Véget ért egy újabb tanítási nap. Anna lelkesen igyekezett a közeli parkba. Oda beszélt meg vele találkozót az újonnan megismert fehérhajú lovagja. Kicsit izgult... nem tudta, mire számíthat a Zitanával való beszélgetés után. Akkor jól esett kimondania mindazt, ami a lelkét nyomta, és a varázslónő is a lehet legnagyobb diszkrécióval kezelte... már eleve ő ajánlotta fel, hogy beszéljen neki. Aztán ki tudja... talán azért ment olyan könnyen, mert a hite szerint minden angyal jóságos és nagyhatalmú... függetlenül attól, hogy deghyomi-e vagy nem.
Meg is érkezett a megbeszélt helyre. Blando csakugyan ott volt már: a szamurájfelszerelésben, katanával, és állati alakjában. Épp edzett. Láthatóan belemélyedt a mozdulatsorokba. De furcsa... Annát most egyáltalán nem zavarta a látvány. Eddig nem a kinézete miatt idegenkedett tőle, hanem a bűntudat miatt... de most, hogy ez végre megtört, úgy vele együtt az bestiától való félelem is. Elmosolyodott, és elindult felé:
-Szia... Blando kissé megriadt ahogy váratlanul félbeszakították. A lány felé nézett. Tett egy fél lépést hátra:
-Ne haragudj, nem láttam, hogy jössz... A fiatal tanár felemelte a kezét:
-Semmi gond, maradj csak- mosolygott. Ahogy jobban megnézte, valahol kifejezetten tetszett neki a srác bestiális oldala. A kígyó elmosolyodott:
-Hogy telt a napod? Anna nevetett:
-Az egyik diákom sikeresen felrobbantotta a kísérletét. Ekkor végigmért a harcoson:
-Te meg mi jót csinálsz? Mi ez a szerelés? Blando halkan nevetett:
-Ez egy különleges harci technika... de egyben életérzés is.
Eltette a fegyvert, majd a hátizsákjához hajolt:
-Szeretnél nassolni valamit? A lány bólintott:
-Persze, örömmel venném. Mid van? A kígyó elővett egy almát:
-Friss- vigyorgott- Kita unokatesóm tudja, hol szerezze be az ilyesmit. A tudós elmosolyodott, átvéve tőle az almát. Kicsit méregette... aztán a bestiát is:
-Hmmm... ez olyan ismerős történet. Blando visszanézett:
-Valóban? Honnan? Anna Lisa végül legyintett:
-Lényegtelen. Már hosszú és lezárt.
Az egyik fa alatt telepedtek le. A fiatal tanár azonnal a harcos vállának dőlt. Nem volt rajta min gondolkozni, megbízott benne. Blando is boldogan vette a gesztust. Átkarolta a lány hátát, a vállára téve a kezét. Anna ráemelte a tekintetét. Kellemes furcsa érzés vette birtokába... mintha ismét egy hatéves, naiv kislány lenne, aki ismerkedik a világgal. Teljesen máshogy látta a szörnyeteget. Felé nyújtotta kissé félszegen a kezét, majd végigsimította az arcát. Megállapította, hogy kellemes a tapintása.
-Azt hittem a kígyóbőr érdes- jegyezte meg kissé poénkodva. A harcos megfogta a lány kezét, és a tenyerébe puszilt:
-Van kellemesebb meglepetésem is a számodra.
Odahajolt a lányhoz, óvatosan megfogta a szemüvegét, és leemelte. Ahogy az optika eltűnt, már emberi alakjában ült vele szemben. Gyengéden homlokon, majd szájon csókolta a tudóst. Anna Lisa pedig engedett az érzésnek, viszonozva a csókot, hosszábújva Blandohoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése