Anna épp hazaért. Egy másik lány fogadta- egy ugyanolyan, mint ő. Annyi eltéréssel, hogy neki nem volt szemüvege, ruhája vörös volt, viselkedése pedig határozottabb, keményebb:
-Na mi újság? Milyen volt a nap?- kérdezte. A tudós megfogta társa kezét, és az ablakhoz húzta:
-Megint hazakísért. Látod? E szavakkal a háztól lassan elsétáló Blando felé mutatott, akinek ezúttal ki volt engedve a fehér sörénye. A hasonmás elvigyorodott:
-Húúú, szép példány- majd sunyin Anna felé nézett- nem akarsz neki bemutatni? A fiatal tanár nevetett, és enyhén vállba verte:
-Dora, maradj már!- teljesen elvörösödött. Salvadora alaposan végigmérte társát, és elmosolyodott:
-Jó látni, hogy végre túlléptél a rémálmodon. Ugye, hogy nem vészes? Anna Lisa sóhajtott:
-Sokkal inkább az bántott, amit tettünk... aminek a részei voltunk.
Ekkor egy 5-6 éves forma kis srác futott be hozzájuk, szőke hajjal, nagy kék szemekkel... rókafülekkel, és farokkal. Salvadora elmosolyodott, és felkapta:
-Szia Kitsu! Megcsináltad a házit? A kis srác megszeppenve bólogatott. Dora visszamosolygott:
-Rendben. Anna mindjárt leellenőrzi. De ha azon kaplak, hogy nem csináltad meg, akkor HAMM!- úgy csinált, mintha le akarná harapni a kis srác orrát, aki erre felnevetett, majd a vállához bújt. A szőke amazon aztán megsimogatta a fejét és a hátát. A gyerek azóta velük van, mióta azon a bizonyos éjszakán megmentették az életét, úgy úgy döntöttek, hogy új életet kezdenek. Szerencsére, pártfogoltjuk nem emlékszik a történtekre... és úgy tűnik, nem zavarja különösebben, hogy nem a fajtársai vigyáznak rá.
Anna elmosolyodott:
-Édesek vagytok. Salvadora bólogatott:
-Igen, tudom, ez elmondtad párszor. De ti is. A tudós átvette a kis srácot, megpuszilta a fejét:
-Szia, Kitsu! A gyerek ugyanúgy odabújt hozzá is, majd Anna visszanézett Dorára:
-Nem gondolod, hogy elvidd az övéihez? A szőke amazon kissé elbizonytalanodott:
-Miért vinném? A fiatal tanár folytatta:
-Ja, ne érts félre- simogatta a kis srác hátát- csak azért kérdezem, mert bizonyos dolgokat csak tőlük tanulhat meg. Tőlünk nem tudná elsajátítani azokat a képességeket, amiket a társaitól igen. Salvadora sóhajtott, majd merengve nézte a padlót:
-Nem tudom...- majd visszapillantott a hasonmásra- nem fogják bántani? Tudod, hogy megy a természetben is, a vadállatoknál... Anna kinézett az ablakon:
-Nem hiszem. Blandót is szívesen fogadták vissza egy másik zoolookkal együtt. Dora komolyan elgondolkozott... mindketten a legjobbat akarták Kitsunak.
Az egész estén tartó mérlegelés után végül úgy döntött, hogy mégis elviszi a zoolook-ok negyedébe. Némi fenntartása még így is volt feléjük, de ő, mint anno az elit katonák egyik tagja, készen állt arra, hogy szétcsapjon a bestiák között, ha netán mégis bántanák a rókakölyköt. A negyedbe beérve elsőként Grey Wolfot pillantotta meg. A farkas ott ült a tér közepén, a kialudt tábortűzhely mellett. Salvadora intett neki:
-Hello! A farkas felpillantott. A látvány azonnal elbűvölte... nem elég hogy egy erős, magabiztos nővel találta magát szembe, de mint toteménél fogva család centrikus, külön bónuszpontnak számított az erős, magabiztos nő melletti kíváncsi kiskölyök, aki már izgatottan fürkészte a környéket. Elvigyorodott, majd odalépett hozzájuk:
-Sziasztok! Segíthetek valamiben? A lány intett:
-Salvadora vagyok- majd a kis srácra mutatott- ő pedig Kitsu. A srác kezet csókolt neki:
-Én pedig Grey Wolf- majd a kölyökre nézett- hello, kis krapek! Mi újság? Úgy tűnt, megnyerte magának a gyereket, ugyanis nagyon lelkesen figyelt rá.
-Te aztán egy okos kis srácnak tűnsz- folytatta- mit tanultál Salvadorától? Kitsu pedig teljes önfeledt örömmel válaszolt:
-Azt, hogyha megtámadnak, akkor mindig célozzak öv alá!
Attól a farkasember kissé elhűlt. Majd a lányra nézett. Dora elvigyorodott, és megsimogatta a kölyök fejét:
-Tanulékony a kis srác. Majd némi hatásszünet után folytatta:
-Ja igen... van rá lehetőség, hogy tanuljon köztetek? Van nálatok tanár? Grey Wolf meglepődött egy pillanatra, majd a kis srácra nézett. A gyerek kíváncsiságtól csillogó szemei mindent felülmúltak. Hogy tudott volna neki ellenállni? Visszanézett a lányra:
-Ha gondolod, én taníthatom. Nagyjából azonos a totemünk is, úgyhogy könnyű lesz szót értenünk. Salvadora teljesen lázba jött a hírtől:
-Ő, de hisz ez csodálatos!- mondta mérsékelve. Aztán ismét Kitsura nézett. Úgy tűnt, levágta, hogy mi folyik körülötte, és alig várta, hogy a mosolygós farkastól tanuljon. Dora visszanézett a srácra:
-Lenne még valami- fogta halkabbra.
A farkasember kicsit arrébb húzta, mert látta a lányon, hogy valami bizalmas dolgot szeretne mondani. Salvadora aztán folytatta:
-Ugye nem fog baja esni vagy valami? Csak mert a vadállatoknál az új kölyköket....
-Nem lesz baj- nyugtatta Grey Wolf, ahogy megfogta a kezét- lehet, hogy mi félig állatok vagyunk, de a másik felünk mégiscsak ember. Úgyhogy ne félj, vigyázni fogok rá. Dora elmosolyodott:
-Kösz. Sokat jelent, ha tanítod. A farkas ismét kezet csókolt neki:
-Számíthatsz rám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése