2011. október 2., vasárnap

don't mess with Darkness

Sötétség nem is gatyázott sokáig. Rögtön másnap kihívta Yuzt. A srác készen állt. Nina próbálta őt az utolsó pillanatig lebeszélni a párbajról, de az ifjú Sera annál sokkal makacsabb volt. Semleges területen álltak fel, az arab negyed utáni sivatagban. Az istenség végigmérte legfiatalabb rokonát, majd megjegyezte:
-Figyelmeztetlek, fiam... óriásit tévedsz, ha azt hiszed, hogy legyőzhetsz. Ez az utolsó alkalom, hogy meggondolhatod magad... Yuz rárivallt:
-Tévedés! Te tévedsz óriásit, hogy ilyen mocskosul alábecsülsz!

Át is vette a zöld sárkányember alakját, és azonnal egy masszív fénytámadást indított az istenség ellen. Sötétség maga elé emelte palástját... és egész egyszerűen elnyelte a támadást. Ezután félig visszapillantott:
-Ostoba kölyök... azt hitted, hogy a múltkori húzásod után nem fogok erre számítani? Azzal félrecsapta a palástot, és a kölyöknek támadt. Yuz keserűen vette tudomásul, hogy Sötétség szépen végigkarmolta az arcát. Viszont nem torpont meg az ijedtségtől. Azonnal belemart ellenfele testébe:
-Fauco infernis!- egész egyszerűen felgyújtotta. Az istenség ugyan  megugrott, de a lángok ugyanúgy eltűntek a testéről:
-Minden próbálkozásod felesleges... és vagyok a Sötétség, elnyelek minden támadást. A sárkány megugrott, és döbbenetes gyorsasággal közeledett felé:
-Akkor ezt próbáld elnyelni!- és zuhanórepülésből látványosan pofán törölte.

Az istenség utána fordult, majd előkészített egy sötét, fénnyel teletűzdelt varázslatot:
-Csillagköd csapás! Telibe találta Yuzt, aki ettől megtántorodott és zuhanni kezdett. Sötétség nem várta meg, míg ellenfele földet ér. Újabb támadást intézett, méghozzá nekifutásból. Felugrott, mancsai az éjszakai égbolt színeiben pompáztak:
-Galaxy strike!- minden egyes ütés, amit legifjabb rokonára mért, felért egy-egy robbanással. Yuz érezte, hogy a csapások olyan sűrűn érik, hogy ha tudott volna sem képes védekezni. Kék-zöld foltosan, sebesen ért földet.

Sötétség pedig közvetlen előtte, lassan közeledve felé a csillagfényű öklökkel:
-Úgy látom, túlbecsülted a képességeidet. Én megmondtam, hogy ellenem nincs semmi esélyed. Viszont a kijelentésre a srác szinte azonnal ugrott... és átvette az óriás, lila, aranyszárnyú sárkány alakját, átharapva az istenség vállát, majd lendületből elhajítva fél kilométerrel arrébb. Ezután utána repült, újabb támadást indítva:
-Megmondtam, hogy túlságosan alábecsülsz! Ő sem várta meg, míg ellenfele lezuhan... a levegőben többszörös csapást mért rá, foggal, körömmel, mágiával... ahogy csak érte. Végül Sötétség is látványos nyekkenéssel csapódott be.

Amint felnyitotta a szemeit, látta, hogy a sárkány keselyű módjára köröz a feje felett, várva, hogy ismét lecsaphasson. De az istenség úgy döntött, hogy ezt az esélyt nem adja meg neki. Felugrott, őrületes sebességgel, és állon vágta ellenfelét. Yuz a csapás következtében elharapta a nyelvét. Mire felfoghatta, mi történt, Sötétség ismételten megrohamozta: a sorozatos csapás következtében eltörte a bordáit, a szárnyát, átütötte a vállát. Fiatal rokona még elkeseredetten próbálkozott elektromossággal, és még hátba is harapta ellenfelét, de innen már csak lefelé vezetett számára az út.

Miután az istenség még egy csillagközi támadással csapta fejbe, Yuz visszaváltozott és félájultan terült el a földön, rengeteg töréssel, és száz sebből vérzett. Nina csak ijedten figyelte a távolban a történteket. Túlságosan félt az istenségtől, hogy közelebb menjen. Sötétség így is megindult a félájult rokona felé. A srác elég homályosan látta a felé közeledő alakot, és érezte, hogy izmai már nem engedelmeskednek, hogy ismét felvegye ellene a kesztyűt. De nem félt... egy pillanatig se. Lesz, ami lesz...

Meglepetésére, azonban Sötétség egész egyszerűen megállt előtte, és ránézett:
-Nem mondom, van benned kurázsi, hogy ki mertél állni egy isten ellen. Különben alaposan félreértettél: habár valóban nem kedvelem annyira Elisirt, nincs beleszólásom, hogy Shakara kit választ. A szabad akarat minden felett, és ez rám is vonatkozik. És még valami... Leguggolt hozzá, valahol jelképezve azt is, hogy egyenrangú félnek ismeri őt el:
-Amit akkor tettem, az nem a szüleid ellen, vagy ellened szólt... hanem az ellen a 14 éves taknyos ellen, aki valaha voltál. Nemcsak azt akartam neked megmutatni, hogy ezzel a hatalommal nem vagy egyedül, és ne szálljon a fejedbe, hanem egyben azt is, hogy van egy húgod. Ismét végigmérte, tekintete egész megenyhült:
-Büszke vagyok rád, Yuz. Azóta belevaló, talpraesett fiatalemberré váltál- felé nyújtotta a kezét- és remekül harcolsz.

Yuz ugyan csak egy-két szót tudott elcsípni, annyira zúgott a feje a fájdalomtól és a vele járó kábaságtól... de ezek a leglényegesebbek voltak. És mikor az isten felé nyújtotta a kezét, az felért minden szóval. Próbálta összeszedni magát, és felemelni a kezét, hogy elfogadhassa az ükapja által felkínált elismerést. Azonban, mire elérhette volna, egész egyszerűen elájult. Sötétség sóhajtott, majd a vállára kapta ifjú rokonát. A távolban reszkető lányra nézett:
-Gyere Nina... szükség lesz a segítségedre. A kis bociszemű szöszi bólintott, majd odasietett hozzá...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése