2011. március 26., szombat

súlyos félreértés

Mint általában Tom Focus távolléte alatt, most is Elizis, a fekete mágus kobra helyettesítette. A király tudatosan kérte fel őt, ezzel is erősítve a deghyomiakban, hogy a varázshasználók milyen fontosan szerepet töltenek be a birodalomban. Alig pár nappal a határsivatag eltűnése után, ahogy az adminisztrációt végezte, nagy robajjal sietett be hozzá Zorgon, a király személyes testőre:
-Elizis, azonnal jönnöd kell!- kiáltotta sürgetve. A fehér kobra méltóságteljesen felállt az íróasztal mögül:
-Mi történt? Az őr tovább hadarta:
-Megtámadtak minket. Ezt neked is látnod kell!- intett. A hír hallatán a mágushölgy is megszaporázta a lépteit, követve a meglehetősen alacsony harcost.

Zorgon a várbörtönbe vezette. A fehér kobrának feltűnt, hogy meglehetősen sok az őr, és a szokásosnál is fegyelmezettebbek. Ettől a látványtól futkosott a hideg a hátán. A királyi testőrre nézett:
-Mégis mit jelentsen ez?- kérdezte rémülettől elszorul torokkal. Zorgon visszanézett rá:
-Nem hinnéd el, ha elmondanám- válaszolt- így aztán jobb, ha a saját szemeddel látod. Befordultak a sarkon. Ott volt az egyik legnagyobb cella. Az ajtajánál négy őr is állt. Zorgon intett a helyettesnek, hogy nézzen be az ablakon. Elizis félve odalépett, és benézett a rácsos ablakon keresztül.

A látvány oly mértékben lesújtotta, hogy elkerekedtek a szemei. Odabenn a második őr, Sekos feküdt. Testét és szárnyaik láncok kötötték a falhoz, egyik feje kábultan feküdt a padlón, a másiknak eltörött az álla... a harmadik arcán pedig egy méretes vágás. Amint az utóbbival megpillantotta a mágus hölgyet, rekedten odaszólt neki:
-Kérlek, segíts... Elizis szabályosan hátrahőkölt az ajtótól. Zorgon aggódva nézett rá:
-Úrnőm, minden rendben? A mágushölgy próbálta visszanyerni a lélekjelenlétét. A fogoly meglehetősen súlyos állapotban volt, és ennek látványa igazán sokkolta.
-Ő hogy került ide?- kérdezte végül.
-Iderepült- válaszolt a királyi testőr- mikor megláttuk, hogy erre tart, tudtuk, hogy ebből semmi jó nem lehet. Szerencsére még időben elkaptuk, és a társai se jöttek. Nixa valószínűleg átvert minket...

Elizis ekkor csendre intette őt:
-Igazán kényes és veszélyes lenne ilyen elhamarkodott feltételezéseket kijelenteni. Én bízom Focusban, és az ítélőképességében. Nem szövetkezett volna Nixával, ha akár egy fikarcnyit is meging benne a bizalma- az ajtóban állókra nézett- őrök! Menjetek a házamba és hozzátok el a vörös dobozomat. Siessetek! A négy cellaőr tisztelgett, és már rohantak is. Zorgon pedig látványosan elsápadt:
-De úrnőm, mégis mit művelsz? Elizis sóhajtott:
-Mint mondtam, bízom a királyban... és ebben a békében is. A második őr valószínűleg más okkal jött hozzánk. Azzal kinyitotta a cella ajtót, és lassan belépett.

Ismét megfagyott körülötte a levegő, mikor becsukta maga mögött az ajtót. Most már egy fokkal emészthetőbb volt számára a látvány, de még így is döbbenetes. Sekos most nem szólt, csak kérlelően nézett felé. Elizis sóhajtott, majd odasétált a középső fejhez:
-Némi magyarázattal tartozol- mondta halkan. Sekos sóhajtott:
-Shayla közölte velünk, hogy nincs okunk többé őrizni a kapukat, így mindhárman más irányba mentünk. Én azt hittem, hogy itt szerencsét próbálhatok- sötéten elmosolyodott- sajnos elfelejtettem azt a kis apróságot hogy vagy négy évtizeden keresztül én voltam az egyik rémálmotok... a három őr egyike, a legveszélyesebb bestiák közül való... és persze azt, hogyha a három őr elhagyja a helyét, akkor annak eddig komoly oka volt. Elizis tekintete meglágyult:
-Szóval... már nem vagy kapuőr?
-Nem- csóválta Sekos a középső fejét- már nem szolgálok. A mágushölgy megsimogatta az orrát:
-Ebben az esetben sajnálom a félreértést. Amint az őrök visszatérnek, eloldoztatlak, és ellátlak. Ez a legkevesebb... A második őr elmosolyodott.

Amint azt megjósolta, a cellaőrök már vissza is értek. Elizis eloldoztatta a bilincseket, és elkérte a vörös dobozt, amiben mindenféle gyógykenőcsök és varázsszerek sorakoztak. Megkezdte Sekos ellátását. Még csak a sebeket fertőtlenítette, mikor hozzátette:
-Remélem, ez az incidens nem vette kedved. Mindent tisztázok a lakókkal, és ha visszatért, akkor őfelségével is, és magad is birodalmunk polgárává válhatsz.
-Annyira azért nem- válaszolt a bestia, majd fél szemmel a fehér kobrára nézett- először is, mert részben az én hibám is, hogy ebbe a helyzetbe kerültem. Másrészről pedig... a kedvességed kárpótol. Elizis halkan nevetett:
-Megmondtam, hogy ez a legkevesebb- és finoman megpaskolta a második őr hátát. Sekos pedig elmosolyodott, és a kezelés további részét nyugalommal tűrte...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése