Az Agosto fiúk edzettek az erdőben, Emanuel bekötött szemekkel. A léleklenyomatok/aura látása már egészen tiszta volt, csak koncentrálnia kellett különböző irányokba. És most maga elé, öccsére összpontosított, aki éppen kezdett felhagyni a támadó stratégiával, és inkább védekezésre váltott:
-Te hallod, nem vagy semmi- lihegett- pár év alatt nagyon kiélesedtek az érzékeid. Bátyja halkan nevetett:
-A legjobbaktól tanultam. És ismét támadott.
Közben félénken odaténfergett egy hosszú, fehér hajú, fekete szemű, élénkvörös ajkú lány. Meglátta a testvérpárt, akik nagyon benne voltak a párbajban. Kissé hezitálva bár, de odaszólt:
-Manu? Darko fordult felé, és elvigyorodott:
-Csak egy pillanat, épp az edzésre koncentrál. Emanuel nevetett, és célba vette bátyját:
-Igen, csak addig várj, amíg leütöm ezt a kajlát! A hippi ezúttal kicselezte, és visszanézett a jövevényre:
-Ki keresi? A lány válaszolt:
-C4 vagyok, a Kaaelidaschról. Ags elvigyorodott:
-Furcsa... eddig azt hittem, hogy ott csak robotok vannak. Figyelmetlenségére testvére elkapta hátulról:
-Egy-null ide. Talán olyan szép a hölgy, hogy elvonta a figyelmedet? Darko felé fordult:
-Ahelyett, hogy totojáznál, inkább néznéd meg magad! Emanuel rá is irányította a figyelmét... testvére méregzöld auráján és a fák zölden izzó szellemein túl egy kissé rozsdás foltos, de ismerős ezüstszínű fényt pillantott meg. Lehetséges?
Azonnal letépte a szemkendőt, és elképedten nézett a jövevényre:
-Cala? A lány kissé megriadt, nem tudott a váratlan reakciótól mit reagálni. Ennél már csak az érte váratlanabbul, amint az idősebb Agosto egész egyszerűen a nyakába ugrott, és magához szorította. Egy kicsit még feszengett, majd úgy látta, hogy jobb engedni. Az új érzés meglehetősen érdekesen érintette: sosem érzett még ilyen mélyről jövő erős bizalmat. Sokkal nagyobb biztonságban érezte magát, mint bármelyik gazdájánál valaha. Lassan apró képi foszlányok is előkerültek... mik ezek? Apró nyomok egy másik életből? Pedig az érzés ugyanaz volt, de nehézen tudta megmagyarázni, hogy miként is kapcsolódnak össze ezek a dolgok.
Amint a gondolat végére ért, azon kapta magát, hogy Emanuel homlokon csókolja, és megfogja a kezét:
-Ezt nem hiszem el- nézett rá ámulattal- álmodtam volna a balesetet? Tényleg te vagy az? A jövevény kissé értetlenül nézett rá. A képi foszlányokból és az érzésekből volt némi sejtése, hogy előzőleg a srác ismerte őt, de még mindig nem tudott mit kezdeni ezzel a tapasztalattal. Talán most össze is keveri őt valakivel... nem tudni. Félszegen válaszolt:
-A nevem C4... C-típus, 4. széria, előző gazdáim Thutem, Ga'ar, Din és Halef-Ardene a Kaaelidaschon. Manu arckifejezése lassan csalódottá sötétült, majd végigmérte a jövevényt:
-Szóval... te egy mecha vagy. C4 félszegen motyogta tovább:
-Igen, az vagyok... vagyis voltam... 500 éven keresztül. Aztán nemrég valami energiabecsapódás ért, és azóta ilyen vagyok... és erre a szerelő sem tudott válaszolni, hogy hogy lehet, csak említette, hogy talán veled is ez történt, mert M1-UT3 sokat beszélt rólad.... és hogy te is mecha voltál csak organikussá váltál, ráadásul még a neved is olyan ismerős, és furcsa módon azonnal megtaláltalak, ez az egész tiszta káosz, nem? A legidősebb Agosto először csak pillangózott, mert a jövevény olyan gyorsan hadarta a dolgokat, hogy alig bírta követni. Aztán mire összeállt neki a kép, megeresztett egy halvány mosolyt:
-Részben mégiscsak az vagy, akire gondoltam- megfogta a kezét- gyere...
Kimentek a negyedből, a Hold-tóhoz. Igen csendes volt a nap, még Renato sem hajózott ki a tóra. Manu nyugodtan elmagyarázott mindent:
-A fizikai felfogás szerint minden tiszta energia. Az anyag is. Valamint, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. Azok, akik mélyebben foglalkoznak spirituális dolgokkal vagy energiamunkával, ezt sokkal jobban tudják. A lélek, az életerő is energia... tiszta fény. Annak idején magam is a fényből vétettem és kerültem fémtestbe- a lányra pillantott- viszont ami téged illet, az energiabecsapódás egy olyan lélektől érkezett, amely az energiamunkát olyan magas szinte fejlesztette, hogy képes volt alakot váltani. Valószínűleg ezért lettél teljesen orga. C4 bólogatott, maga elé bámulva:
-Azt hiszem, értem- majd visszanézett a srácra- azért vannak ilyen apró képek, amikkel nem tudok mit kezdenek. Hozzád is kapcsolódnak. Emanuel elmosolyodott:
-Az előző életedből származnak. Abból az életből, amikor a becsapódott szabad energiának még volt fizikai valója.... mielőtt meghalt volna. Látod, még az emlékek sem vesznek el teljesen.
C4 sóhajtott, majd ismét elmerengett. Pár perc csend után ismét visszafordult a legidősebb Agosto felé:
-Én zártalak be téged, ugye? A szabad energiából neked is maradtak képi foszlányok? Manu visszanézett rá:
-Előtte nekem nem volt semmi. Minden, amire támaszkodni tudtam, az a mecha memória volt. A lány ismét elgondolkozott... majd elkerekedtek a szemei:
-Most már világos... A srác felvonta a szemöldökét, C4 pedig folytatta:
-Úgy tekintettem rád, mint egy mesterműre- közben erősen gesztikulált, és nagyon erősen kereste a szavakat- valamire, ami biztonságot nyújt.... számíthattam rád, mint a kaaelidaschi gazdáim rám... mindig mellettem voltál ... Emanuel ismét elkenődött, és kissé lejjebb hajtotta fejét:
-Kivéve azon a napon. Sajnálom.... C4 először értetlenül nézett rá, majd ahogy rájött, hogy a legidősebb Agosto mit is akar mondani, belékarolt:
-Ne sajnáld. Manu visszanézett rá, a lány pedig folytatta:
-Tudod... mikor legelőször megtapasztaltam az évszak váltást Kaaelidaschon, látva, hogy elfonnyad a fű, és lehullajtják leveleiket a fák, megrémültem, hogy véget ér a világ, és mi is elpusztulunk. De Thutem gazdám elmagyarázta, hogy ez így van rendjén, és hogy a fák ismét kirügyeznek, a fű ismét vissza fog nőni. Kissé zavartan ismét maga elé meredt, majd hozzátette:
-Ezzel csak azt akartam mondani, hogy így kellett alakulnia- ismét Emanuelre pillantott- mert így módomban áll megtapasztalni azt, mint neked. Olyan dolgokat, amiket az 500 évem alatt nem érthettem...
Manu látta, hogy sorstársa alaposan felmérte a helyzetét. Végigsimította a haját, és bizalmasan a vállára tette kezét:
-A legjobb, amit tehetsz, hogy ezzel a tiszta energiával dolgozol. Ha jól tudom, Kaaelidaschon nincsenek törvények, sem dogmák, amik előírják, hogy miként használd. Ne fogd vissza magad, ne akadályozzon semmi... csak használd, ahogy jónak látod. Meglátod, rengeteg érdekes és értékest felismerésre fogsz szert tenni. És persze olyan képességekre, amikkel még soha nem látott módon szolgálhatod a bolygódat. C4 izgatottan elmosolyodott:
-Jól hangzik. Emanuel visszamosolygott rá:
-Akkor csináld. Ja igen, és még valami. C4 felvonta a szemöldökét, a srác pedig hozzátette:
-Ne felejts el. A jövevény bizalmasan mosolygott, majd átölelte Manut...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése