2013. április 21., vasárnap

Ny-Sjaelland: Az északi szigetek

Ahogy a kis legénység haladt útján, úgy a levegő egyre hűvösebbé, a tengeri pára egyre sűrűbbé, végül egészen köddé állt össze. Timothy és Laya, akik már mindenféle úton jártak, és hozzászoktak a szélsőségekhez, már magukra öltöttek egy-egy vízálló, belül kibélelt kabátot. A másik kettő azonban értetlenül fogadta a számukra idegen időjárást. Leva végigdörzsölte vállait:
-Mégis miféle hely ez, talán a világ vége?- körbenézett- se előre se hátra nem látni semmit. És életemben nem fáztam még ennyire... A matróz széles mosollyal, és készségesen válaszolt:
-Északnak tartunk. Azt mondják erre már nem a vízistennő, hanem Semifar őkegyelmessége uralkodik- visszanézett a végtelen ködbe, ahogy kormányzott- azt mondják a szárazföldön egész havas birodalma van. A fagyos levegőből ítélve talán a tenger felé is elér a hatalma. A vacogó harcos felvonta a szemöldökét:
-Meglehetősen tájékozott vagy az istenek felől. Timo ismét felé nézett:
-Egy akármire való halandó legyen is tájékozott- ismét előre fordult- mind tudnunk kell, hogy mely istenek a szakmánk szövetségesei, hogy kiktől és milyen jellegű segítséget kérünk. Például a vízistennő sokáig olyannyira gyűlölte  a tűzistent, hogy még a saját kegyeltjeit és képes volt kitagadni, ha tűzmágiával érintkeztek. Le van-Te felvonta a szemöldökét:
-Érdekes...

Ekkor érezte, hogy Traxx mögé lép, majd hátulról átkarolja. Kellemesen elöntötte a melegség, a tigris pedig halkan nevetett:
-Rossz nézni, ahogy itt guzorogsz. Leva félig rápillantott:
-Te aztán könnyen beszélsz! Semmi kabát, mégse vacogsz. Laya elmosolyodott, ahogy feléjük fordult:
-Mert egy merő izomkolosszus. Mit neki a hideg! Unokatestvére érezte, hogy a meleg ezúttal az arcába tódul-és ezt már kevésbé élvezte. Viszont kezét társa karjára tette, és kedvesen megvakarta. Traxx vallomása a múltjáról nem feledtette vele, hogy számára ő egy mindig nagy, erős, de gyengéd óriás volt.

A rájuk boruló csendet megtörte Timothy lelkes kiáltása:
-Szárazföld a láthatáron! A kis csapat lelkesen a hajó orrába tódult, félig kihajolva a korláton, szemüket a sűrű ködbe meresztve. Valóban... valami kezdett kirajzolódni a tejfehér sűrűségből... Ahogy közelebb értek, az nem is valaminek tűnt, hanem valamiknek. Egy kisebb szigetcsoport, hatalmas, laposan elterülő, fás szigetek... A legközelebbi bizonyult a legnagyobbnak, kiépített, ámbár pillanatnyilag álmos kikötővel, sorakozó kisebb-nagyobb halászhajókkal, a parttól nem messze pedig élénkebb vörös tetejű házakkal valamint ódonabb, de stabil faviskókkal. A matróz ki is szúrta magának a kikötőt, ami szinte várta hajójukat. Ügyesen bemanőverezett, míg a tolvaj kezelte a vitorlát. Halkan, kecsesen siklottak be, mint egy téli álom.

Időközben Leva is magára kanyarintott egy kabátot, hisz az izgatottság hevében sem tudta elviselni a csontig hatoló hideget. Így sétáltak le a fedélzetről az álmos kikötőbe... majd értetlenül néztek körbe.
-Elég néptelen- állapította meg Laya, majd Timo felé fordult- tudjuk legalább, hogy hol vagyunk? Ez utóbbi azonban csak vállat vont:
-Nem igazán hallottam beszámolókat északi szigetekről- majd elmosolyodott- de mi pontosan azért vagyunk itt, hogy megtudjuk.
-Akkor nem kell sokat keresgélnetek- szólalt meg egy komoly női hang oldalról.

Mind a hang irányába kapták a fejüket. Észre sem vették, hogy időközben megjelent egy egyszemélyes fogadóbizottság, méghozzá szőrmekabátos, rövid szőke hajú, kék szemű emberlány képében. Olyan tizenéves formának tűnt, komoly vonásokkal, de mosollyal az arcán. Bundakabátja alól vörös felső kandikált ki. A nagymacskák mind felé fordultak, Timothy előrébb lépett:
-Üdv... benned kit tisztelhetünk? A lány elvigyorodott, és főhajtással köszönt:
-Tatjana vagyok, ez pedig Ny-Sjaelland. Négy szigetből állunk: ez itt a körponti. A többi a varázsló szigete, a jávorszarvasok szigete, valamint a holt sziget, ami csak merő sziklákból áll. És ti miféle különleges népek vagytok?- vizslatta meg őket, ahogy közelebb lépett- Emlékezetem óta nem láttam ilyen tarka jégoroszlánokat...

Traxx éppen szóra nyitotta a száját, hogy ellenkezzen, merthogy kikérni készült, hogy márpedig ő nem oroszlán. Viszont drága matrózuk sikeresen megelőzte:
-Mi gepárdok vagyunk- majd hatalmas társukra mutatott- ő pedig egy tigris. Részben Tengermellékről, részben Keletről származunk. Tatjana elmosolyodott:
-Kövessetek, kérlek. Baaren uraság már vár titeket. Szavait megerősítve intett, majd megfordult. A társaság bizalmasan követte őt.

A lány egy hatalmas faépülethez vezette őket. Mikor ajtót nyitott, és beléptek, akkor szembesültek a ténnyel, hogy az bizony egy kocsma. Viszont kocsmához képest elég csendesnek bizonyult akkortájt: középen a kandallóban barátságosan pattogott a tűz, a hiúz kocsmáros épp egy korsót törölgetett el, az asztaloknál szellősen mindenféle népek ültek: hol farkas, hol egy szárazföldön lébicelő zöld tengeri szörny, hol barna ló... páruknak a lábánál egy-egy jégoroszlán is ült. Tatjana mégis egy koshoz vezette őket, mely gyapjas nyakú palástot viselt ruhái felett, durván megmunkált fémláncokat a nyakában, kezében pedig egy kampós végű botot tartott, melybe madártollak rögzültek. Melegen elmosolyodott, majd főhajtással köszöntötte a csapatot:
-Üdvözöllek benneteket! Baaren úr vagyok, Ny-Sjaelland kormányzója- végigmutatott a sorok között- kérlek, foglaljatok helyet.

A csapat némelyst megilletődött, a barátságos fogadtatástól. Ahogy elhelyezkedtek, a kos folytatta:
-Ritkán adatik meg nekünk az a lehetőség, hogy vendéget fogadhassunk. Tudjátok, nagyon kevesen járnak errefelé. Leva felvonta szemöldökét:
-Meg se lepődök. Közben a hiúz kihozz mindenkinek egy-egy vajsört, Baaren pedig folytatta:
-Bááááármilyen kérdésetek van, forduljatok csak hozzám vagy Tatjanához. Készségesen állunk a rendelkezésetekre. Laya nem habozott élni a lehetőséggel:
-Mit csináltok ti itt, a világ végén? A vezető válaszolt:
-Ny-Sjaellandon főképp halászat és fakitermelés folyik. Mindezt persze nem csináljuk nagyüzembe, mivel nincs kivel kereskednünk. Csak annyit termelünk, amennyi az önfenntartásunkhoz szükséges. Ezen kívül a jávorszarvasok szigete biztosít minket élelemmel, valamint a varázsló szigete. Ő különböző kristályok segítségével létrehozott a területén egy mesterséges klímát, melyen mérsékeltebb éghajlathoz szokott növények is megteremhetnek.
-És Semifar?- kérdezett izgatottan Timo- valóban elér idáig a hatalma? Baaren szívélyes mosollyal bólintott:
-El, bizony. Csodálatos fény- és sárkányistennőnk számára áll is egy szentély a fő szigeten. Tőle ellenkező irányba, a sziget túlvégén pedig egy másik szentély, a vízistennő tiszteletére.

Hirtelen azon kapta magát, hogy a csapat elhallgatott. Talán hirtelenjében nem akadt több kérdés. Csak azt látta, hogy Traxx látványosan meghúzza a korsót, és egy hajtásra kiissza a vajsört. Ennek elismeréseként az egyik sarokban ülő jegesmedve tapsolt. A harcos nem tudta mire vélni a jelenséget, így kérdően a kosra pillantott. Baaren halkan nevetett:
-Gratulálok, tisztelt vendégem. Épp most szereztél magadnak egy új barátot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése