2013. április 27., szombat

preparations

Yuz szedte össze a papírokat, zárta be a bőröndöket, közben pedig apja nézte őt büszke mosollyal. Örömmel tapasztalta, hogy fiában ég a tettvágy - nem is olyan rég még ő maga is ilyen volt. A különbség annyiban állt, hogy Yuz nem ismerte a családi hagyományokat. Miután Shakara úgy döntött, hogy otthagyja az egész Vad világot trónostul, mindenestül, és inkább a Di világba költözik, onnan nyújtva segítséget más helyeknek, más személyeknek, fia nem került kapcsolatba elődei tradíciójával. Mindent könyvekből, nagyapjától és Usur szellemétől kellett megtanulnia... és majd így fog beleesni a mély vízbe, ha beiktatják. Ezt végiggondolva, egy kicsit aggódott miatta:
-Egész biztosan végiggondoltad, fiam? A birodalom a falak mögött hatalmas, akárcsak a vele járó felelősség, mindenkinek nem lehet megfelelni, és a Serák hírneve...
-.... nagyon törékeny- fejezte be helyette Yuz, majd felé fordult- igen, tudom... és rengetegszer átgondoltam mindent. Szeretném megmutatni, nemcsak belevaló tagja vagyok a családnak, de tovább is tudom vinni mindazt, amit Shingo elkezdett. Vállat vont:
-Ki tudja, talán ismét megnyithatom a kapcsolatukat más világok felé. Tudják ők egyáltalán azt az időt, amikor másokkal is kapcsolatban álltak? Olyan régóta el lett szigetelve a Vad világ az őseink hírhedt neve miatt, hogy talán fogalmuk sincs, mi lehet a falakon és az erdőn túl...

Shakara egy pillanatra elcsodálkozott. Ritkán hallott komoly szavakat fia szájából, miután az folyton játszott vagy éppen zenélt a barátaival. Sosem tűnt egy olyan karakternek, aki bármit is képes magára vállalni. Most viszont meglehetősen ésszerűen fogalmazott.
-Úgy látom, nemcsak átgondoltad, de tervvel is készültél- elismerően elmosolyodott, majd a vállára tette a kezét- ez igazán érett viselkedésre vall. Remélem, sikerült is megvalósítanod. Yuz visszamosolygott rá:
-Kösz, apa... Sokat jelent a támogatásod.

Ekkor kivágódott az ajtó. Jena Sera szinte úgy robbant be hozzájuk, kérdőre vonva bátyját:
-Mi az, te meg csak úgy lelépsz? Otthagyod a csapatot? Yuz egy pillanatra elbizonytalanodott, majd válaszolt:
-Már mondani akartam- a sörényébe túrt- csak az előkészületek lekötöttek... Húga szemei elkerekedtek:
-Szóval mégis komoly- csalódottan, komoran folytatta- és mégis hol találunk új basszusgitárost? Testvére megunta ezt a hangsúlyt, és ráhorkant:
-Akárhol az egész Nixába vagy Deghyomba, ha jobban körülnéztek! Jena erre dühösen felkiáltott, és már ugrott is volna, azonban Shakara karon ragadta őt, és fia felé fordult:
-Folytasd csak a pakolást- mondta nyugodt hangon- én addig elbeszélgetek az ifjú hölggyel. Yuz nyugtázta az esetet, bizalmasan apjára mosolygott:
-Lekötelezel.

Shakara ki is vitte a lakásból lányát, egészen a patak partig. Amikor elengedte, Jena folytatta a háborgó hangnemben:
-Miért hagyod ilyen egyszerűen? Tudod, hogy milyen... A félisten komoly hangon válaszolt:
-Pontosan azért hagyom, mert tudom. Ahogy benőtt a feje lágya, rájött, hogy többre hivatott, és bizonyítani akar. Részben azért is, mert egy kicsit féltékeny is rád, hogy a odaát téged mindenki szeret, őt pedig még csak nem is ismerik. Jena szemei elkerekedtek:
-Féltékeny? Mégis mire fel? Hisz te és Elisir végig itt voltatok neki... Azonban apja intett, hogy még nem fejezte be, és folytatta:
-Meg kell értened, hogy a saját erejéből akar megbecsülést szerezni, nem a családja hírnevéből - még akkor is, ha a hagyományainkat követi odaát. Ez az ő szabad döntése, amit tiszteletben kell tartanunk, és támogatni őt. Ezután lánya vállára tette kezét:
-Nem végleg megy el, hisz a vérünk összetart. Ti pedig biztos hamarosan találtok basszusgitárost...

Jena sóhajtott. Apjának igaza volt, de nehezen akart beletörődni, hogy miután az évek alatt összerázódtak a bátyjával, most megint óriásléptékű távolságok fogják őket elválasztani. Leült a patak partjára a fűbe, nézve maga elé:
-Ettől még hiányozni fog. Jól esett annak idején megtudnom, hogy van nekem ő és te is... Shakara szintén leült vele szembe. Érezte, hogy kicsit merev a légkör, addig próbálta ennyivel oldani, de várt, hogy lánya folytassa. Jena valóban hozzá is tette:
-Ami csak azért furcsa, mert amíg nem tudtam, hogy vagytok, nem is hiányoztatok... úgy értem, azzal teljesnek éreztem magam, hogy ott volt anya, és a barátaim. Nem tűnt úgy, hogy kéne még oda valami, vagy nem teljes a kép...

Apja ismét a vállára tette kezét:
-Ezzel nincs is semmi gond. Halandók vagyunk, ami nincs az nem is hiányzik. Elgondolkozott egy pillanatra, át is futott rajta egy halovány mosoly, majd folytatta:
-Kicsi sem hiányzott nekem. Aztán mikor megjelentél, szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy valami még mindig összeköt vele, és efelett nem tudok szemet hunyni - úgy sem, hogy más nővel vagyok boldog. A minap pont eszembe jutott a találkozásunk. Jena elmosolyodott:
-Az milyen volt?- kérdezte halkan. A félisten halkan nevetett:
-Nem éppen egy tündérmese. Inkább, mint egy depressziós lidércnyomás. Én gyászoltam, mert megint elvesztettem a szeretett lényt. Ő pedig a tóban állt, vérző fejjel - valószínűleg akkor vágta le a szarvait. De olyan stabil tartással, akár egy szikla. Ezzel adta vissza nekem az erőt, hogy ismét vágja bele Elisir keresésébe. Lánya ismét elmosolyodott:
-Azért ez mégiscsak szép. Engem büszkeséggel tölt el, amikor anyám erős lelkierejét emlegetik.

Shakara átkarolta lánya hátát:
-Jaj, te...- kicsit megdögönyözte, majd körbenéztek- Én is örülök neked. És bár a forgatókönyv kicsit máshogy hozta, számodra is van valamim. Jena meglepetten fordult felé:
-Van-e? Mégis mi? Apja elmosolyodott:
-A Di világot az Ősatyánktól kaptam, és kedvemre formálhattam. Az az elsődleges funkciója, hogy innen könnyebben érek el más világokat, bárki hívhat segítségül. Ezt Yuzra szerettem volna hagyni. De miután felfedezte családunk örökségét a Vad világban, úgy gondolom, hogyha eljön az idő, nálad jobb kezekben lesz. Annyian ismernek téged a tengerkék ég alatt, bizonyosan szólítani fognak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése