2013. április 1., hétfő

új utitársak

A két kalóz napok óta szelték a hullámokat. Bár a hajó egykedvűen siklott, lelkesedésük egyáltalán nem lankadt. Mivel nem álltak meg hosszabb ideje Laya mégiscsak rákérdezett:
-Van egyáltalán valami úti célunk, vagy csak megyünk, amerre a szél viszi a vitorlákat? A matróz nagy vigyorral fordult felé:
-Usagia szigetére- közben meghúzta a vitorla kötelét, szélirányba tartva azt- még nem jártam ott, de a tengermelléken sokat meséltek róla. Azt mondják, hogy nyulak lakják, gazdag és dörzsölt kereskedők. A tolvaj morgott:
-Nem kedvelem a nyulakat. Alamuszi népség, felsőbbrendűnek tartják magukat a tengermellék más lakójával szemben. Hirtelen felcsillant a szeme, arcára pedig kárörvendő mosoly ült:
-Kíváncsi vagyok, mit szólnának, ha megtudnák, hogy Shaiola szigetére ismét élet költözött, és visszanyerte régi hírnevét. Biztos padlót fognának, és elismernék, hogy ilyen riválissal szemben nem rúghatnak labdába... Timothy ismét rámosolygott:
-Jól áll neked, amikor gonoszkodsz. A gepárd lány a korlátra csapott megjátszott felháborodással:
-Nem is gonoszkodok, te tökfej!

A láthatáron ekkor már kezdett kirajzolódni az említett sziget. Ám, ahogy közelebb értek, valami más is... Egy hadihajó, kisebb flotta kísérettel. És épp a sziget felé tartotta. Timo nem tudta mire vélni a jelenséget. Hátra nyújtotta kezét:
-Távcsövet! Laya szó nélkül a kezébe nyomta, a matróz pedig jobban szemügyre vételezte a flottát. A hajókon usagiai felségjelzés díszelgett... tehát épp haza igyekeztek. De ha ilyen komoly a kíséret, akkor annak komoly oka van. Végigvizslatta távcsövével a fedélzetet is. A hadihajó fedélzetén meg is találta: a kapitány mögött, őrökkel körülvéve állt két rab, egy gepárd és egy tigris.
-Ezeknek foglyaik vannak- tolmácsolta társának, majd átadta a messzelátót- méghozzá a mi fajtánk. A tolvaj is szemügyre vette a hadihajó fedélzetét. Egy pillanatra hátrahőkölt, majd megtörölte szemét, és ismét a távcsőbe nézett:
-Na ne... ez nem lehet! Timothy értetlenül nézett rá:
-Mi az? Társa elhűlve fordult felé:
-Akárhogy nézem, az ott Le van-Te, az unokatesóm- majd előre mutatott- ki kell szabadítanunk őket! A matróz azonnal a kormányhoz ugrott, és tisztelgett:
-Aye-aye!

Ezalatt a hadihajón a kapitány ismét a rabok felé fordult. Végignézte őket, majd a tigrishez lépett, megragadva az állát:
-Még mindig nem hiszem el, amit látok- mondta pökhendien- maga Traxx, személyesen. Nem gondoltam volna, hogy valaha újra találkozunk. De mint láthatod, most fordult a kocka.
-Változnak az idők- mondta a harcos, megőrizve hidegvérét- Ha tanácsolhatom, élvezd ki ezt a pillanatot, amíg tudod. A nyúl elengedte őt, majd elhúzta a száját:
-Ezt vegyem fenyegetésnek? Traxx sejtelmesen elmosolyodott:
-Inkább csak emlékeztetésnek. Tudhatod, hogy egy tigris nem adja fel egykönnyen. A kapitány ismét elhúzta a száját:
-Gondom lesz rád. A bíróság biztos különös figyelemmel lesz rád. Tekintete a gepárdra vándorolt, majd végigsimította hosszú befont copfját:
-Ami pedig a lányt illeti... Leva megkísérelte megharapni fogvatartója kezét. Rendkívül irritálta a viselkedése. A nyúl még időben elrántotta macsát:
-Ó, a kis tüzes- elmosolyodott. Traxx komoran figyelmeztette:
-Hagyd a lányt. Hidd el, ő sokkal veszélyesebb, mint én. A kapitány halkan nevetett:
-Valóban? Ezt szeretném magam kideríteni...

Ekkor kiáltást hallott lentről. Azonnal a korláthoz futott, és lenézett. Az egyik kísérőhajó épp elsüllyedt, másik három pedig egy kalózhajóra támadt. Timo épp nagy vigyorral töltötte az ágyukat:
-Hadd szóljon! Fortélyosan és gepárd lévén gyorsan is bánt az ágyúkkal. Sorra lőtte ki az usagiai legénységet. A kapitány a fejét fogta:
-Mi a frászkarikát műveltek ti? Ez csak egyetlen kalóz! Egyetlen keserves kalózzal nem tudtok elbánni? Ekkor egy női hang szólalt meg a háta mögül:
-Ki mondta, hogy egyetlen kalóz? A nyúl megfordult... majd elhűlten látta, hogy az őrei kidőltek. Közülük kilépve pedig már ott is vigyorgott két szablyával Laya:
-Bu! A kapitány előrántotta kardját:
-Te nyavalyás tengeri patkány!- rohamozta meg- majd adok én neked!

A tolvaj azonban elvigyorodott, és egy-egy laza csapással elvágta a harcosok kötölékét. Le van-Te dühödten a kapitány felé fordult:
-Mi is illet engem, tapsifüles?- dühös kiáltással megindult felé. Ettől már a nyúlnak is inába szállt a bátorsága. Először megtorpant, majd kardját eldobva menekült az ellenkező irányba, végül a korlátról a vízbe vetette magát. A tolvaj pedig diadalmasan felkacagott:
-Ha-ha! Nem hiába mondják, hogy gyáva nyúl! Traxx elismerően fejet hajtott előtte:
-Igazán becsülendő, amit értünk tettél. Kit tisztelhetünk benned? A válasz azonban Leva szájából érkezett:
-Laya!- fakadt ki, ahogy megindult felé- te utolsó... semmirekellő... megátalkodott... A tolvaj azonban elvigyorodott, és üdvözlően széttárta karjait:
-Neked is üdvözlégy, rokon! Ja, és szívesen, hogy megmentettelek...

Timo kiáltása hallatszott lentről:
-Laya, szedd a lábad! Ezek erősítést hívtak a szigetről! A trió felkapta a fejét. Valóban... Usagiáról egy nagyobb hadiflotta indult meg. A tolvaj elrakta a szablyákat, majd megragadta a másik kettő mancsát:
-Iszkiri, pupákok!- rántotta is magával őket, és a tengerbe vetették magukat. A matróz mihamarabb a hajóra pecázta őket, és vitorlát bontottak:
-És most el innen, minél messzebbre! Nagyon nincs kedvem a hadiflottájukkal összefutni!

Ahogy siklott elfelé a hajó, Laya unokatestvére vetette magát nagy vigyorral:
-Na mi az, még mindig haragszol rám? Le van-Te makacsul elfordította fejét:
-Nem kell a széptevés! Te választottad a tolvajok útját, a tisztességtelen életet! A kalózlány átkarolta a vállát:
-Jaj, ne csináld már! Olyan karót nyelt törvénytisztelő vagy, mint mindig- nevetett- legalább most az egyszer próbálnál meg lazítani... Elvégre, most mentettünk meg titeket pár pökhendi tapsi karmaiból. Aztán felkapta a fejét:
-Igaz is... hogy kerültetek ti oda? Leva makacsul, kissé szégyenkezve hallgatott. Traxx viszont készségesen válaszolt:
-Mert megtámadtuk őket. Erre a tolvaj harsányan felkacagott, és elkezdte vállba veregetni unokatestvérét:
-Nézzenek oda! Hát mégiscsak törvényt szegtél te is! Hát ez jó- még meg is dögönyözte- Bagoly mondja verébnek, aranyom... Le van-Te ekkor már egészen elvörösödött a méregtől. Kínjában csak annyit mormolt:
-Utállak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése