Ahogy az Jungela is látni vélte- ahogy lopva pár más nixai és deghyomi is- a két uralkodó valóban összejárogatott hosszabb-rövidebb időre. Egyik sem volt hosszabb egy napnál. És ami a többség számára értetlen volt, hogy miért bujkálnak közben? Úgyis kikémlelték őket, úgyis látták, hogy ők ketten mennyire szeretik egymást... és egyben azt is, hogy ezt a vonzalmat egymás iránt valahol tabuként is kezelik. Már Tom Focus is volt több ízben az Öttornyú kastélyban, Shayla ugyanúgy a Háromtornyú várban, voltak már a zoolook-ok erdejében, éjszaka a sikátorok közt, a Hold tónál, az arab negyed bazárjában.... minden lehetséges helyen, és próbálták véletlennek vagy diplomáciai találkozónak beállítani.
Egyik éjszaka a találkozót Deghyom erdejében beszélték meg. Shanbahac, aki teljes mértékben támogatta a kapcsolatukat, aznap estére mindenki mást elrémisztett a környékről. Tom Focus pedig telhetetlenül haladt az ösvényen. Minden pillanatban alig várta, hogy ismét láthassa és ölelhesse a lányt, és a tabu tudata csak erősítette benne ezt az érzést. Shayla sem helyzetet másképp. Valóban, az iránt vágyakozik, aki az életét ontotta volna, de egyben segített és megbocsátott neki, mikor a hercegben való csalódás után hozzá fordult segítségért. Határozottan vonzódott hozzá ő is... így utólag nem is érti, miért akarta visszakapni Felixet. Talán csak a megszokás tette, vagy a jóslat szavának ereje. És a herceg annak idején tényleg jól mondta: ő csak egy támasz volt a háttérben. Deghyom ura viszont... egy igazi lovag. Mellette ő nem pusztán egy társuralkodó, hanem egy nő. Érezteti vele a gyengédséget, hogy merje elengedni magát.
Ekkor pillantották meg egymást. Mindketten egy-egy fa mögött, kettejük közt a tisztással. A kék macska tekintete megpihent a hercegnőn. Olyan csodásan beleolvadt a környezetébe, mint valami tündér. A maga egyszerűségében, giccsek és minden királyi alakoskodás nélkül, oly nemes. Lassan megindult Shayla felé, hívóan felé nyújtva karját, mintha csak keringőre kérné fel. A hercegnő elmosolyodott, kilépett a fa mögül, és megfogta a király kezét. Ahogy csíkos macska lassan a tenyerébe simult, úgy maga is, teljes testével, hozzá. Tom Focus a másik karjával átkulcsolta a lány hátát, és finoman egy csókot lehelt homlokára. Igazán felemelő érzés, mikor a karjaiba zárhatja, mikor érezheti a testét. Egy pillanatra minden megszűnik, az évezredes különbségek, a kultúrák, a politika... csak ők ketten vannak. Gondolkozni mily időpazarlás ilyenkor... hisz ott vannak, egymásnak. Ezt a pillanatot minden másodpercében ki kell élvezni.
Shayla a királyra emelte tekintetét, és végigsimította arcát:
-Mindketten tudjuk, hogy ez így nem állapot. Csinálnunk kell valamit... Tom Focus megfogta a lány kezét, és a tenyerébe csókolt:
-Tudom- simogatta a csíkos mancsot az ujjával, ahogy tartotta- de a népeinkhez mindketten ragaszkodunk, a függetlenségükkel együtt. Én főleg nem merném rábízni másra Deghyom vezetését, hogy aztán ismét barbár sorba jusson, és folytassa az időtlen harcot... Shayla a fejét csóválta:
-Én sem tudnám átadni a vezetést. Abból, ami a múltkor történt, hogy Felix neked támadt, én sem bízom másban. A király sóhajtott:
-Mi vagyunk a két birodalom uralkodói. Úgy szeretjük a népünket, mintha a gyerekeink lennének. Olyan módszert kell kidolgoznunk, ami nekik és nekünk is jó.
-Egyesíthetnénk a két birodalmat- vetette fel a hercegnő- de a két kultúra még mindig élesen elkülönül egymástól. És a béke is még olyan fiatal... nem tudnának alkalmazkodni egyik napról a másikra. Mondta volna tovább, de Tom Focus befogta a száját... méghozzá a sajátjával. Ezek a szavak tovább hevítették benne a lány iránt érzett szerelmét, Shayla pedig engedett az érzésnek. Átkulcsolta a király nyakát, és szorosan hozzásimult. Hogy nem akarta elengedni...
De a kötelesség szólította őket. Amint tetőzött a félhold, el kellett engedniük egymást. Másnapra még rengeteg feladat várt rájuk. Shayla felnézett. Látta, hogy nincs sok vissza újholdig. Akkor kell bemutatni a fényáldozatot. És ez már egy kulturális különbség volt, hisz Deghyom urát már a szertartás hallatán is kirázta a hideg. Mindenki, akinek az ő hazájában bármi köze is volt a mágiához, irtózott a tudattól, hogy a nixaiak annak idején képesek voltak elvágni a fényistennő torkát. A másik különbség pedig, hogy Shayla a mai napig is szigorúan a maszkhoz ragaszkodó deghyomi mágusoktól tartott. Az, hogy nem láthatta az arcokat, félelemmel töltötte el. Ezek kívül az is aggasztotta, hogy pont a harcosok álltak a hierarchia csúcsán (még a király alatt). Ő is örökölt háborút, tudta, hogy a tűz ege alatt milyen vérszomjas és agresszív harcosok tenyésznek.
De ezek a dolgok csak akkor zavarták a két uralkodót, amikor nem voltak együtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése