Kitsu gyorsan tanult a zoolook-ok között. Kíváncsi volt, mindenre nyitott... és megbízott Grey Wolfban. Hamar megkedvelte a pajkos farkast, aki ugyanolyan örömmel foglalkozott vele, és igyekezett a lehető legtöbbet megtanítani neki. Az alapfeladatokon könnyen át is rágták magukat... ezek ahhoz kellettek, hogy a rókakölyök megállja a helyét a vadonban. Ilyenek voltak a különböző mászó-, kúszó-, sátorverő- és állóképességet javító feladatok, valamint a csapdakészítés és a csomókötés. Viszont tovább kellett lépniük a következő szinte. A farkas úgy vélte, hogy diákjának először meg kell értenie, hogy hol a helye... hogy miféle is a zoolook. Csak utána fejleszthetik a vadállati képességeit.
Viszont maga inkább a gyakorlati feladatokat szerette magyarázni... már csak a totemjéből adódóan is, inkább gyakorlatias volt. Úgyhogy keresett valakit a többiek közül, aki ehhez jobban értett. Be is lépett a matriarchához, hogy kit tudna ajánlani. Ahogy benézett, Emanuel jött vele szembe, ki az indián mintás lepedőn át... Kissé értetlenül is nézett a szürke farkasra:
-Hát te? Grey Wolf fejéből pedig kipattant az isteni szikra. Hát persze! Ki más tudná jobban elmagyarázni az egész létük lényegét, mint az, akinek a saját bőrén kellett tapasztalnia a teljes átalakulást. Elvigyorodott:
-Manu, drága barátom- tette a vállára a kezét- kérnék egy apró szívességet. A legidősebb Agosto visszamosolygott:
-Örömmel, mi lenne az?
A farkas odavezette őt a kis sráchoz, és bemutatta neki:
-Ő itt Kitsu, a tanítványom- majd visszanézett Emanuelre- tudnál vele egy kicsit foglalkozni? Manunál teljesen lefagyott a hardver- habár már csak képletesen. Még soha nem találkozott gyerekekkel. Lövése nem volt, hogy miként kell velük foglalkozni. Kicsit kínosan fordult vissza Grey Wolf felé:
-Izé... mit is csináljak vele pontosan? A tanárnak ekkor esett le, hogy társa nem igen találkozott még kicsikkel. A vállára tette a kezét, és elvigyorgott:
-Csak magyarázd el neki ezt a totem és átváltozás dolgot... mintha mesélnél. Támaszkodj a tapasztalataidra. A legidősebb Agosto megértette végre a feladat lényegét.
A farkas aztán magukra hagyta őket... ő pedig ismét kissé zavartan nézett vissza a rókakölyökre:
-Szóval... Kitsu, ugye? A kis srác lelkesen elmosolyodott:
-Igen!- és kezet nyújtott. Ő is várta a bemutatkozást. A legidősebb Agosto visszamosolygott és kezet fogott vele:
-Emanuel...- majd a diák vállára tette kezét- Kérlek, kövess.
A szellemligetbe mentek. Manu immáron a bestiális alakjában volt jelen. Leültette a kis srácot az egyik fához:
-Dőlj hátra, és hunyd le a szemed- majd odébb maga is leült- mit érzel? Kitsu elmosolyodott:
-Látom a fákat. Zölden világítanak. És téged is látlak... borostyánsárga vagy. A fekete párduc elmosolyodott:
-Kitűnő. A kis srác ezután kíváncsian ránézett:
-Mi volt ez?
-Életenergia- válaszolt Emanuel- az élet szikrája ott van minden lényben, maga a tiszta energia. A rókakölyök kíváncsian hallgatta, és kérdezett:
-Ez nekünk miért fontos?
-A zoolook-ok természetszolgák- válaszolt a párduc- mi vagyunk a kapocs az emberek, és a természet között. A szabad energia az, amivel magunk is át tudunk változni, és varázsolni. A totemek is ebből származnak. Rápillantott a tanítványra:
-Tudod, hogy mit jelképez a totemed? Kitsu bólintott:
-Igen! A róka ravasz, és gyors. Nem erővel küzd, hanem ésszel. Manu elmosolyodott:
-Kitűnő. Beszélgetsz vele? A diák bólintott:
-Igen, de ritkán. Szerencsére, ösztönösen tudom a dolgom. Inkább a mostani napokban kerül elő, ahogy tanulok. Segít letisztítani a gondolatokat.
Emanuel elmosolyodott. Igen, ez ismerős érzés. Úgy látszik, Grey Wolf tudta, kit adjon a kölyök mellé. Folytatta is:
-De ez nem csak játék. A zoolook-ok egykor fontos közvetítők voltak a természet és az emberek között. Ez a hálás szerep szerencsére ma is végigkíséri az életünket. Ahogy láthattad az előbb a fákat, úgy az istenek és szellemek is megjelennek. Csak oda kell rájuk figyelni. Kitsu megvakarta a fülét:
-És miket mondanak? A párduc sejtelmesen visszamosolygott:
-Mindig mást. Jómagam egy nap megbízást kaptam az egyikőjüktől. A rókakölyöknek lelkesen felcsillantak a szemei:
-Tényleg? Manu bólintott:
-Igen. Úgyhogy becsüld meg a lényed, a totemed. És figyelj, ha a az istenek és a szellemek szólnak hozzád...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése