vadrózsa bokor. Épp virágoztak a mélyvörös rózsák. Szinte kívánták a tekintetét és az érintését. Lassan odasétált, közelebbről megfigyelve a jelenséget. Shanbahac halkan nevetett:
-Kitűnő választás, fiam! A nők imádják a vöröset... Tom Focus meglepetten visszafordult felé:
-De én... Aztán visszafordult a virágok felé. Valóban csodásak voltak... mintha tündérek festették volna. Ezt a lehetőséget valóban nem szabad kihagyni. Ismét az istenségre nézett:
-Megengeded? A félelmetes alak egy nagyot bólintott:
-Természetesen. Azzal a király óvatosan benyúlt az ágak közé, és letört 4-5 szálat, amit ízlésesen csokorba fogott. A növényi élet ura ismét halkan nevetett:
-Tudod, nem csak ti, földi halandók vagytok átlátszóak. Mint látod, ezek a szépségek is konkrét céllal nyílnak. Ne okozz nekik csalódást. Az uralkodó elmosolyodott, és alázatosan meghajolt:
-Köszönöm, Shanbahac. Majd elindult kifelé az erdőből. Az isten elégedetten nézett utána.

Nem sokkal később odahaza Shayla meglehetősen meglepődve fogadta, hogy vendége érkezett. Mikor ajtót nyitott, a döbbenet csak fokozódott, mikor meglátta, hogy Tom Focus az. És azok a rózsák a kezében milyen csodálatosak...
-Szia...- köszönt félszegen Deghyom ura- ugye nem zavarok? A hercegnő kissé zavartan válaszolt:
-Ö.. nem... egyáltalán nem... gyere csak be.... A király belépett, majd átnyújtotta a virágokat:
-Őket neked teremtek... akarom mondani, neked hoztam... Shayla elmosolyodott. Csillogó szemekkel vette át rózsákat:
-Köszönöm! Igazán csodálatosak... Az egyik rózsafejet el is kezdte simogatni.
-És- emelte tekintetét ismét a vendégre- minek köszönhetem a látogatásodat? Tom Focus próbált megőrizni a hidegvérét, de az adott körülmények közt egyre melegebbnek érezte a környezetet.
-Köszönöm, hogy meglátogattál- úgy érezte, hogy minden szavát úgy kell kipréselnie- sokat jelentett. Shayla kissé meglepődni látszott:
-A tudatodnál voltál? A király elnevette, és egy pillanatra kínosan lekapta a fejét:
-Nem, egyáltalán nem- majd visszanézett a lányra- egy kismadár csicseregte. A hercegnő bólintott, majd vonakodva rákérdezett:
-Már jobban vagy? Deghyom ura bólogatott:
-Igen, minden rendben. És te?

Shayla mély hallgatásba burkolózott. Nagyon rosszul érintették a történtek, és azok a vegyes érzések, amik már akkor is kavarogtak benne, még nem ülepedtek le. Tom Focus kissé aggódott is, hogy netán valami rosszat mondott. Közelebb lépett a lányhoz, megérintve vállát:
-Shayla... A hercegnő azonban nem válaszolt. Helyette szép lassan a kék macskához bújt. Utóbbinak ez többet mondott minden szónál. Tudta, hogy milyen rosszul érinti a lányt, hogy Felix véglegesen eltűnt mellőle... de azt is, hogy a saját mély és rejtette érzései iránta viszonzásra találnak. Nem is várta el tőle, hogy beszéljen. Helyette karjaiba zárta, és egy lágy csókolt lehet a homlokára...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése