2011. június 28., kedd

Holdudvarban

Snark, a lila gyíkharcos jelentkezett az arab negyedben, a holdpapnőknél. Vitte a végzést Mao Zhu-tól, miszerint  náluk kell letöltenie egy hónapos büntetését. A végzést maga a főpapnő vette át. Kicsit húzta a száját, hisz nem örült, hogy egy férfi van az ő zárt társaságukban. Csak tanácskérőket és magát a szultán szokták beengedni. Viszont a tűzherceg érve a tanítvány büntetése mellett jogosnak, és jól alátámasztottnak tűnt. A főpapnőt meggyőzte... ő is úgy vélte ezek után, hogy ez a szolgálat kellő büntetés az ilyen viselkedésre. Nem is tétovázott a döntéssel, a harcost még aznap szolgálatba állította.

Snark meglehetősen hülyén érezte magát. Először is, mert babakék női köntöst kellett hordania, aminek csak két ujja volt... neki viszont négy keze és négy lába a kígyószerű testén. Mindezek mellett- a Holdudvar hagyományaihoz híven- még ki is volt sminkelve a szeme körül.
-Úgy nézek ki, mint egy rossz ratyi!- fakadt ki, mihelyt az egyik papnő végzett vele.
-Nem tetszik?- szólt vissza a nő- akkor szólhatunk a mesterednek, és mehetsz világgá. Snark sóhajtott:
-Jól van, jól van- dünnyögött- maradhat a smink... A papnő pajkosan visszavigyorgott:
-Ezt már szeretem! Azzal távozott. Viszont már jött is egy másik, amely egy tálcát nyomott a kezébe, tele poharakkal:
-Mire vársz? Vonszold a segged! A bestia kedvetlenül elindult a többi papnőhöz.
-Türelem, Snark, türelem- mantrázott magában- ez az egyetlen módja, hogy Mao Zhu megbocsásson. Viselkedj, és légy türelemmel...

A Holdudvar lakói épp akkor kezdtek bele egy esti szertartásba. Ennek a része volt, hogy a lila gyíkharcos felszolgálta nekik az italt, amit a későbbiek folyamán megáldottak, és a Hold tiszteletére itták. Maga a szörnyeteg nem értette ezt az egész felhajtást. Nem volt egy vallásos típus. Inkább csak némán tette a dolgát, majd nézte az eseményeket. Bár... jobban belegondolva... a lenge ruhás holdpapnők éneke igazán kellemes volt a fülnek.

A majd félórás szertartás- kántálás, italáldás, és mérsékelt mennyiségű tánc- után a nők leültek. Egyedül a főpapnő maradt állva, aki úgy tűnt, hogy egy gondolattal kívánja zárni az estét:
-Húgaim... a ma este különleges. A Hold szürkülettől napkeltéig őrködik felettünk... ez a leghosszabb időszak, amit az egünk felett tölt. Mindezt Snark elengedte a füle mellett. Egyszerűen nem látta értelmét ennek a spirituális megszállottságnak. Közben a főpapnő folytatta:
-Ezért a mi szeretett Holdanyánknak ajándékkal kedveskedünk- a gyíkra mutatott- hozzátok!

Erre viszont már Snark is felkapta a fejét:
-Micsoda? Mire feleszmélhetett, már vagy nyolc papnő ragadta meg, és cibálták az oltárhoz. Kétségbeesett kapálózott:
-Ne, ne bántsatok! Ne áldozzatok fel a Holdnak! Azonban a hölgyek nem ismertek kegyelmet. Az oltárra szorították a bestiát. Snark halálra vált arccal nézett végig rajtuk... főleg, mikor a főpapnő megjelent egy nem túl bizalomgerjesztő tőrrel. Csak még jobban ficánkolt, és kiabált:
-Ne, ezt ne csináljátok! Ígérem, hogy hűen fogok szolgálni! Egy ujjal se nyúlok hozzátok!

Mire végigmondta, már át is suhant rajta a tőr.... a bal vállán. Épp hogy csak érzékelte. Elnémult. Lassan érezte, hogy a meleg vér lassan kifolyik az oltárra, és hogy a lassan múló félelemtől rázza a hideg. A főpapnő elmosolyodott, és felemelte a vérfoltos tűrt:
-A Hold elfogadta az esküdet. Mostantól közénk tartozol. Snark ettől teljesen padlót fogott. Nem is tudta, hogy kínjában sírjon, vagy ordítson. Inkább csak elvágódott az oltáron, és sóhajtott:
-Öcsém... - gondolta- ezek a csajok aztán jól bepaliztak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése