a varázsló szigete

Leva arra kelt, hogy unokatestvére a lábánál fogva húzza ki őt az ágyból. Nyűgösen rápillantott:
-Te meg mégis mit művelsz? Laya pimaszul elvigyorodott:
-Gyere velem! Amondó vagyok, hogy amíg a fiúk lustálkodnak, nézzük meg magunknak a varázslót. Válaszolt egy párna csapódott az arcába, amit arcos küldött:
-Hagyjál már... Ekkora a párna visszaérkezett a feladó arcába, a tolvaj pedig folytatta a nyüstölést:
-Jaj, ne mondd már, hogy téged nem érdekelne! Ki tudja, milyen mágiával bír... Elvégre ahhoz is megtalálta a tudást, hogy növényeket termesszen a szigeten. Aztán az is lehet, hogy ehetünk ott valami finomat... valamit, ami nem szárított szarvas- ismét megragadta unokatestvére lábát, majd húzni kezdte- úgyhogy gyere már, te tökfej! Úgyis van mit bepótolnunk. Le van-Te nagy nehezen végre feltápászkodott:
-Egye fene- majd szelíden elmosolyodott- talán visszaidézhetnénk a régi szép időket ezzel a kis túrával. Laya visszavigyorgott rá:
-Na, ez a beszéd!

Az út nem bizonyult különösebben hosszúnak: a kikötőből elkötötték az egyik csónak, és áthajóztak a közeli szigetre. Tudták, merre kell menni, a varázsló szigetéről kifejezetten langyos levegő áramlott. Ahogy a fő szigeten, itt is állt egy kisebb kikötő - ezek a népek hajóval közlekedtek egymáshoz. Miután a tolvaj kikötött, elindultak beljebb. Meglepve tapasztalták, hogy egész kellemes a hőmérséklet, kifejezetten tavaszias. Mintha a csípős szelet eddig csak képzelték volna. Aztán a látvány: a fű, a levelek mind élénk zöldben pompáztak, a fák, a bokrok gyümölcsöket hoztak, és hatalmas négyzetmétereken nőttek a zöldségek. Leva szemei elkerekedtek:
-Ez rengeteg munka! A varázsló is műveli őket? Válaszul egy hang szólalt meg oldalról:
-Nem. Azt már a főszigeten lévők intézik.

Mind a ketten a hang irányába fordultak. Egy meglehetősen magas és izmos férfialakot pillantottak meg. Jég oroszlán - fehér sörényes maszkjával, sötétkék, ujjatlan felsőjével, bőrnadrágjával, és a hó oroszlán fogakkal és karmokkal díszített nyakláncával inkább keltette harcos benyomását, mint mágusét. Laya rá is kérdezett:
-Te vagy a varázsló?- gyanakodva végigmérte- miért rejted az arcod? Azt hittem, hogy azt csak a deghyomiak szokták. A maszkos válaszolt:
-Igen, én lennék. De nem vagyok deghyomi- közelebb lépett- a jég oroszlánok iránti tiszteletből hordom az álarcot. Ők rengeteg szolgálatot tesznek nekünk: védenek minket a betolakodóktól, a növényeket a rágcsálóktól, a jávorszarvasokat pedig nem engedik elszaporodni. Ők fontos pillére a Ny-Sjaellandon lévő egyensúlynak.

A tolvaj elmosolyodott:
-Szép...- majd észbe kapott- amúgy Laya vagyok. Unokatestvérére mutatott:
-Ez a kuka itt mellettem pedig Le van-Te. Benned kit tisztelhetünk? A varázsló meghajolt:
-Mun vagyok. Talán Baaren már mesélt rólam. A harcos bólogatott:
-Leginkább csak annyit, hogy mágiával tartod fenn itt a megfelelő klímát a terményeknek. Te hogy kerültél ide? Mun készségesen válaszolt:
-Én itt születtem. Anyám egy kitagadott Contrast kláni volt. Amikor a Contrast klán kipusztult, ő is velük halt, minden tünet vagy sérülés nélkül. Apám visszatért a gyökereihez, a jég oroszlánokhoz: halála után azonnal közéjük reinkarnálódott. A jávorszarvas szigeten lévő csordában az egyik őr szerepét tölti most be. Leva egészen elérzékenyült, és a fekete yang foltra tette mancsát. A történet emlékeztette rá, hogy ikertestvére is vele van. Laya bólintott, és elmosolyodott:
-Ez igazán szép, hogy így számon tartod. Viszont az elmondottak alapján nemesi vér lehetsz. A varázsló folytatta:
-Sosem foglalkoztam a témával, főleg, miután láttam, hogy anyám milyen árat fizetett érte- körbenézett- inkább maradok itt, biztosítom a klímát a terményeknek, és segítek a nép segítségére, ha mágikus problémával kell szembenézniük...