Fesztivál a városban: kirakodó pultok hosszú sora, utcazene, színek kavalkádja. Emanuel nem is nagyon tudta hová tenni magát, mindenre kíváncsi volt. Nadine-nak úgy kellett belékarolnia, hogy el ne vesszen a tömegbe:
-Nyugi, nem szalad el semmi. Mindent végig tudunk nézni. Manu kínosan visszamosolygott:
-Ne haragudj, csak olyan sok hirtelen az új dolog. Azt se tudom, mivel kezdjek. A lány megcsóválta a fejét:
-Szerintem ezzel- odarángatta egy kiválasztott bodegához, amin különféle kovácsoltvas ékszerek voltak kipakolva. Végre, egy kiinduló pont, innen már csak sorba kellett haladni az egész vásáron.
Viszont a tömegben más is tevékenykedett a többi árus közt. Az egyik szabad placcot kiszúrta magának Zoé. Leterítette pokrócát, majd körbenézett:
-Egész biztos, hogy jó helyen járunk? Egy bizalmas női hang szólalt meg a fejében:
-Egészen biztos. Mikor hagytalak én cserben, drágám? A sötét leányzó elmosolyodott, majd leült a pokrócra, és belekezdett a kántálásba. Többen azonnal felkapták a fejüket a dalra.
... többek közt Manu is. A hang irányába fordult:
-Ki az? Nadine elmosolyodott:
-Biztos az egyik utcai zenész. Megnézzük? A srác bólintott, majd elindultak. Az afrikai sámán köré már kisebb tömeg gyűlt, mire odaértek. Ekkor már Zoé vad táncba is kezdett.
-Hú, te jó ég- mosolyodott el a szerelő- ez a csaj nagyon vad. Ezután a srácra nézett:
-Jól tolja, nem Manu?
Azonban Emanuel valahol a hangok között elveszett. Furcsa hatással volt rá a kántálás. Lassan érezte, hogy érzékei eltompultak, látása elhomályosodott... majd a következő pillanatban teljes filmszakadás, és elvágódott a földön. Még épphogy halványan hallotta Nadine sikítását...
A következő pillanatban a földön feküdt. Körülötte minden fehér, ködös... lassan feltápászkodott. Toteme morgott, fedezve őt. Vele szemben egy másik fekete párduc volt, kíváncsian fürkészű kakaóbarna szemekkel. Viszont úgy tűnt, hogy saját toteme egyáltalán nem nyugodott meg. Sőt.. még az egykori robotpáncélt is magára növesztette. Úgy nézett ki így, mint egy megtestesült védelmi mechanizmus. Viszont Manu felismerte, hogy a másik párduc nem támadó szándékkal van ott. Odalépett saját toteméhez, átkarolta hátát, és nyugtatóan simogatta:
-Nyugalom, semmi gond. Nem fog bántani. A felvértezett fekete párduc megnyugodott, és gazdájához bújt. A ködből viszont a másik totem mellett is megjelent egy alak... az afrikai sámáné.
Emanuel ekkor ébredt fel. Alig telhetett el pár perc, még mindig tömeg volt. Ők hárman elvonultak egy parkba... merthogy a sötét leányzó ugyanúgy ott volt.
-Jól vagy? Mi történt?- kérdezte Nadine. A srác a sámánra pillantott:
-Ki vagy te? Zoolook? A sámán elvigyorodott:
-Zoé vagyok. És nem, nem vagyok zoolook.
-De az előbb láttam a totemed- mondta Manu értetlenül.
-Vagy úgy- folytatta Zoé- ő a spirituális segédem. Ő vezetett hozzád. Nadine ránézett:
-Na várj, mi az, hogy hozzá? Mit akarsz tőle? A sámán elmosolyodott:
-Shanbahac megbízásából kerestem fel- visszanézett a srácra- néhányótok átjött egy másik világból. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb jönni fogtok.
Emanuel értetlenül bámult rá:
-Minket... vártak ideát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése