2011. június 24., péntek

contigo, contigo... y contigo

Kelt már az nap... és az első fényei sejtelmesen bekúsztak a hálószobába, a falemez-reluxa rácsai között... megfestve lassan a pár arcát és karját, melyek kilógtak a takaróból. Renato felnyitotta a szemét. Tekintete egyből a még alvó lányra tévedt. Érdekes módon, ilyenkor látja őt a legnőiesebbnek, amikor reggel az ágyban van. És most még a napfény is olyan misztikusan megfestette... Nem tudott ellenállni. Homlokon csókolta a lányt, és beletúrt abba a rövid hajába. Cez fel is kelt... mosolyogva. Megfogta Reno csuklóját:
-Na szia... nem bírsz magaddal? Renato sejtelmesen rápillantott:
-Hogy tudnék, miután annyi ideje nem láttalak? Majd a lány nyakába csókolt. Casey halkan felvezetett, majd átkulcsolta a srác nyakát:
-Milyen telhetetlen vagy ma... Renato visszamosolygott:
-Azért, mert hagyod magad. E szavakkal lejjebb tűrte Cez felsőjének egyik pántját, és végigcsókolta a vállát. Casey viszont csak nem akarta magát hagyni. Ő is akart szórakozni. Megcsókolta Renatót és a göndör loboncába túrt. Úgy tűnt, a másik fél is élvezi, ugyanis belemosolygott a csókba. Majd szelíden a lány derekán összekulcsolta a karjait...

A fény pedig kúszott tovább, mint egy kíváncsi kígyó, elérve a  következő házat is, becsusszanva a résnyire tárt ablakon, a hálószobába, a követező párra. Tara és Ags már fenn voltak. A reggeli világosságban a hippi most jobban kivehette a lány arcát. Simogatta szelíden, néha a hajába is belefésült ujjaival.
-Szép vagy- suttogta, ahogy gyönyörködött benne. Lady Spark visszamosolygott, és végigsimította Darko arcát:
-Hiányoztál- majd a kezét végighúzta a karján- feszült volt egy kicsit a légkör. Te biztos tudtad volna oldani a hülyeségeiddel. Ags elmosolyodott:
-Szóval és csak a hülyeségeim miatt vagyok jó? Tara úgy döntött, hogy kicsit szekálja őt:
-Igen, azért. Viszont Darko most romantikusra volt hangolódva. Inkább megfogta a kék lány kezét, és belecsókolt a tenyerébe:
-Hadd maradjak a hülyéd. Lady Spark halkan nevetett, majd hozzábújt, és átölelte:
-Maradhatsz hát. A hippi is hozzábújt, ugyanúgy karjaiba zárva a lányt.

A fény már betöltötte az egész környéket. Már nem kellett sejtelmesen vonulnia tovább. A harmadik helyre már teljes pompájával tört be, ahol a függönyök már el voltak húzva, az ablakok nyitva.... és Nadine nevetve vette be a kanyart a nappali egyik sarkában, laza hálóingben. Ő követte egy pizsamagatyás fekete párduc... vagyis félig párduc, aki üldözte a lányt. Emanuel úgy tűnt, hogy próbálgatja zoolook képességeit... és a mellékelt ábra alapján egész jól megy, hisz elkapta áldozatát, és elterült vele a kanapén.
-Te!- fakadt ki Nadine, és minden fenntartás nélkül elkezdett birkózni a vadállattal. Ezt valamivel keményebb feladatnak bizonyult Manu számára, hisz meg kellett állnia, hogy ne tolja ki a karmait. Ettől függetlenül nagyon élvezte a dolgot.
-Majd adok én neked, te!- a szerelő elemében volt- pont nekem ne menne? Phillie-vel gyakoroltam, vazze! Erre viszont a párduc leállt, és megfogta a lány kezeit:
-Mi az, hogy Phillie-vel gyakoroltál?- kérdezte érdeklődve? Nadine lelkesen elvigyorodott:
-Ja, hogy nem meséltem? Majd leült a kanapéra, és intett:
-Na, gyere! Helyezd magad kényelembe. Nem kellett kétszer mondani. A fekete nagymacska elfeküdt a kanapén, fejét a lány ölébe hajtva. A szőkeség elkezdett babrálni a hajával:
-Mondtam már, hogy jól áll a fekete? Azonban a borostyánsárga szemek pillantása nem engedett terelni. Nadine sóhajtott:
-Jól van, jól van- megvakarta a bestia fülét, majd belekezdett a mesélésbe- mi ketten együtt nőttünk fel. A kezdetektől tudtam, hogy mifélék. Phillie-vel jól kijöttünk, sokat bunyóztunk, mivel igencsak fiús voltam. Az élet vicce, hogy aztán mind a ketten szerelők lettünk. Végül... velük jöttem át. Mivel a fajuk szimpatizánsa voltam, így a többi ember engem sem tűrt meg. Emanuel ismét felpillantott rá:
-És nem hiányzik az a másik világ? Nadine visszanézett rá:
-Nem- majd szelíden elmosolyodott- te annál inkább. Manu elmosolyodott, majd átölelte, és magára rántotta a lányt. Hangosan dorombolt is hozzá. A szőkeség pedig bújt a vállához, és simogatta a fejét:
-Én nagy macskám. Doromboljunk együtt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése