bagolyszellem

Demon Gabriel épp, hogy csak kilépett a Démonok völgyéből. Nem is volt szükséges, hogy messze menjen, csak és kizárólag az, hogy a völgyön kívül tartózkodjon. Onnantól fogva csak keresett egy megfelelő, nagyobb sziklát, melynek a tövében meghúzódott, majd kék lidérclángocskákból kört írt maga köré. Az apró lángok úgy álltak, mint egy-egy piciny őr, közel egymáshoz. Gabriel fejet hajtott:
-Szólítlak, Bagolyszellem... mint vér a vérből. A lángok körül feltámadt a szél, felcsapott a por, melyből kirajzolódott egy madárszerű, kitárt szárnyú alak. Ahogy leengedte szárnyait, úgy lehetett látni igazán, hogy azok csak a hosszú köpeny szárai voltak. Kifejezetten emberszerű lény állt előtt, szőrtelen, ráncoktól barázdált, kissé szögletes arccal, sötétbarna szemekkel. Ruhája egy fülesbagolyra emlékeztetett: világosbarna köpeny, itt-ott apró karomjelekkel, és egy csuklya, melynek mintája mintha a bagoly szemeit és csőrét sugallták volna, ahogy félig a férfi arcába lógott. Tollas fülei egykoron sötétbarnák lehettek... mára már ősszé fakultak.

Ott állt vele szemben méltóságteljesen, végigpillantva a démonon:
-Miért szólítottál? Gabi sóhajtott:
-A szokásos, amiről előtte is mindig beszéltünk- kicsit közelebb lépett- Jól tudod, hogy én is elvágyódom a völgyből, de még sosem tettem meg ezt a lépést. De megint láttam az unokahúgom... emlékezhetsz, ő kilépett. Ismét sóhajtott, maga elé meredt, majd végigmutatott az idézetten:
-És persze itt vagy te is...- felnézett rá- Az egész családunk ilyen? A bagolyszellem bólintott:
-A mieink mindig is tovább akartak látni az átlag démonnál. Pontosan azért történt velünk az, ami. Talán te vagy az utolsó a családunkból, aki nem tudott elszakadni a völgytől. Gabriel vállat vont:
-Talán azért, mert nem akarok megváltozni. Úgy értem... nem tudnám megcsonkítani magam, ahogy Kicsi tette. Az idézett nyugodt hangon válaszolt:
-Nem biztos, hogy szükséges hozzá. Ő választotta ezt az utat, hogy jobban beilleszkedhessen. De mint láthatod, sem a te szemedben, sem a többi démon szemében nem lett ő ettől több, vagy kevesebb. Ugyanúgy szívesen látták.

Gabi bólogatott... majd végül leült a szellemmel szembe:
-Te is ezt az utat választottad. Mi is ez az egész pontosan? A bagoly szellem elmosolyodott, majd egész családias hangon elkezdett mesélni:
-Ha egy démon úgy dönt, hogy beáldozza a lényét, és levágja szarvait, akkor nemessé válik. A nemesek átmenetek a démonok és az angyalok között: szárnyaik karmosak, és személye szerint madártollakat kap. A farka és fülei is kitollasodnak. Én bagoly tollakat kaptam... Kicsi pedig hollót. A démon elmosolyodott:
-Gondolom, kapott az alkalmon, és nem egyszerűen holló-nemes lett, hanem hollónemes is... vagyis a Sötétség katonája. A szellem bólintott:
-Így történt. Látom érted a különbséget: a holló-nemes egy holló tollakkal rendelkező nemes, vagyis egykori démon. A hollónemes viszont a Sötétség katonája maszkkal, páncéllal, különleges fegyverekkel, olykor szárnyakkal. Nemesből végül lehet angyal, ha képes feláldozni magát egy felsőbbrendű cél érdekében. Gabriel tovább kérdezett:
-Angyalból lehet nemes? A szellem a fejét csóválta:
-Angyalból ember lehet, ha levágja a szárnyait. Vagy pedig démon, ha sötétté gyalázza magát. A körforgás innen folytatódik tovább.

A démon ismét kérdezett:
-És mi van a sólyomlordokkal és saslordokkal? Más faj? Hisz a leírás stimmel. A megidézett megvakarta az állát, és maga elé meredt. Látszólag mélyen kutakodott az emlékeiben, történetek, és mítoszok között.
-A legenda úgy tartja- kezdett bele végül- hogy a Nixában élő sólyom- és saslordok is egykoron démonok voltak. Ők voltak a nemesek első hulláma: démonok százai, akik a völgyön kívüli világot fel akarták fedezni, és ezért levágták a szarvaikat. Jóformán mind sas- vagy sólyomtollakat szereztek. Legyintett:
-Ez persze nagyon régen történhetett, talán a világok hajnala után az ötödik évezredben- ismét a démonra pillantott- a madár- és emberi alakjuk közti váltogatást azzal magyarázzák, hogy az évtízezrdedek során ezek a nemesek egymással párosodtak, és végül kikristályosodott a saját, egyedi fajuk: ők ma a sólyomlordok és a saslordok, akik egy másik világban élnek, a tengerkék ég alatt.

Aztán észbekapott:
-De nem hiszem, hogy a történelem óra miatt szólítottál. Halljam, mi a valódi célod, fiú? Gabriel elmosolyodott:
-Úgy döntöttem, hogy felkeresem Kicsit. Most lépek ki először a Démonok völgyéből. A tanácsod, és a jókívánságod kellett, mielőtt elindulok. A bagoly szellem szelíden elmosolyodott:
-Csak annyit tanácsolok, hogy úgy fogadd, mintha tegnap láttad volna utoljára. A lányát úgyszintén...