Felix továbbra is vigyázott a csapatjára Északon. Bár visszakapta régi testét, a hóoroszlánokkal még mindig kitűnően szót értett... valahogy ez a képessége nem avult el. Talán valóban egész eddig őt várták... ragaszkodnak hozzá, és ő ugyanúgy ragaszkodik hozzájuk. Már az elején érezte, hogy itt megtalálta a helyét. Viszont egy nap nap szürke tömeg közeledett... nem az égen, hanem a földön. A jégherceg jól tudta is, hogy mi az... Átok jégkentaurok. Az eredeti játékos és pajkos, kristály tiszta jégkentauroktól eltérően ezek piszkosszürkék voltak, alattomosak, és agresszívek. Lassan közeledtek... nem igazán tűnt támadó szándéknak. De ezektől a lényektől alapjáraton az ember nem várhatott túl sok jót. Azonnal felállt az őrhelyéről, kezében a kecses jéglándzsával, és a már nyugtalankodó népe elé sétált. Félig visszanézett rájuk:
-Ne aggódjatok, kézbe veszem az ügyet.
Alig, hogy ismét előre fordult, az átok jégkentaurok már ott álltak, élükön az átlagnál alig magasabb vezérükkel.
-Miért jöttetek?- kérdezte Felix hűvösen- tudjátok, hogy itt semmi keresnivalótok. A szürke vezér lazán intett a tenyerével:
-Oda megyünk, ahová gondoljuk. Az Észak a miénk is. Viszont ez alakalommal ajánlatot szeretnénk tenni. A jégherceg érdeklődően felvonta az egyik szemöldökét, a másik vezér folytatta:
-Kérünk a területetekből... egy csekély földsávot a jégpalotáig. Semmiben sem fájna nektek... Itt már több jégoroszlán elkezdett morogni. Felix is gyanakodva visszakérdezett:
-Földsávot?
-Ó igen- mondta az átok jégkentaur- vékony földsáv...
Ekkor a távolból valami moraj hallatszott... ami végigdózerolta az egész jégvidéket, majd ahogy a jégkentaurok közé ért, hatalmasat robbant. Mind odakapták a fejüket. Egy alacsony, fehér hajú, jégkék szemű, kék-fehér és egyéb jégárnyalatokban játszó téli ruhában lévő lány ugrott elő. Felix felé kapta a fejét:
-Ne hallgass rájuk, ez csapda! Szét akarják szedni a csapatodat! A szürke vezér épp hogy csak felocsúdott a döbbenetből, a hóoroszlánok és a herceg már nekik is esett. Szépen kezdtek szilánkokra töredezni az átok jégkentaurok. A vezér is dühödten támadt:
-Hogy abba a mocskos életbe!
A hóoroszlánok igencsak masszívan támadtak, és a herceg is lendületesen tört előre. Viszont fél szemmel nézte az új jövevényt. Soha nem látta ezt a lányt... valamiféle szellemnek tűnt. Viszont ha ő nincs nemcsak hogy belesétáltak volna a csapdába, hanem el is vesznek... ugyanis a jelenés nagyon jól harcolt.
Sikerült is fél órán belül megfutamítaniuk az átok jégkentaurokat. A szürkeség hihetetlen sebességgel pucolt el a színről, bár a vezér még visszafordult párszor, fenyegetően rázva az öklét. Ennek ellenére az öröm nem teljesen volt felhőtlen. Felix örülhetett, hogy egy mély sebbel a vállán megúszta. Nézte a távolodó ellenséget, majd visszafordult a csapata felé. Három halott... A bajtársaik ott siratták őket. Neki is elszorult a szíve ettől a látványtól. Mélyen sóhajtott, és lehajtotta a fejét. Igen... többek között ezért nem tartotta magát méltónak Nixa trónjára: a döntései súlya miatt, ami halállal is végződhet. Hisz akkor is háború volt...
A jéglány akkor lépett oda hozzá. Érezte a hideg kezeit a vállán lévő seben. Után pedig egy furcsa bizsergést, mintha fény járná át. Felé fordította a fejét:
-Hagyd csak- mondta halkan- inkább a többiekről gondoskodj. A jövevény rápillantott:
-Ők már jól vannak- majd folytatta a gyógyítást- az átok jégkentaurokban az a legalattomosabb, hogy a karmaik mérgezőek. Felix mintha ezt meg se hallotta volna. Csak a szomorú jelenetet figyelte tovább. Sóhajtott:
-Nem akartam, hogy így végződjön. De ez volt a legjobb döntés... nem engedhettem beljebb az átok jégkentaurokat. A lány bólintott:
-A lehető legjobb volt- majd ő is felpillantott a jelenetre- de sajnos számolnod kell, hogy az ilyesmi áldozattal jár. Ők ezzel tökéletessel tisztában voltak. A herceg kissé lejjebb hajtotta a fejét:
-Értük mindenre képes lennék...- majd a jövevény felé fordult- különben te ki vagy? A lány pajkosan elmosolyodott:
-Aiskhülé vagyok, jégszellem, Semifar teremtménye. Bár többen a gyermekének neveznek. Felix visszamosolygott:
-Aiskhülé- mérte végig, majd megállapodott a tekintetén- köszönöm a segítséget...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése