faró tutto per te

Az utóbbi napokban súlyos pusztításokról számoltak be... mind Deghyom, mind Nixa területén. A szemtanúk mind villanásról, robbanásról számoltak be. Tom Focus és Shayla egyformán idegeskedtek, hogy mégis mi folyik itt. Sokan rettegtek, és nem mertek az utcára lépni a pusztító sorozat miatt. Salvadora is kellemetlenül szembesült a ténnyel, mikor egyik nap, déltájban Grey Wolf hozzá állított. El is kerekedtek a szemei:
-Te meg mit keresel itt?
-Ne haragudj- bekísérte a rókakölyköt a házba- de ilyen körülmények között nem merem őt tanítani. Sőt, inkább veletek maradok, hogy nehogy bajotok essen. Salvadora kissé ellenezte ezt a lépést:
-De én tudok magunkra vigyázni. Farkas azonban erősködött:
-És ha neked is bajod esik? Akkor ki vigyáz Kitsura? A szőke amazon tudta, hogy a bestia inkább az érzelmeire próbál hatni... igazából ami az i-re tette a pontot, az a gyerek volt, aki kérlelve rángatta a lány nadrágja szárát:
-Légyszí, Dora... úgy félek.... Salvadora sóhajtott, majd átkarolta a kölyköt:
-Nyugi, kicsim- felkapta, hagyva, hogy a vállához bújjon- nem lesz semmi gond. Végül Grey Wolf felé fordult:
-Nem bánom, maradhatsz. A farkas tisztelgett, majd átkarolta a lány hátát.

Viszont a többi zoolook a helyén maradt, feszülten. A fejükbe vették, hogy felveszik a harcot a rejtélyes támadóval. Mind állig felfegyverkezve, bestiális alakban. Talán egy kivétellel... Cez történetesen meditált. Phillie felé fordulva kifakadt:
-Idióta nőszemély! Hogy tudsz ilyen hulla nyugodt lenni ilyen válsághelyzetben? A denevér felnyitotta az egyik szemét:
-Épp az istenekkel próbálok beszélni- dünnyögte- mindenki Ambrant hibáztatja. Meg kell bizonyosodnom róla, hogy valóban ő az.
-Biztos, hogy nem- válaszolt Renato- mi láttuk őt, tudjuk milyen. Még távoli bolygón lévők életét is a szívén viseli, majd pont egy ilyen isten áll neki pusztítani? Az oroszlán felé fordult:
-Talán rájött az ötperc....

Kellett mondania... azonnal elsuhant mellette egy villám, belecsapva egy fába. Ijedtében a földbe gyökerezett.
-Oké...- szólalt meg végül- van valakinél egy váltás alsógatya? Maurizio felmutatott az égre:
-Onnan jött! Mindenki felkapta a fejét. Az energia forrás intenzív volt, vibráló... és véletlenszerűen csapkodtak belőle a villámok. Az egyiket Emanuel hárította... majd ahogy az energiaforrás közelebb került, azonnal rávetette magát. Deen ijedten rákiabált:
-Manu, mit művelsz? A fekete párduc elengedte a füle mellett. Elérte a forrást, és belekarmolt. Érezte, hogy karmai átütnek valamit. Viszont azt is, hogy visszakézből úgy belé vág a 220, hogy a földbe döngöli. A többi félállat a becsapódás iránya felé kapta fejét.
-Mi volt az?- kérdezte Cez felpattanva ültő helyéből.
-Valami élő...- mondta Manu kómásan, ugyanis a becsapódás igencsak szétrázta a tudományt a fejében. A többiek visszanéztek a jelenésre... Valóban, a cikázó forrás vérnyomokat hagyott maga után.
-Ez nem lehet isten- fakadt ki Renato- azok sérthetetlenek...

Agsnak viszont elkerekedtek a szemei. Rájött... és aggódott. Lehajtotta egy pillanatra a fejét... majd a többiekre nézett:
-Lépjetek hátrébb, és bízzátok rám. Edina fenyegetően felé lépett:
-Darko, megtiltom... A sárkány viszont erre bepipult, és fenyegetően felé fordult:
-Fogd be a lepénylesőd, hugi, és húzzatok innen! A matriarchát úgy meglepte ez a hangnem, hogy elkerekedtek a szemei, és helyben ledermedt.

Ami pedig Ags-t illeti... ő tényleg kérlelhetetlen volt. Ugyanúgy a támadónak ugrott, mint bátyja. Ő viszont el is kapta, és kivette az arcát. Ahogy sejtette... Tara volt az. Fehér hajjal, ruhával, üres tekintettel, és kifejezéstelen arccal. Elszorult a szíve a látványtól. Elkezdte őt rázni:
-Tara!- kiáltotta, próbálva magához téríteni- Tara! Figyelj rám! Én vagyok az, Darko! Semmi reakció... leszámítva, hogy a kék lány nagyobb energiát koncentrált az öklébe, és azzal vágott be a sárkánynak. Ags felordított. Az erős sokk mélyen felégette, a fájdalom a csontjaiig hatolt. Reflexszerűen a lányba is belekarmolt. A támadás hevében azonban próbált visszanézni rá. Tara tekintete ugyanolyan üres volt.

Darko ekkor látta, hogy nincs más megoldás... Összeszedte magát, majd a lányhoz hajolt. A homlokára helyezte kezét... majd a sajátjára... ezt megismételte négyszer-ötször. Ezt követően a sárkány egész egyszerűen eszméletét vesztette, és lezuhant a földre. A becsapódás rémisztő volt.
-Ags!- kiabált Maurizio, és már futottak is volna hozzá. De a fenti jelenés visszaordított:
-Ne, hagyjátok!- majd a fejéhez kapta a kezeit, és sikított. Vonaglott, mint akit láthatatlan tőrök szúrnak minden oldalról. Félemetes volt a látvány. Phillie jobban ki is tudta venni végre:
-Tara? Azonban amaz nem felelte. Úgy tűnt, nagyon küzd.

Végül ő is a földre vetette magát. Nem tudta kontrollálni az erejét, a villámok össze-vissza cikáztak.
-Menjetek innen!- kiáltotta- menjetek fedezékbe! Azonban a zoolook-ok nem mozdultak. Nem látták, hogy mi történt... csak annyit, hogy Lady Spark borzasztóan szenved... Ags pedig nincs magánál. A kék lány a földet verte... tovább sikított. Úgy tűnt, iszonyatos fájdalmakat él át. Végül ujjaival szinte végigkarmolta a talajt... egy erősebb villám csapott ki a testéből... majd az izzás eltűnt körülötte.

Nagyon zihált. Alig kapott levegőt. Egész testében nagyon remegett. Lassan a haja is visszafeketedett, akárcsak a ruhája. A víz ömlött róla... minden lélegzetvétellel szédült, és könnyezett. Lehet, hogy sikerült legyőzni a szélisten erő átkát.... de az utóhatás is borzalmas volt. Félt, hogyha most összeesne, talán meg is hal. Lassan a bestiák megindultak felé. Hallotta a lépteiket. Felemelte a tenyerét:
-Ne... maradjatok... Deen ránézett:
-Nem vagy olyan állapotban, hogy megmondd nekünk- mondta aggódva. A kék lány remegve rájuk nézett:
-Dehogy nem vagyok, húgom... az előbb is megmondtam, hogy bízzátok rám. A matriacha majd leült meglepetésében. Jól hallotta? Tényleg Ags volt, aki beszélt hozzá... Tara testéből?

A kék lány nagy nehezen odamászott a sárkányhoz... felé hajolt... a homlokára tette a kezét, majd a sajátjára.. és megismételte négyszer-ötször. Ezután összeesett. A bestia magához tért. Felkelt... és óvatosan a karjaiba vette Lady Spark ájult testét. Edina igencsak komolyan közeledett felé. Ags sóhajtott:
-Mondj amit akarsz- szólt halkan- vágj pofán, amiért visszaszájaltam neked, mint matriarchának, vagy vond meg a totemem, amiért egy illegális technikát használtam. De úgy érzem, hogy nem tehettem mást. Csakis így menthettem meg. Sajnálom. A macska sóhajtott:
-Én sajnálom- válaszolt- ez valóban a te ügyed volt, és valóban nem kellett volna itt lennünk. Kissé kínosan féloldalra is nézett:
-És tényleg nem tehettél mást. Ezért úgy ítélem meg, hogy nem vonom meg a totemed, mert ez volt az egyetlen esélyed, hogy megmentsd. A sárkány halványan elmosolyodott:
-Köszönöm, hogy megérted.

Kissé még megremegett a többszörös sokktól. Az elektromosság által szerzett sérülés igencsak mély volt, és spirituálisan is sérült a lélekcsere és az átoktörés során. De valahogy nem tudott mindezzel foglalkozni. Csakis Tarával. És ment, vele a karjaiban, hogy biztonságos helyen tudja...