2011. március 30., szerda

hollónemesek 2.

Deghyom építkezési lázától felbuzdulva a sólyomlordok is úgy döntöttek, hogy szentélyt építenek, méghozzá Hórusz sólyomistennek. A munkálatokat az egyik, várhoz közeli sziklán kezdték meg. Hercegnői utasításra Kicsi hollónemes ment felügyelni a munkákat. Fabry-nak egy szava nem lehetett, hisz a hollónemeseket mindenki nagy tiszteletben tartotta. És az, hogy Nixa volt az első, aki otthont biztosított egynek, történetesen Kicsinek, az igencsak nagy szó volt. 

Kicsi alaposan felmérte a munkálatokat, majd kérdezősködött a sólyom királytól:
-Milyen tempóban halad a munka?
-Eddig tudjuk tartani a menetet- válaszolt Fabry- úgy tervezzük, hogy a vörös félholdra lesz kész. Az méltó ünnepe lenne Hórusznak. És természetesen belekalkuláltuk azt is, hogy őfelsége esküvőjén állnak a munkálatok. Mindenki ott lesz, így mi is. Kicsi elmosolyodott:
-Látom, igencsak nagy a visszhangja. Fabry nevetett:
-Hát hogyne! Ez egy történelmi pillanat, mindenki ott akar lenni, hogy a szemtanúja legyen az eseményeknek. Azt is híresztelik, hogy istenek is jelen lesznek az eseményeken. A lány bólintott:
-Magam sem szándékozom kihagyni- ismét körbenézett, majd elindult kifelé- további jó munkát, felség. 

Ekkor történt meg a baj. Hisz ahogy kilépett volna a félkész szentélyből, rögtön szemből belé csapódott egy vasgerenda. Az esemény olyan váratlanul érte, hogy szólni nem tudott. Mire egyáltalán tudatosult benne egy fél pillanatra, hogy mi történt, a vasgerenda már át is fúra a páncélját, vele együtt a mellkasát. Sikított volna, de valami nem hagyta... és elsötétült előtte minden. Azonnal elterült a földön. A sólyom király viszont minden egyes másodpercét látta a balesetnek, hisz az orra előtt zajlott le. Azonnal odasietett a lányhoz, és próbálta elernyedt testét olyan helyzetbe állítani, hogy minél kevesebb vért veszítsen- még ezek után is. Iszonyatosan be volt pánikolva, hisz a Sötétség se vette jó néven, ha a katonáit merénylet éri... nem is beszélve a tiszteletről, amit a hollónemesek alanyi jogon is kaptak. Fabry elkeseredett kiáltott, ahogy próbálta menteni a lányt:
-Segíts Sötétség! Küldj segítséget! Kicsit baleset érte! Esküszöm, nem volt szándékos, de segítened kell, nagyúr! 

Ekkor elsötétült az ég. De nem felhőktől, hanem hollóktól. Egy egész sereg jött. Ott szálltak le, azon a sziklán is, ahol a szentély épült. Fabry először nem értette a jelenséget, de mikor meglátta a madarak közül kilépni Hua-Bei és Gohr'g hollónemeseket, egészen megkönnyebbült. Meghajtotta fejét:
-Uraim, de jó, hogy jöttek... A duó felmérte a körülményeket, majd az ork hatalmas kezeibe vette gyengéden Kicsi ernyedt testét, és a sólyom királyra nézett:
-Van itt a közelben elfekvő? Fabry kimutatott:
-A szentély mellett. A főpap lakása készen áll, de még nem költözött be. A rendelkezésetekre bocsátom. A hollónemesek hálásan meghajtották fejüket:
-Köszönjük felség. Azzal az áldozatul esett társukkal elvonultak az említett helyre. 

Gohr'g gyengéden lefektette a lányt, majd mindketten óvatosan eltávolították testéből a vasgerendát. Ez további súlyos vérveszteséggel járt. De látták, hogy nincs gond. A hollónemesek a sötétségen keresztül meglehetősen sajátosan látják egymást- ilyenkor nem látják a külvilágot, sem a saját páncéljukat, csakis a puszta valódi lényüket. Ők ketten is láthatták Kicsi igazi arcát, aki sápadtan, erőtlenül nézett rájuk, mellkasából és szájából vérpatakkal. 
-Nagyon gyenge- jegyezte meg Hua-Bei. Az ork ránézett:
-Akkor nincs miért vesztegelni, csókold meg. A gyík ránézett:
-Én?- kérdezte kissé megilletődve
-Persze- mondta Gohr'g- nézz rám, amekkora agyaraim vannak, még félő hogy leharapnám a fejét. A gyíkharcos bólintott, tetézve barátja igazát, majd odalépett a lányhoz. A hollónemesek magukban hordozzák a Sötétség esszenciáját. Annak idején Kicsi is egy csókkal hozta vissza Shakarát az élők közé. Ezt valóban csak olyan lényekkel tudják meg tenni, akik a Sötétség pártfogoltjai, családtagjai, kegyeltjei... vagy további hollónemesek. 

Hua-Bei gyengéden megfogta a lány arcát, és finoman megcsókolta, szó szerint életet lehelve belé. Amint a csók megtört, Kicsi erősen elkezdett köhögni. A sebe ugyan összeforrt, de a vér még akadályozta a levegő útját. A gyíkharcos felültette, és finoman megpaskolta a hátát:
-Jól van, semmi gond... nyugalom. A lány rájuk nézett:
-Hua-Bei? Gorh'g? Ti honnan jöttetek? Az ork is odalépett hozzá:
-Deghyomból. Ugyanúgy szállást biztosíttak nekünk, mint Nixa neked- hatalmas mancsával megsimogatta a lány hátát- hogy érzed magad, Kicsi? A lány kissé félszegen bólintott:
-Minden rendben- hálásan rájuk mosolygott- köszönöm, hogy megmentettétek az életem. A gyíkharcos viszonozta a mosolyt:
-Ez csak természetes. Mi, hollónemesek egymásért is vagyunk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése