a hős eltávozik

Egy iskolabusz kisiklott, és letarolt egy fél benzinkutat a főút mellett. Az üzemanyag azonnal felgyulladt, és a gyerekek nem tudtak kijutni a felborult buszból. Lady Spark és a zöld sárkánnyá alakult Ags siettek a segítségükre. A lány villámpengékkel vágott réseket a busz falára, így a zoolook könnyebben hozzáfért, és egész egyszerűen szétnyitotta, mint egy sérült konzervdobozt. Mindketten bemásztak, és felnyalábolták a bennragadtakat. A gyerekek látványosan megkönnyebbültek, mikor meglátták a kék hősnőt. Darko kirepült velük, Tara pedig egész egyszerűen figyelmeztette őket, hogy kapaszkodjanak, majd villámsebességre kapcsolt.

Épp időben hagyták el a buszt, hisz nem sokkal a mentés után felrobbant. A gyerekek hálálkodva ölelték a lányt... a sofőr még a sárkányt is. A helyszínre kiérkező tudósítók pedig először a balesetről, majd a hősökről készítettek egész fotósorozatokat. Ags-nak még tetszett is a helyzet. Bepózolt nagy vigyorral. Lady Sparknak annál kevésbé. Sokatmondóan nézett a szörnyre, ahogy elengedte a gyerekeket. A zoolook vette az adást. Azonnal visszavett, és ismét emberi alakot öltött. A riporterek ekkor már megrohamozták őket, hogy kérdésekkel bombázhassák a lányt, de az belekarolt Darkóba, és villámgyorsasággal hagyta el a színhelyet.

Egy órával később, már az e világi lakásban, kis pihenés és átvedlés után folytatódtak az események... mikor is Ags számon kérte Tarát:
-Neked meg mi a bajod? Sütkérezhettél volna a dicsőségben. Hisz imádnak téged! A lány felé fordult:
-Csak azt tettem, amit jónak láttam!- fakadt ki- nem akarok hírverést! Eddig sem akartam. Így is nagyon húzom a cérnát.
-Te meg miről beszélsz?- nézett rá a hippi értetlenül. Tara sóhajtott:
-Arról, hogy épp elég nagy visszhangja van annak, hogy itt vagyok. Kész csoda, hogy az eddigi fogvatartóim nem indultak a keresésemre vagy nem találtak rám. Nem akarok visszakerülni arra a förtelmes helyre! Darko számára így már világos volt... még el is szégyellte magát, hogy kissé tapintatlan volt. Megfogta a hős kezét:
-Ne haragudj. Ebbe bele se gondoltam... Lady Spark hozzábújt, a vállára hajtva a fejét:
-Semmi gond. Apróság...

Ekkor megszólalt egy harmadik hang oldalról:
-Ezek szerint te sem maradsz? Mindketten a hang irányába fordultak. Zoé csücsült az ablakban, kissé elkenten.
-Te meg ki vagy?- kérdezte a bozontos hippi. A sámán válaszolt:
-Zoé, Shanbahac kegyeltje, ebből a világból- végigmérte A kék lányt- azt hittem, hogy itt maradsz. Tara sóhajtott:
-Nem mégse- majd kissé összeszedte magát, és kifejtette- igaz, innen származok. De csak azért jöttem vissza, hogy leküzdjem az emberek iránti bizalmatlanságom és gyűlöletem. És habár ez sikerült, még ennek ellenére sem érzem otthonomnak ezt a helyet. Nixát annál inkább. Az afrikai lány kissé ironikusan elhúzta a száját:
-Megértem. Úgy látszik, túl sokat várok a másvilági lényektől. Ags odalépett hozzá, és a vállára tette a kezét:
-Mondottuk, mi is innen származunk. Nem vagyunk egészen másvilágiak. Viszont jó látni, hogy ideát is van egy ilyen közvetítő, mint te- bizalmasan hátba verte- úgyhogy fel a fejjel. Lesz ez még így se. Zoé visszavigyorgott rikítóan fehér vigyorával:
-Minden esetre jó arcok vagytok. Kösz...