Nina hollónemes

A Nekromágussal való találkozás után Yuz visszament a Di világba. Húga közvetlen a balhét követően ellátta őt, de a rákövetkező napokban úgy tűnt, hogy valami nagyon nem stimmel: a seb nem akart begyógyulni. Először még úgy gondolta, hogy talán a mélysége miatt gyógyul lassan a sérülés, de a második-harmadik nap után már komoly vérveszteséggel számolt. És ez volt a kisebbik gond.

A nagyobbik gond az volt, hogy a folyamatos sápadtság mellett rohamosan gyengült is. Mintha valami egyfolytában szívta volna az életerejét. Még a hangja is elment. Elisir a holdpapnő előéletéből remek gyógyítói képességekkel rendelkezett. Próbálta is ellátni a fiát, de bármivel is próbálkozott, hatástalannak tűnt. Nagyon elkeseredett a hiábavaló küzdelemtől. Ennek ellenére Yuz nyugodt volt... természetellenesen nyugodt. Ahogy feküdt, Elisir kezére csúsztatta a kezét. A nő tehetetlenül nézett rá. Fia tekintete viszont azt mondta "Ne félj. Jó helyem lesz. Vigyázz magadra és a többiekre". Ebbe Elisir nem tudott beletörődni. Inkább átölelte Yuzt. Fiának jól esett, de egyben nehéz is volt. Ugyanolyan tehetetlen volt, még a mágia, amit örökségéül tudhatott, az is eltűnt.

Ezt az elkeseredett jelenetet megpillantva Nina sem akart beletörődni a történtekben. Ő Elisirrel együtt próbált gyógymódot találni Yuz állapotára. Viszont most a kis szöszi fogta magát, és elfutott a közeli erdőbe, térdre vetődött, és Sötétségért kiáltott kétségbeesésében. Az istenség meg is jelent előtt, végigmérve a lány:
-Miért hívtál, gyermekem? Soha nem szorultál még a segítségemre. Nina törölgette az arcát, és elszorult hangon próbálta kinyögni:
-Kérlek, Sötétség... fogadj a szolgáddá- felnézett rá- hadd legyek hollónemes! Az istenség egészen elkomorul, és még egyszer végigmérte a lányt:
-Nem találnám helyénvalónak, ha a mágiámmal bemocskolnálak. Yuz ahhoz téged túlságosan szeret. Nina kifakadt:
-Én is túlságosan szeretem őt! És tudom, hogy csak így menthetem meg az életét! Sötétség tekintete megenyhült. Tisztában volt vele, hogy a lány érvei mind emocionálisan, mint a józan ész szempontjából igen ütősek, és határozottak. Sóhajtott, majd kitárta a kezeit:
-Nem bánom. De remélem, számoltál a következményekkel. A kis szöszi bólogatott, majd hagyta, hogy az istenség a karjaiba zárja...

Az elkeseredett Elisir még mindig fia mellett volt. Még épphogy kitapintotta a pulzusát. Bármi is okozta pár napja azt a sérülést, valószínűleg egy mérgezett vagy elátkozott tárgy volt. És ez az életébe fog kerülni... Hamarosan egy bizalmas hangot hallotta maga mellől:
-Elisir... megengeded? A nő a hang irányába fordult. Ott állt mellette Nina... talpig hollónemes felszerelésbe: sisakkal, mely szemeit takarta, hatalmas, fekete szárnyakkal, és a szamurájokéhoz hasonló stílusú, sötét páncélzatban. Az egykori holdpapnő szemei elkerekedtek a döbbenettől, de hang nem jött ki a torkán. Csak odébbállt.

Nina pedig megcsókolta Yuzt. Erre ment ki az egész... eszébe jutott, hogy a hollónemesek hordozzák a sötétség esszenciáját. Még hallotta, hogy Shakarát is így mentette meg egy hollónemes... és most ő ugyanezt csinálja a fiával.

Lassan megtört a csók. Fürkészte aggódva a szeretett lény arcát, és simogatta. Yuz lassan visszanyerte színét, és a lányra pillantott. Kicsit még homályos volt a kép, de jól tudta, ki van mellette. Nina elmosolyodott, és megölelte őt. A srác átkarolta a hátát... lassan végigsimította. Ahogy kicsit tisztult a kép, meg is tudott szólalni:
-Miért csináltad ezt? Nem szabadott volna...
-Mert szeretlek, te lüke- vágta rá a friss hollónemes- és puszilgatta Yuz arcát. Az ifjú Sera ereje lassan visszatért. Óvatosan feltápászkodott, és megfogta Nina vállait:
-Megmentetted az életemet.. Ez olyasvalami, amit soha nem fogok tudni neked eléggé megköszönni. Nina csak meghatottan mosolygott. Egy másik hang szólt közbe:
-Nem is kell neki- Sötétség volt az- egy ilyen lány szeretete mindennel felér.

Yuz sóhajtott, és az istenségre nézett:
-Hogy hagyhattad neki? Sötétség közelebb hajolt:
-Eme rendkívüli hatalom megszerzésében csak azt tartotta szem előtt, hogy megmentsen téged... és semmi mást. Ez a lehető legönzetlenebb dolog, amit valaha láttam. De akárhogy is... vele sem tehetek kivételt. A legifjabb Sera magához szorította a lányt:
-Ezt meg hogy érted? Sötétség csettintett, mire Nináról eltűnt a páncélzat. Viszont a bal vállán ott virított egy fekete félhold jel.
-A szolgálatomba állt, méghozzá önként. Csakis miattad nem kívánom tőle, hogy dobja el az eddigi életét, mint ahogy a többi hollónemes is tette. Viszont szolgálatba hívhatom, ott és amikor csak akarom. Yuz a lányra nézett... majd homlokon csókolta, és a fülébe súgta:
-Ezzel elvesztheted a helyed a Napmecsetben. Nina visszasúgta:
-Nem számít. Ha mégis úgy alakulna, úgy gondolom, megérte. A legifjabb Sera átölelte őt:
-Te lány, te lány... túlságosan önzetlen és nagylelkű vagy...