új társaság

Jenisse meglehetősen jó hangulatban volt egy jó ideje. A munkahelyen néztek is, hogy hol marad az a kemény fellépése... annak ellenére, hogy az ingben és nyakkendőben ugyanúgy mozgott, mint egy pasi... és még úgy is táncolt. Ags elkerekedett szemekkel nézett utána, mikor az egér bement a saját irodájába:
-Aztarohadt... még mindig?- majd Baby Blancára nézett- te, szerinted a főnök beteg? A ló válaszolt:
-Nem tudom, de úgy a szülinapja óta ilyen- olvasgatta át az adatokat- pedig az se tegnap volt... A srác felvonta a szemét:
-Elismerem, jó buli volt. De nem ennyire...
-Azt te nem tudhatod- folytatta Blanca a papírok közt túrva- először is, a főnök nagyon elemében volt a bulin. Másodszor pedig- kissé sunyin nézett fel társára- ki tudja, hogy a buli után Soot még mit csinált vele. Darko ábrázatán megjelent az ismerős széles, pimasz vigyora:
-Mondasz valamit, csajszi....

Ekkor az egyik vezeték elkezdett szikrázni, majd egy hatalmas robbanás, és a felszabaduló elektromosságból előlépett Tara Lekt. Nyomában a kisülések eltűntek, mintha mi sem történt volna:
-Adjátok át Jenisse-nek, hogy már nincs gond az áramszivárgással. Megoldottam. A fehér ló tett egy olyan mozdulatot, mintha tisztelegne:
-Értve vagyunk. Darko viszont felpattant és odalépett a kék lányhoz:
-Te, figyelj csak... Munka után nincs kedved átjönni? Tara értetlenül nézett rá:
-Hova?
-Hát, hozzánk- magyarázta akadozva Ags- a zoolook-okhoz. A kék lány kissé bizalmatlanul nézett rá:
-Tudod, hogy nem megyek sehová- lassan megindult kifelé- nem akarok emberek közt lenni. A srác elmosolyodott, majd utána szólt:
-De a zoolook-ok nem is emberek... Lady Spark megtorpant az ajtóban, mielőtt kilépett volna. Egy ideig habozni látszott, majd félig visszanézett a hippire:
-Meggondolom. Azzal kilépett. Baby Blanca Ags-ra emelte tekintetét:
-Ez bizony kosár- mondta kissé élcelődve.
-Tévedés- vigyorgott a srác- ez azt jelenti, hogy elfogadta a meghívást.

Késő délután ért haza, a saját kis ligetükbe. A hivatalos ruhát átvette a laza fekete cuccaira, kissé felborzolta amúgy is bozontos haját. Kiment a kis tisztásra, ahol rendszerint tábortüzet szoktak gyújtani szertartáshoz vagy esti beszélgetésekhez. Renato már ott volt. Épp javított egy hálót. A hippi meg is jegyezte:
-Mi az, harapnak a halak? A göndör srác elvigyorodott:
-Nem, ez a saját kétbalkezességem műve. Véletlenül ráeresztettem a horgonyt... aztán bezzeg csodálkoztam, hogy nehezen tudom felhúzni... nah, így szakadt el. Darko ironikusan elkezdett tapsolni:
-Gratulálok! Ezúttal felülmúltad saját balfaszságodat. Renato azonban elkomolyodni vélt, és látszott, hogy nem tartja vele a szemkontaktust, hanem valahová a távolba mered. Egyet biccentett is a fejével. Ags először nem értette a reakciót, majd ő is megfordult. Ahogy már az irodában sejtette, Tara Lekt valóba eljött: ott állt teljes fegyverzetben, a vörös-fekete ruhájában. A hippi elmosolyodott, és azonnal fel is állt, hogy köszöntse a vendéget:
-Ah, mon chéri- kezet csókolt neki- örülök, hogy mégis eljöttél. A lány még mindig elég hűvös volt:
-Gondoltam... teszek egy próbálkozást. Ags vigyorgott:
-Nem fogod megbánni- megfogta a kezét- gyere!

Tara érezhetően idegenkedett, de nem akart ellenségesnek mutatkozni. Hagyta, hogy Darko vezesse. Vezette is, be az erdőbe, olykor-olykor hátranézve rá:
-Ez tetszeni fog- mondta két forgolódás között- ilyet talán még nem is láttál, az emberek világában nem igen van ilyen, és ide pedig a béke időszakában érkeztél. A lány értetlenül nézett rá:
-Mégis miről van szó? A hippi csendre intette. Fülelt. Kissé előrébb lépett, kinézve két fa között. Utána visszafordult vendége felé, és hívóan intett. Lady Spark oda is sétál hozzá, és ugyanabba az irányba nézett, ahová Ags is. Azonnal megértette, hogy miről van szó, mikor meglátta a két párbajozó oroszlánt. Elkerekedtek a szemei:
-Vadállatok...- suttogta döbbenten.
-Nem akármilyenek- kommentálta Darko az eseményeket- ők a Prezioso testvérek, és mint látod, épp edzenek. Ők főként erőnléti fejlesztéseket végeznek, de ez a totemük miatt adott. Tara értetlenül fordult felé:
-Totem?
-Oroszlánok- mutatott feléjük a hippi- az igazi nyers erő, a bátorság, és a nemesség képviselői. Visszanéztek a vadul edző testvérpárra, és folytatta:
-Mindannyiunknak van totemje. Ettől vagyunk mi egyben állatok is. Tara kissé félszegen rápillantott:
-Állatok...

Mikor a testvérpár végzett, és megveregették egymás hátát, Ags is elindult vendégével... méghozzá abba a ligetbe, ahol a herceg is járt, várva a napfelkeltét.
-Naszóval van egy ilyenünk is- mutatott körbe, majd a lányra mosolygott- azért olykor mi is csendesen el szoktunk vonulni. Tara körbenézett. Határozottan kellemesen érezte magát ezen a kis részen. És a levegőt is intenzívebb illatok töltötték meg.
-Vele is teszek egy próbát- mondta, majd odasétált az egyik fa tövébe, és leült, háttal a törzsnek támaszkodva. Alig helyezte magát kényelembe, máris áradtak belőle a szavak:
-Tudod, nem nagyon jártam ilyen helyeken. Odaát városban laktam, ott nem igen volt zöld terület- körbenézett- de ez a kis liget kifejezetten tetszik. A levegő is határozottan balzsamosnak hat. Darko elmosolyodott:
-Örülök, hogy tetszik- majd leült vele szembe- ami pedig az emberek városait illeti, azokról jobb nem is beszélni. Tara rá emelte tekintetét:
-Az emberekről jobb nem beszélni. A hippi bólintott, hogy tudomásul vette. Ennek ellenére, hogy jelezte, hogy nem akarja firtatni a témát, a lányból ismét dőltek a szavak:
-Iszonyatos fájdalmakat éltem meg, mikor kísérleteztek rajtam. Fegyvert akartak belőlem csinálni... egy pusztító eszközt. Éveken át nem volt senkim- ahogy elmerengett, lenézett maga elé- S habár kimentettek, és volt egy jó mentorom, azóta nem tudok bízni senkiben, és nem merek közeledni sem másokhoz. Amint ezt végigmondta, észbe kapott, felkapva fejét:
-Ezt miért is mondtam el neked?- kérdezte értetlenül. Ags sejtelmesen elmosolyodott:
-A liget teszi. Épp ezért vonulunk ide vissza. A kék lány hihetetlenül zavarba jött:
-Hogy mi?- pattant fel. A srác halkan nevetett:
-Különleges erővel van átitatva ez a hely, amitől sokkal könnyebben elengedünk. Ezért nyíltál meg te is. Ez a tény nem igen tetszett a vendégnek, aki közben átkulcsolta magát:
-Nem mehetnénk odébb? Darko kissé elkenődött ennek hallatán. Szerette volna, ha Tara elkezd legalább egy kicsit engedni, de olybá tűnt, hogy a múlt eseményei olyan mély nyomot hagyott a lányban, hogy még ebből a ligetből is menne. De megértette, ismételten. Felkászálódott, majd megfogta a kezét:
-Rendben.

Már besötétedett, mire visszaértek. Az a bizonyos tűz már égett, és a többi zoolook rég ott ücsörgött állatként, és sztorizgatott.
-Na és akkor az volt- magyarázta lelkesen Grey Wolf- hogy a csóka cibálta a pofám mindenszentek előestéjén, és közölte, hogy milyen láma a jelmezem. Én pedig rávicsorítottam, és rámorogtam.... ő pedig kivágta a magas C-t és elhúzott sunyiba. Cez intett:
-Régi sztori!- majd húgára mutatott- inkább azt kellett volna hallanod, ahogy Kita vágta ki a magas C-t, mikor Phillie rányitotta az ajtót. Kita elpirult, és szúrón testvérére nézett:
-Na de Casey...- dunnyogta kislányosan. Deen ráemelte jégkék macskaszemeit:
-Cez, kegyetlen vagy, mint mindig...
-Ugyan már!- mondta a fekete denevér, és szorosan megölelte testvérét- tudjátok, hogy mennyire szeretem az én kis nembántsvirág tesómat!

 Ags és Tara ekkor léptek be. A kék lány elképedt az állati sereg láttán... viszont az állati sereg is a csaj láttán.
-Óóóóóóóóóóóóóóóóóóóó- hangzott kórusba. Phillie elvigyorodott:
-Na hippikém, ki a csaj? Igencsak szemrevaló jelenség. Darko bemutatta nekik:
-Srácok, ő Tara Lekt- majd a lány felé fordult- Tara, ők mind a zoolook delegáció. Lassan mutatott végig a társain:
-A Prezioso testvéreket ismered, Maurizio és Phillie, mellettük Renato, a Vada ikrek Cez és Kita... igen, ők ikertestvérek. Aztán Grey Wolf... és ő a húgom, Edina... alias Deen. Ő a jelenlegi királynő. A szárnyas macska fel is állt, hogy külön köszöntse Lady Sparkot:
-Légy üdvözölve köreinkben. Szívesen látunk minden vendéget- nyújtotta is felé mancsát. A kék lány eléggé meg volt illetődve a társaságtól, majd megpillantotta a királynő mancsát, és kezet fogott vele:
-Én is örvendek...

Ahogy leültek közéjük, a vendég pont Kita mellé került- talán a legkevésbé zajos zoolook mellé.
-Te helyi vagy?- kérdezte halk, kedves hangon a fehér denevér. Tara elmosolyodott:
-Nem, még az emberek világából jöttem. Krisztofina elmosolyodott:
-Milyen kicsi az a hely. Mi magunk is onnan jöttünk. A kék lány meglepődött:
-Valóban? Ags nem említette... csak azt, hogy máshonnan jöttetek. A törpilla folytatta:
-Mi, a zoolookok ősi nép vagyunk, sem emberek, sem állatok, a természet erejéből merítjük hatalmunkat, így szolgálva őt. De ahogy az emberek elszaporodtak, terjeszkedtek és pusztítottak, úgy egy idő után minket is háttérbe szorítottak, majd egyenesen vadásztak minket. Aki tudott, ott boldogult, vagy máshová menekült. Minket Deen fogott össze, és az ő vezetésével jöttünk ide, Nixába. Tara végiggondolta a hallottakat, majd bólintott:
-Értem, majd visszanézett a fehér denevérre- akkor úgy látom, a problémánk közös...

A későbbi órákban, mikor már a telihold is tetőzött, Maurizionál előkerült a gitár, és éneklésbe kezdtek. Eleinte még fiatalosabb dalokat, a saját korosztályukból, amit még az emberekkel is énekeltek. Tara itt még be tudott csatlakozni. Viszont ahogy a dalok követték egymást, lassan ők is átváltottak olyan dalokra, amiket az ősi nyelven énekeltek, dallamukból ítélve régi balladák, legendák dalai. A hold fényében pedig Grey Wolf olykor-olykor hosszasan, és lelkig hatóan fel is vonyított. Tara már nem értette a dalokat... de határozottan jól érezte magát. Az addigra zöld sárkányember alakban mutatkozó Ags vállának dőlt. A bestia ránézett, majd megsimogatta a hátát. A lány visszanézett rá:
-Kösz, hogy elhívtál. Így a végére belátom, hogy valóban jó itt, köztetek. Darko elmosolyodott:
-Mi befogadó népség vagyunk- mesélte- egyben a társadalom kivetettjei. A különbség ott lapul, hogy míg minket úgy üldöztek ide, téged a félelem és a bizalmatlanság hajtott. Lady Spark sóhajtott:
-Odahaza volt egy ember akiben elkezdtem bízni... ő el is fogadott volna olyannak, amilyen vagyok. De a félelmem sokkal erősebb volt, mint az ő szeretete, és így eljöttem. A bestia átkarolta a vendég vállát:
-Az ilyesmi sosem egyszerű. Mi is otthagytunk pár embert. Például Cez a focicsapatot. Ő volt a csapatkapitány, sorban nyerték a bajnokságokat. Renato a tengerészeti főiskolát... pedig hogy meg volt lőve, osztályelső volt, és nagy eséllyel kapott volna egy hajót az igazgatótól. Na és Maurizio... oh lá lá... döglöttek utána a csajok. Bálványozták éjt-nappalát téve.... Ránézett Tarára:
-De úgy gondolom, hogy a biztonság érzete a legmélyebb alap. Ha valahol nem érzed magad biztonságban, menj onnan. A lány ekkor- végre valahára- őszintén rámosolygott:
-Köszönöm Ags... A hippi átölelte őt:
-Én is köszönöm, hogy eljöttél....