Starghost a nap első részében mindig az ikrekkel foglalkozott. Sheo és Mora mindig összedolgoztak, és nemcsak hajlandóságot, de kifejezetten lelkesedést mutattak a tanulás iránt, nyitottan minden új dolog felé. A délutánt viszont Phernai kapta: az idősebb, makacsabb, és aki egyszerre rendelkezett mágiával és harcművészettel. Az elejétől kezdve tudta, hogy a herceggel nem lesz könnyű dolga, és valóban minden alkalommal egymás idegeit húzták.
A legutóbbi óra azonban különösen elfajult, hisz a trónörökös effektíve nekirontott. Épp az utolsó pillanatban blokkolta, majd cselezte az ütését. Mielőtt azt hihette volna, hogy csak a szokásos ellenszenvét mutatja ki felé, Phernai ráripakodott:
-Minden a te hibád, te nőszemély! Anja értetlenül nézett vissza rá:
-Mégis miről beszélsz? Még csak most kezdődött el az óra... A macska dühödten felé mutatott:
-Jól tudod te! Hisz mindig említettem neked Mao Zhut! Innentől kezdve kétségem fér ahhoz, hogy te intézted el, hogy többé ne taníthasson!
A zodiákusi továbbra sem értette tanítványát. Valóban sokat beszélt Mao Zhu-ról, és istenítette őt, mint minta tanárt. Ő maga azonban még sosem találkozott vele. Akármi is történt, biztos, hogy nincs köze hozzá. Próbálta nyugodtra fogni, és beszélni a herceg fejével:
-Nézd... akármi is történt, nekem nem volt hozzá szerencsém. Innentől kezdve, ha akartam is bármit tenni a volt tanárod ellen, nem tettem. Phernai azonban ingerülten visszavágott:
-Hogyne tehetted volna! Hisz mégiscsak a helyébe jöttél!
Starghost nagyon unta ezt a viselkedést. Csuklón ragadta a macskát:
-Elég legyen, Phernai!- ripakodott rá- Csak a düh beszél belőled! Azt hittem, hogy a hetek alatt kinövöd ezt a gyerekes viselkedést, és együtt tudunk működni. De már nagyon elegem van, hogy a haragodat mindig rajtam vezeted le. Egy kicsit jobban megszorította nyomatékosításképp:
-Mint tanárod, arra kérlek, hogy hagyj fel ezzel, de tüstént!
Phernai azonban kitépte karját a nő szorításából:
-Te nekem nem parancsolsz! Ezt követően egy éleset füttyentett. Anja megvakarta fülét, majd ismét a trónörökösre nézett:
-Phernai, idefigyelj... Azonban itt végül elharapta. Merthogy egy vörös unikornis pegazus robogott be - így értette meg, hogy az éles fütty nem ingerlés volt, hanem hívás. A herceg felpattant a hátára, és bizalmasan megpaskolta a nyakát:
-Gyerünk, Rosina, vigyél innen!
Starghost megriadt a nem várt fordulattól. Azonban mire észbe kapott, a fenséges állat már lendületet vett az orra előtt, majd felszállt... ki a várból, el a távolba. Ő maga pedig döbbenten, tehetetlenül állt az udvarban, csak meredve az ég felé, ahol látta a herceget eltűnni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése