2013. március 31., vasárnap

szellemidézés

A látogatást követően Yuz nem ment egyenesen haza. A Vad világ erdejében megállt az éjszaka alatt, csak egy rövidebb időre. Úgy érezte, hogy ez lehet a megfelelő hely arra, hogy egy különleges személytől kérjen tanácsot. Vett egy ágat, mellyel kört rajzol a földbe, majd alá a következő számokat: 80-99-68. Nem igazán ismerte a mágiát, amit eddig használt az mind a felmenőitől örökölt áldásból nyerte, vagyis pusztán hitte, hogy az erő létezik. Negyedrész istenként ezzel nem is volt nehéz dolga. Viszont megtanulni szóról szóra a különböző varázslatok összerakását, más sík lényeinek megidézését, kifinomultan, aprólékosan... odáig sosem jutott el. A számokat sem ismerte túlzottan, minden esetre remélte, hogy az "halál", a "kommunikáció" és az "élet" számai elegendők lesznek a feladathoz. Mindamellett, természetesen, elkezdett mormolni:
-Szólítlak, Azel Sera... Ősatyánk kegyeméből....

Meglepően hamar kapott választ a hívásra. A körben áttetsző, halvány szellemfényben kibontakozott egy kecses alak. Arcát maszk fedve, melyen a vörös árnyalatai játszottak a barátságos szeretetteljestől egészen a fenyegető vérszínű bordóig. Női hangon válaszolt:
-Azelt nem találod már köztünk. Én Usur Sera vagyok, a lánya. Yuzt így is lenyűgözte a kép. Végigmérte az alakot... ránézésre csak pár évvel tűnt nála idősebbnek.
-A nevem Yuz Sera- mutatkozott be végül- Shingo unokája. A szellem bólintott:
-Üdvözöllek. Jó látni valakit a családból. A srác elmosolyodott:
-Örülök, hogy így vélekedsz- majd bizalmasan intett- ezt én is elmondhatnám, ha levennéd azt a maszkot...

Usur azonban felháborodott a kijelentésen:
-Szamár kölyök!- förmedt rá- Hát nem tudod, hogy mire való a halotti maszk? Az ifjú Sera egészen elszégyellte magát:
-Izé... nem éppen... A nő sóhajtott, majd komoly hangon elmagyarázta:
-A halottak arcát mindig maszk fedi... legrosszabb esetben kendővel letakarják. Erre azért van szükség, mert a lélek anyagi valót keres magának. Az álarc pontosan ezt az anyagi valót elégíti ki. Álarc nélkül a lelkek különböző tárgyakat vagy más halandókat szállnak meg... Yuz bólintott:
-Értem már- megvakarta fejét- elnézést a tapintatlanságomért. Elődje legyintett:
-Üsse kavics, fátylat rá.

A srác tovább kérdezősködött:
-Azel merre van?
-Reinkarnálódott egy jobb helyen- válaszolta a szellem- épp ideje volt már. Az ifjú Sera leült vele szembe, törökülésbe, és érdeklődve figyelte:
-Még annyit szeretnék kérni, hogy mesélj egy kicsit magatokról. Nagyapám azt mondta, hogy remek vezér válhatott volna belőled, és Azel ötlete volt a fal. Más egyebet sajna nem. Mi volt például... a dédanyámmal? És veled? Egész fiatalnak tűnsz, biztos volt valakid...

Usur bólintott:
-Abban igazad van, hogy volt valakim- majd komolyabban belekezdett a mesélésbe- az egyik kereskedő fia, jóképű, öntudatos gyerek. Tökéletes is lett volna mellettem a trónon. Sóhajtott:
-Csakhogy a halálom napján nem siratott meg. Oda se ment hozzám. Az én drága kisöcsém volt az egyetlen, aki megsiratott engem és apánkat. Akkor, már halottként tudtam, hogy ennek a fiúnak nem volt őszinte a szerelme irántam, és vagy a félelem irányította, vagy az érdek. Hangnemet váltott, kissé határozottabbat:
-Azt nem tudom, hogy jó vezér lettem-e volna, de azt igen, hogy mindent megtettem, hogy apám kedvében járjak. Szerettem volna megmutatni, hogy milyen rátermett vagyok, hogy büszke lehet rám. Ennek az is volt az oka...- kissé tétován rakta össze a szavakat- ami anyámmal történt.

Yuz előrébb dőlt kíváncsian:
-Miért, mi történt vele? Usur elbizonytalanodott kissé, majd folytatta:
-Nem sokkal az öcsém születése után meglátta, hogy a városban mekkora a nyomor. Egy igen értékes családi ékszert, egy Sera nyakpántot áldozott be pár család jólétért. És itt valóban egy komoly családi kincsről beszélünk. Apám őrjöngött, mikor megtudta, hogy anyám egyszerű polgároknak csak úgy eladott egy több száz éves ékszert. Azonnal megölte. Az ifjú Sera megrökönyödött, kissé hátrébb is dőlt:
-Ó hogy az a... És te? A szellem sóhajtott:
-Elkeseredetten sírtam. Számon kértem apámat, hogy miért tette. Nagyon szerettem anyát. Azonban ő azt válaszolta, hogy egy bűn sem maradhat megtorlás nélkül, és mindig példát kell statuálni mások előtt. Innentől kezdve mindenben meg akartam felelni neki, hogy jó példával mutatkozhassak. Én akartam lenni a tökéletes utód.

Ismét elnémult. Hangja ezt követően különösen szelíddé vált:
-Aztán a sors mégis közbeszólt. Végignéztem, hogy Shingo hogy boldogul. Olyan szelíd volt, mint anyám... Eleinte nagyon sajnáltam őt, és szerettem volna mellette lenni. A kétségbeesése szinte fájt. De végül örülök, hogy túllépett ezen a keserű időszakán, és olyan uralkodóvá vált, amilyet a Vad világ még nem látott. Yuz is elmosolyodott, majd hozzátette:
-Tudod... megfordult a kósza gondolat a fejemben, hogy talán átvehetném a vezetést. Mégiscsak Sera vagyok én is. Usur végigmérte őt, hangjából ítélve mosolygott:
-Bizonyos vagyok felőle, hogy jó vezető lennél. Szabályosan ragyogsz! A srác elpirult:
-Az biztosan a barátnőm miatt van. Ő olyan csodálatos, hogy bevilágítja az életem. A szellem megcsóválta a fejét:
-Nem, nem arra a ragyogásra gondoltam. Hanem, hogy rendelkezel fénymágiával...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése