a jégherceg

A párbajban oly gyáván visszatámadó Felix oly szégyenben és megvetésben részesült ott helyben, a határsivatagban, hogy úgy vélte, nincs ott többé maradás, és eltávozott Északra. Épp vad hóvihar tombolt, amivel csak ősei hatalmával tudott szembenézni... vagyis ott baktatott jégkék csíkokkal, szemekkel, és újonnan bevörösödött sörénnyel- merthogy Deghyom urának nemcsak az életerejét sikerült elszívnia, hanem tűzvarázsló-hatalmának egy részét is. Alaposan átgondolta a történeteket, és már több ezredszerre is arra a pontra jutott, hogy valóban nem neki való Nixa vezetése, hiába is akarta őt a trónra Lady Nightmare, Shayla... és még Tom Focus is. És őket mind sorra bántotta meg. Viszont ha tovább erőltetik rá ezt a szerepet, akkor lehet, hogy a dolgok csak rosszabbra fordulnak. Most is ez történt. Azért ment tanulni a zoolook-okhoz, hogy egy új technikát tanuljon ki, és miután már egyszer otthagyta a trónt, most méltón ülhessen vissza rá. De ez a gyengeség, amit Deen és a többiek segítségével le akart győzni, az pont, hogy még erősebbé vált, és a saját vesztét okozta. Semmi kétség... ő egy gyáva alak.

Ahogy baktatott a hóban lassan elérkezett a jégkentaurok és hóoroszlánok területére. Ez utóbbiak érdeklődve felemelték fejüket a jövevény láttán, majd ahogy haladt el, úgy ők is felálltak, és követték őt. Felixnek is feltűnt a jelenség. Félig hátranézett.
-Hát felismertetek?- gondolta- valóban, az őseim közületek származnak. Már egy kisebb sereg volt a nyomába, mire megérkezett a négy tornyú kristálypalotához. Bebocsátást kért az egyik jégkentaurtól, majd lassan belépett... vagyis csak próbált. Valamiért a hóoroszlánok ragaszkodtak hozzá, hogy bemenjenek vele. Végül hagyta, hogy befelé is kövessék.

Semifar, a hó és a fény úrnője a hallban tartózkodott. Épp jégvirágokkal díszítette az oszlopokat, mikor meglátta a szokatlan kísérettel érkező látogatót.
-Felix herceg- fordult felé meglepetten- minek köszönhetem a szokatlan látogatást? Felix ismét hátranézett a tömegre, majd vissza az istennőre:
-A hóoroszlánokat magam sem értem. Viszont tőled feloldozást szeretnék kérni. Semifar közelebb lépett:
-Mi okból? A herceg letérdel, kifejezve alázatát, és mindent elmagyarázott:
-Sorozatosan követem a baklövéseket, amik Nixa uralkodójaként szégyenteljesek. Nem tudok megbirkózni ezzel a feladattal, sőt, ártok vele. Ezért kérlek téged, hogy oldozz fel bűnöm alól, és vigyél egy másik helyre, ahol jobban boldogulhatnék. Hátranézett egy pillanatra. A hóoroszlánok még mindig érdeklődve meredtek rá... egyszerre kíváncsiak, és mintha vártak is volna tőle valamit. Felix visszanézett a fény úrnőjére:
-Mondjuk köztük- mutatott félszegen hátra.

Semifar elgondolkodott a herceg szavain. Ő maga is tudja, mi történt, hisz mint istennő, szinte mindenhol látja a történteket.Aztán az ő tekintete is a seregre tévedt.
-Ahogy elnézem, kedvelnek... Csend követte szavait, majd visszanézett a hercegre:
-Valóban készen állsz megválni az eddigi életedtől? Felix bólintott:
-Igen, úrnőm. A történtek után képtelenség, hogy folytassam a kormányzást. Semifar bólintott:
-Értem. Azzal suhintott egyet felfelé karjával, mire négy jégfal ejtette foglyuk a csíkos macskát. Az istennő újabb suhintására másik négy jégdárda fúródott a falakba. Az átülések mentén azonnal, rémisztő áradatban dőlt a vér. Pár hóoroszlán meg is borzongott. Ezután az egész "építmény" hóvá vált, és összeesett...

Az istennő odalépett a hatalmas kupachoz, és leguggolt:
-Ébredj...- szólította nyugodt hangján. A hókupac finoman megrezdült. A jégkék nagymacskák érdeklődve feljebb emelték fejüket. Ahogy a herceg lassan éledezett, úgy csúszott le róla a hó. Meglehetősen érdekesen festett, miután teljesen kimászott, és megrázta magát: ugyanúgy négy lábon állt, mint a többi hóoroszlán, de valamivel nagyobb volt náluk, emellett ugyanúgy maradt fehér alapon jégkék csíkos, fehér sörényes, jégkék szemű. Semifar megvakarta az állát:
-A tűz erőt elvettem tőled. Az nem téged illet- felnézett a válla mögé- viszont úgy ítéltem meg, hogy ha még nem is egész Nixát, de egy kisebb csapatot képes lennél vezetni. Elengedte, majd felállt:
-Köszöntsd a néped, jégherceg...

A hóoroszlánok most kifejezetten odamásztak, bújtak hozzá. Úgy köszöntötték, mint egy rég látott ismerőst. Felix meglehetősen boldognak tűnt, ő is örvendett nekik. Valahol úgy érezte, hogy hazatért. Miután már mindenkinek sikerült üdvözölnie, hálásan nézett vissza az istennőre. Semifar elmosolyodott:
-Vigyázz rájuk. Felix bólintott, ismét végignézett a kis csapaton, majd lassan kivezette őket a palotából, el a fagyos jégvilágba...