Legelsőként Tom Focus kísérelt meg támadni. Hiába nem volt az ellenség szem előtt, valahogy sejteni vélte, hogy valahol a felhők mögött lehet. Így megidézte az aranykarmokat, és máris megiramodott felfelé. Azonban, mire elérte volna a fellegeket, azonnal visszakézből kapta a csapást.... olyan erővel, hogy szabályosan belefúródott az egyik hát falába. A lakók megrökönyödve kapták a fejüket a jelenség után. Szerencsére a királynak nem esett komolyabb baja, csak egy kicsit megszédült a becsapódástól. Megrázta fejét, és felnyitotta szemeit, a támadás helyére nézve.
Már megpillanthatta az ellentámadót. És nem is volt egyedül. Az égben két alak lebegett: Nekromágus, és az üres tekintetű Lady Nightmare. A lakosok döbbenten elkezdtek susmusolni, miközben a koponyasisakos varázsló határozottan állta az uralkodó tekintetét:
-Ugyan, felség...- mondta negédes hangon- nem szeretnék ellened harcolni. Focus ismét támadóállást vett fel:
-Akkor minek rombolod a várost? A Nekromágus sötéten kuncogott, majd folytatta:
-Azért, hogy előcsalogassam Shakarát. Tudom, hogy nem hagyná...
Alig, hogy végigmondta, két csapsát kapott két különböző oldalról. Amint felkapta a fejét, már láthatta is, hogy a két hollónemes, Hua-Bei és Gohr'g. Utóbbi az geyik épület tetején, előbbi az égben:
-De mi sem hagyjuk- kiáltotta a gyík, és intett társának- most! Újabb kombinált támadásra készültek. Ám ezúttal Lady Nightmare kivédte őket, pajzsként a varázsló elé állva, erőmezőt képezve, amelyről a két katona egész egyszerűen visszapattant. A koponyasisakos ismét felkacagott:
-Túlságosan alábecsültök- kilépett a jósnő mögül- úgy látszik, a Sötétség ennyit tudott tenni a gyermeke védelme érdekébe. Bújj elő, Shakara!
Ekkor furcsa bizsergást érzett a hátán. Ismerős volt, olyan mint amit a Di világ ura megtámadásakor is érzett. A városhatárból jött. Azonnal intett a hipnotizált jósnőnek, és már mentek is. A többiek értetlenül néztek utánuk.
-Ez meg most mi volt?- bömbölte fejvakarva Gohr'g.
-Lehet, hogy Shakara az- lihegte Hua-Bei- hacsak az urunk nem talált valami más megoldást.
Nem álltak távol az igazságtól. Yuz és Jena álltak felkészülve a város túlvégén, fogva egymás kezét, sötét rezonanciával töltve meg a levegőt. Yuz húgára nézett, kissé megszorítva a kezét:
-Készen állsz? Jena határozottan elmosolyodott, és összefonta az ujjaikat
-Én igen. Talán kétséged van? Bátyja visszamosolygott rá:
-Egy csepp se.
Ekkor érkezett meg a Nekromágus és Lady Nightmare. Kissé meglepődött, hogy a célszemélyt sehol sem találja. Helyette viszont ott volt az a két tinédzser. És milyen fura... határozott meggyőződése volt, hogy pontosan innen érezte a kisugárzást. Amint végigért a gondolatmeneten, leesett neki a tantusz, és vontatottan, sötéten felkacagott:
-Ó, hát ez az én szerencsenapom! Ki gondolta volna, hogy Shakarának két gyermeke is van. Így duplán tehetem magamévá ugyanazt az erőt. Jena felnézett:
-Lehet, hogy a birtokunkban lévő erővel számoltál. De vajon azzal is, hogy ezt mi is tudjuk használni?
Erre a testvérek elengedték egymás kezét, és egész egyszerűen eltűntek. A Nekromágus viszont nyugodt maradt:
-Okos... villámsebesség. A hatalmatok nagyobb kincs lesz nekem, mint gondoltam. Erre megindult az egyik pontba, és suhintott. Kigáncsolta Yuzt. Viszont a srác még földet sem ért, húga már hátulról telibe találta a varázslót egy démonláng támadással. A koponyasisakos felordított, majd intett:
-Nightmare, kapd el a lányt! A jósnő azonnal meg is indult. Jena azonban kitért előle, és ugyanúgy a Nekromágust vette célba.
Yuz úgyszintén. Megállt, megfordult, felvette a zöld sárkányember alakot, és támadt:
-Holdpenge-karmok! A varázsló sisakjának egy részét betörte. Viszont visszakézből Nightmare törte be az orrát. A Nekromágus ekkor a Sera lányt vette célba, egy jól irányzott átokkal. A varázslat úgy telibe találta Jenát, hogy végigfarolt a földön. Bátyja ijedten kapta fel a fejét:
-Jena! A lány lassan feltápászkodott:
-Miattam ne aggódj. Inkább vigyázz! Húga épp jókor szólt. Yuz épp az utolsó pillanatban kapta el a Nekormágus csuklóját, melyben egy tőrt szorított, és láthatólag felé irányította.
-A fene a formádat!- rivallt rá, és támadt- High voltage! Megrázó élményben részesítette a varázslót.
Jena ezt látva élt a lehetőséggel, hogy ő is bemérjen egy csapást. Meg is indult, de Nightmare útját állta.
-El innen!- rivallt rá a lány, és egész egyszerűen félrelökte az útból. A boszorkány megindult utána, egy támadást előkészítve. Épp bevitte volna, mire egy tűznyíl fejbe találta, és egész egyszerűen elájult. Yuz kivitelezte a támadást- pechjére. Hisz óvatlanság miatt a Nekromágus leszúrta őt. Jena pont akkor ért oda, rávetve magát a varázslóra, sisakra alá nyúlva:
-Radianta! A fénytámadás megvakította, és megégette az ellenfél arcát. El is fordult, meghátrálva:
-Ezt még alaposan megbánjátok, Sera kölykök! Egy nap visszatérek, és elveszem minden erőtöket, a lelketekkel együtt! Azzal kámforrá vált.
Jena ezután riadtan letérdelt testvéréhez, kihúzta testéből a tőrt, és simogatta arcát:
-Yuz, ne haragudj... Nightmare-rel kellett volna foglalkoznom... Bátyja halkan nevetett, és lehunyta a szemeit:
-Nyugalom, nem lesz semmi bajom- mondta a fájdalomtól kissé kábultan, majd megpuszilta a kezét- csak egy karcolás. Felemelte kezét:
-Felsegítenél inkább? Húga megcsóválta a fejét, majd lassan felsegítette. A Sera fiúból ugyan látványosan folyt a vér, de úgy tűnt, hogy a látvány ijesztőbb, mint ahogyan érzi magát.
Lassan odaétáltak a boszorkány pegazushoz. Yuz letérdelt, megsimogatva a sérülést ért fejét. Rémálom sorozata után ez volt az első kellemes érzés, amit a jósnő érzett. És ez olyan mélyen érintette, hogy kibuggyantak a könnyei. Jena a kézfejére tette kezét:
-Nightmare.... jól vagy? A boszorkány felnyitotta szemeit, és halkan válaszolt:
-Sajnálom... annyira sajnálom.... A Sera fiú tovább simogatta lassan a fejét:
-Semmi gond, varázslat alatt voltál. Ilyenkor gyakran előfordul. Nightmare félig rápillantott, majd folytatta:
-Nem, nem az- sóhajtott- hanem a jóslat. Én csak jót akartam... nem akartam a vízistennő keserű csalódását, sem Felix herceg menekülését... sem a Constructorok halálát. Én annyira sajnálom... ezeket kellett volna látnom előre... Jena tovább öntötte belé a lelket:
-Nem szabad ennyire magadra venned minden felelősséget. Annak idején azt láttad, amit akkor látnod kellett. Azért, ami utána történt, már nem a te hatásköröd. Főleg, hogy ezeknek a láncolatában a szabad akarat fontos tényező, az pedig sokszor kiszámíthatatlan. Yuz lassan felsegítette, majd átkarolta a jósnő hátát, támogatva őt:
-A lelkiismeret-furdalásod miatt tudott elkapni a Nekromágus, ugye? A pegazus némán bólogatott. A Sera fiú pedig megejtett felé egy bizalmas mosolyt:
-Nem szabad hagyni. Szedd össze magad, ne érezd magad hibásnak a történtekért, és mindenekelőtt a saját magadban lévő bizalmat nyerd vissza. Előbb magadban kell bíznod, hogy aztán mások is bízzanak benned, amikor jósolsz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése