human appreciation

Nem sokkal a hírverés után Tarához személyesen jött el látogatóba a helyi polgármester. Felkérte a kék lányt, hogy az ő tiszteletére rendezett estén jelenjen meg.
-Erre igazán semmi szükség- válaszolt Tara kissé zavartan- már régen volt, amit tettem. Csak azt csináltam, amit jónak láttam. A polgármester halkan nevetett, majd vállon veregette őt:
-Milyen szerény valaki!- majd bizalmasan közelebb hajolt- Gyere csak el, nem fogunk megenni. Lady Spark kissé oldottabban elmosolyodott, majd bólintott. A férfi visszamosolygott, majd lelépett.

Amint becsukta maga után az ajtót, Ags jelent meg, aki hátulról átölelte a lányt:
-Nézzenek oda... úgy tűnik, kellemesen csalódsz az egész bagázsba. Tara félig ránézett:
-Akkor sem tartom egészen jó ötletnek. Mindenki látni fog. A bozontos hippi kissé lefáradt, majd a lány nyakába puszilt, és maga felé fordította:
-Amikor itt játszottad a szuperhőst, akkor is láttak... sőt, a minap is, mikor úgy döntöttél, hogy nem kened fel az alapozót. A kék színed már nem a kirekesztettséget jelzi, hanem az elismerést. Még az indiai istenek egy részének is kék volt a bőre... Kissé közelebb hajolt, és a fülébe súgta:
-Különben is, ott leszek melletted. Ha bármi gond akad, akkor szétrúgom a seggüket. Lady Spark halkan nevetett, és Darkohoz bújt:
-Ebben semmi kétségem. Rendben, elmegyünk...

Aznap este a városi konferenciateremben telt ház volt. Mindenki elegánsan, tűkön ülve, kíváncsian az eddig titokzatos hősükre. Tara az egyik sarokban feszengett. Nagyon izgult, és olykor ettől fel is csapott egy-egy apró szikra. Ags- aki szintén kinyalta magát az alkalomra, még a haját is összefogta- átkarolta a hátát, és odasúgta:
-Ne idegeskedj, nem lesz semmi gond? A lány azonban úgy nézett vissza rá, mint akit akasztani visznek. A hippi sóhajtott, majd a mellkasára tette kezét... aztán a lányéra. Ezt a mozdulatot elismételte négyszer-ötször, majd rákérdezett:
-Jobb már? Spark egészen feloldódott, nyugodtan elmosolyodott:
-Igen, köszi... bármit is csináltál. Darko odasúgta:
-Lélekkötést hoztam létre. Most összeköt minket egy spirituális fonal.

Mire a lány felfoghatta volna, hogy barátja miről is beszél, a polgármester már az emelvényre állt:
-Hölgyeim és Uraim! Azért gyűltünk itt össze ma este, hogy az eddig ismeretlen hősünk, sokunk megmentője, titokzatos őrangyalunk iránt kifejezhessük hálánkat, és városunk díszpolgárává tüntessük ki. Végre, szerény köreink közt tudhatjuk eme csodálatos hölgyet- oldalra mutatott az említett személyre- Lady Sparkot. Tara lassan felállt, és lassan megindult az emelvény felé. A vörös ruha, amit az estére választott, remekül illet hozzá, sokan megnézték őt. Maga is érezte, hogy ezek a tekintetek nem megbotránkozók, hanem csodálatra méltatók. Felért a polgármester elé, aki egy hatalmas, díszes, tizenhat ágú csillag jelvényt tűzött fel neki:
-Hálánk örökké kísérni fog, azért, amit értünk tettél.

A lány elmosolyodott, majd válaszolt:
-Köszönöm- majd a többiek felé fordult- de azt hiszem, hogy elsősorban én tartozom hálával, amiért elfogadtatok ilyennek, amilyen vagyok. Ekkor valahol hátulról egy bekiabáló férfihang:
-Miről beszélsz? Kurva szép vagy! Tara halkan nevetett, majd folytatta:
-Valóban csak azt tettem, amit jónak láttam, és amit a képességeim megengedtek. Valószínűleg bármelyikőtök ugyanígy járt volna el- bólintott- köszönöm ezt az estét.

A közönség tapsolt, ő maga pedig lassan levonult, vissza a helyére. Darko megfogta a kezét, és büszkén rávigyorgott:
-Látod? Nem is volt olyan rossz. Lady Spark visszamosolygott:
-Tényleg túlságosan félek tőlük. Pedig a mai este is csak azt bizonyítja, hogy már nincs miért aggódnom...