2011. október 31., hétfő

warm... radiant... beautiful....

C4 az újonnan szerzett információval tért haza. Nem volt egy könnyű út... a távolság és az emlékek miatt sem. Ugyanis a kiruccanása alatt rengeteg foszlány előjött előző életéből. Meg is reszkírozta a gondolatot, hogy megálljon az RTG-n, és felkeresse a régi ismerősöket. Ám belegondolva, már nem jelentett neki sokat. Ez most egy másik élet... ő már nem Cala deira Artis T'het. Viszont nem is egészen C4. Hiába... ehhez a névhez jobban ragaszkodott.

A Kaaelidaschon még nem sokan fedezték fel az átalakulását. A szerelőn és a négy vezérmechán kívül nem is nagyon beszélt róla senkinek, már csak azért sem, mert maga sem fogta fel teljesen, hogy mi történt vele. A tó partján ült, az egyik fa alatt, és Manu tanácsát megfogadva próbált meditálni... összeszedni a gondolatait, koncentrálni az energiára. Bár felfogni magát az egész energiarobbanást is elég nehéz volt- előző életbeli tapasztalatok ide vagy oda. Szinte már reménytelennek tűnt.

Az elmélyedésből egy érintés ébresztette fel, mikor is Machuu, a növényisten helytartója az ölébe hajtotta fejét. Felnézett rá kékes-zöldes szemeivel:
-Valami bántja C4-et?- kérdezte vékony hangján. A lány megrezzent. Ő és a többi mecha nem voltak hozzászokva természetfeletti jelenésekhez. Shanbahac-tól egészen meg voltak rémülve, és Machuu-val sem sikerült egészen megbarátkozni. Viszont ahogy ez a szempár rászegeződött... úgy mintha sikerült valami egészen barátságos szikrát lelnie ebben a bestiában. Óvatosan megérintette, megsimogatta a fejét. Sóhajtott:
-Ne haragudj. Megijesztettél.
-Machuu nem akart- mondta a szellem szégyellősen.

C4 érezte, hogy ez a jelenet szabályosan mosolyt csal az arcára. Talán ez alakalommal könnyen megbarátkozik ezzel a lénnyel... könnyebben, mint gondolta. Ahogy simogatta a fejét, mesélt neki:
-Furcsa dolgokon megyek át, Machuu. Volt az az energiarobbanás, aztán az emlékfoszlányok... volt egy előző életem, ami nem kompatibilis a mostanival. Ráadásul mecha sem vagyok többé. Nem tudom, mit csináljak... Olyan káosz ez az egész. A szörny felemelte a fejét, ráemelve a tekintetét:
-Machuu is meghalt. C4 értetlenül nézett rá:
-Miről beszélsz? A helytartó szellem folytatta:
-Machuu-t a másik világban megölte Poseidon... darabokra vagdalta. De olyan gyorsan történt, és Machuu annyira félt, hogy a fájdalmat nem is érezte. De Shanbahac mester nagylelkű volt, és összeszedte Machuu szeleteit és feltámasztotta Machuut. Ezért Machuu hálából a helytartója.

A lány elszomorodott:
-Szegénykém... ez borzalmas- simogatta meg ismét a szörny fejét- azt hiszem az ijesztő uradat jobban kéne tisztelnem. A szellem folytatta:
-De Machuu új lehetőséget kapott. Ez már nem a régi világ, nincs Poseidon. Ugyanúgy C4 is. Ez már nem az RTG. A lány vállat vont:
-De én már mechaként is itt voltam. Machuu megismételte a gesztust:
-Viszont C4 képességei és jogai újak. C4 nem gondolja, hogy mi volt előtte. C4 azt csinálja, ami most van. C4 érti Machuu-t? A volt mecha elmosolyodott, és örömtelien megölelte a bestiát:
-Köszönöm, Machuu, nagyon édes vagy!- még egy hatalmas puszit is adott neki, majd rámosolygott- megvan, hogy álljak ehhez az egészhez.

Ahogy letette, a szörnyeteg izgatottan mosolygott, és csóválta levélszerű farkát. C4 pedig egy kicsit hátrébb lépett, a napsütötte részre, és kitárta kezeit. Hagyta, hogy a fény belé áramoljon... ellepje... megtöltse. Lassan fel is sugárzott, teljes lényében. Shanbahac kaaelidaschi helytartójának el is kerekedtek a szemei, ahogy mély ámulattal bámulta a jelenést:
-Óóóóóóó.... Machuu még sosem látott ilyen szépet....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése