2011. október 6., csütörtök

light recovery

Yuz kezdett magához térni. Kellemes, gyengéd tapintásként érezte a körülötte lévő hűs levegőt, és a csata nyomait valami halvány, tompa emlékként idézte vissza. Mintha a fájdalomnak csak valami utórezgését érezné. Felnyitotta szemeit. Minden fehér és csillogó volt körülötte. Talán meghalt? Lassan feltápászkodott...

De alig, hogy vízszintesből derékszögbe került, Nina máris a nyakába ugrott:
-Hát felébredtél! Hogy vagy? Jól érzed magad? Yuz meglepődve nézett a lányra, majd átkarolta, és homlokon csókolta. Jó volt látni egy ilyen ismerős és kedves arcot látni, mint az övé. De hogy körbenézett, volt további két ismerős arc is... személy szerint Semifar és a Sötétség. Az istennő barátságosan rámosolygott:
-Hogy érzed magad? Az ifjú Sera kissé zavartan ránézett, lassan elengedve a kis szöszit:
-Köszönöm, jól- körbenézett még egyszer a csillogó falakon- ez a kristálypalota? A fény úrnője bólintott:
-Úgy bizony- majd a mellette állóra nézett- Sötétség hozott ide téged.

Yuz kissé elkomorodott, majd az istenségre nézett:
-Hallottam még, hogy mit mondtál a végén, és valóban alaposan félreismertelek téged. Sajnálom. Viszont köszönöm, hogy valóban méltónak tartasz a családodban. Sötétség halkan nevetett:
-Hogyne tartanálak méltónak. Ugyanúgy Sera vagy... A srác folytatta:
-De előtte még akartál figyelmeztetni valamire. Mi volt az?

Az istenség elkomorodott, és közelebb lépett hozzá:
-Jó apád mesélt neked a Nekromágusról? Yuz értetlenül csóválta a fejét, mire Sötétség folytatta:
-Egy deghyomi nagyhatalmú varázsló, aki majdnem megölte Shakarát. Az erejét akarta megszerezni. Most visszatért, és ismét meg fogja őt támadni. Neked és a húgodnak meg kell akadályoznotok, mielőtt apátokra találna. Az ifjú Sera kissé kételkedett:
-Nekünk? De hát most mondtad, hogy apa is majdnem belehalt a találkozásba. Erre az istenség nyugalomra intette, és hozzátette:
-Csakhogy ő egyedül volt, ti pedig ketten vagytok. És ami ennél is fontosabb: hogy mindketten rendelkeztek fénymágiával, pluszban azzal, amit anyáitoktól örököltetek. Ne becsüljétek le ezt a tudást. Szóval- mérte végig a srác- hogy érzed magad? Tudnál harcolni? Yuz elvigyorodott, és feltápászkodott az ágyról:
-Harcolni? Mi az, hogy....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése