Kaaelidasch, reggeli órák. A mechák ismét váltották egymást a munkában. A rájakirály pedig épp, hogy felkelt, és nekiállt készülődni. Nem aludt túl jól... most különösen rossz kedvében volt. Csak olaj volt a tűzre, hogy Maya egész egyszerűen berúgta az ajtót:
-Felség! Rejazz felé fordult, épp hogy felcsatolt gatyával, és nekiállt ordítozni vele:
-Ezt meg mégis hogy képzeled, mecha? Reggeli órákban, az engedélyem nélkül hogy merészelsz rám nyitni?
Azonban- valahol a király számára is meglepő módon- M1 nem hunyászkodott meg. Épp ellenkezőleg: baromi határozottan előkapott ruhája ujjából egy kendőt, és elkezdte bekötni az uralkodó szemét:
-Egy szót se, felség- darálta tovább, mintha mi se történt volna- ez halaszthatatlan, és látnia kell.
-Ha látnom kell, akkor mi a fészkes fenének kötötted be a szemem?- fakadt ki Rejazz. Azonban Maya nem válaszolt. Mihelyt felkerült a kendő, megfogta a rájakirály kezét, és már vonszolta is maga után. Az utóbbi még mindig ellenkezett:
-Mégis mit csinálsz, te megveszekedett fémnőszemély?- kiabált- azonnal engedj el! Nem hallod?
Azonban M1 nem volt hajlandó engedelmeskedni. Most nem. Kicsit félt, hogy netán az uralkodó elszólja magát, és kiadja a tűzparancsot. Akkor az egész akciót ott ette meg a fene... ő maga pedig belehal. Komolyan rettegett továbbra is. Egyedül az motiválta, hogy ha ez a feladat jól sikerül, akkor talán soha többé nem lesz félnivalójuk.
Túl az udvaron, kinn a szabadban Jiggin vette át az uralkodót. Rejazz érezte is, hogy a csuklóját fogó kéznek más az érzete.
-Ki az?- csattant fel- ki merészeli? Az oroszlán most nem válaszolt. Ehelyett a tóhoz vezette... majd szép lassan be a vízbe. Bizarrul kirázta a ráját a hideg, mikor érezte a vizet a bőrén. Körülbelül derékig mentek be... majd Jiggin elengedte a kezét, és lassan kimászott.
Minden elcsendesedett Rejazz körül. Egy pillanatra el is bizonytalanodott. Aztán végül fogta magát és leszedte a kendőt. Benn állt a tóban... távol az épülő vártól, még a zajt se hallotta. Csak a csendet. Körben a fák, a rét... néhány repülő lény. Még a levegő is feltűnően balzsamos volt. Egy hosszabb pillanatra elgondolkozott. Mikor is érzett ilyesmit utoljára? Idejét se tudja... olyan régen volt már. Leengedte a karját a vízbe. Kellemes érzés, ahogy végigfolyik az ujjai közt... mintha magában az életbe mártózna. Olyannyira belefeledkezett a hely részleteibe és szépségeibe, hogy dühe és agressziója egész egyszerűen elillant.
A két oroszlán, Maya és Capo figyelték feszülten a távolból. Nehéz volt megállapítani, hogy mi jár a fejében, így... hogy szinte mozdulatlanul állt.
-Most mit csinál?- kérdezte az android- nem reagál semmit. Csak bámul...
-Ne aggódj- folytatta Ferlex- valószínűleg rájött, hogy valójában hová is tartozik. A két mecha kicsit értetlenül néztek az unokatestvér párra. Jiggin folytatta is:
-A ráják a vízből származnak. Az apró bolygójukat is egykor óceán borította. Az évmilliók folyamán azonban közelebb kerültek a csillagukhoz, a víz drasztikusan kezdett fogyni, így a szárazföldre kényszerültek. Ott alapítottak civilizációt.
A történetet hangok zavarták meg. Odakapták a fejüket. Rejazz előbb letérdelt, így a víz nyakig ellepte. Kicsit még időzött, a felszínt bámulva... majd egész egyszerűen alámerült. Maya felkiáltott:
-Jó uram! Meg fog halni!
-Dehogy fog- nyugtatta a zöld oroszlán a vállára téve a kezét- a vízből származnak, úgyhogy tudnak víz alatt lélegezni. Unokatestvére folytatta:
-Szóval a szárazföldön alapították meg a civilizációjukat. Viszont az utóbbi ezer évben nagyon elfajultak a dolgok. Nem elég, hogy iszonyatosan kevés víz maradt, de ami maradt, az is súlyosan szennyezetté vált. Más világokkal harcoltak, hogy vízhez jussanak. Egy idő után már nem is a vízért folyt a harc, csak azért, hogy leigázzanak, és maguké tegyenek más helyeket. Ferlex átvette a szót:
-Így kerültünk aztán mi is a képbe. A mostani uralkodót, Rejazzt akartuk meggyőzni, hogy vessen véget a vérengzésnek. De elkéstünk. Az elfoglalt világok összefogtak, és elpusztították a ráják bolygóját. Capo ezúttal úgy válaszolt, mint még soha. Az utóbbi időben rengeteg negatív érzést tanult, és most volt alkalma élni is vele:
-Megérdemelte a szemétláda! Aki ilyen kegyetlen, az meg is járja!
Újabb hang. Odanéztek. Az uralkodó valahonnan a tó közepéről nézett fel. Tekintete valahol nagyon a távolba révedt. aztán ismét visszamerült. A zöld oroszlán pedig folytatta:
-Hát... mégis van oka, hogy hozzá küldtek minket az istenek. Talán nincs minden veszve. Úgy ítélték meg, hogy jár neki még egy esély. K4 ökölbe szorította a kezét... aztán elengedte. Sajnos nem tudott így se felülkerekedni a programján, amit mégiscsak az élet védelmére írtak. Jiggin a nőies mecha felé fordult:
-Figyelj, Maya- majd átnyújtott egy köntöst- egy apróságot még meg kéne tenni...
Úgy egy óra után került elő ismét a rájakirály, a part közelébe. Alig akart elszakadni a tótól. Csodálatos érzés volt ez számára... mintha valami ősi, mély, tiszta valóhoz nyúlt volna vissza. Ekkor meglátta Mayát... a robot akkor lépett a parthoz, felé nyújtva a köntöst:
-Felség? Épp csak hallani lehet, ahogy Rejazz sóhajt... mégiscsak a feje teteje látszott ki a vízből. Végül csak kimászott a vízből, fel azon a meredekebb, kövesebb partszakaszon, ahol M1 állt. A mecha ráadta a köntöst, amit az uralkodó saját magán húzott össze. Jóleső melegség öntötte el. Végighúzta a ruha anyagán az úszóhártyás kezét... majd félig a mechára nézett. Maya csak tiszteletteljesen állt, mint mindig. Várta, hogy a király miként reagál. Végül amaz csak ennyi válaszolt:
-Köszönöm...
Elfordult tőle, a vár felé:
-A nap további részében ne zavarjon senki. M1 fejet hajtott:
-Intézkedem, felség. A rájakirály pedig megindult visszafelé, a helyére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése