2011. július 15., péntek

aurora borealis 2.

Enyhe estének néztek elébe fenn, Északon. Az hóoroszlánok ilyenkor tovább fenn maradnak. Most is témázgattak egymás közt, amint a csapat letelepedett. Aiskhülé cikázott köztük. Tetszett neki ez a családias légkör... ez volt többek közt az egyik ok, amiért köztük maradt, hisz eddigi életét meglehetősen magányosan élte. Ahogy sétálgatott köztük, feltűnt, hogy valami hibádzik... hová tűnt a herceg?

Felix nem messze volt, két hóbuckával arrébb, a tónál. Felette a sarki fények táncoltak. Meglehetősen egyedi módon elmélkedett, hogy a vízbe mártotta a kezét, és az emlékei a fenti fényekben jelentek meg.... mint mikor legutóbb kommunikált Tom Focusszal. A kis jégszellem így talált rá. Odacsusszant mellé:
-Hát te? A herceg kiemelte kezét a vízből, és a lányra nézett:
-Csak elmerengtem egy kicsit. Visszanézett a felszínre, és végighúzta a kezét a víztükrön:
-A tengermellékről származom. Az ottani nagy kereskedők minden év végén számot vetettek az eddigi élményeikről, tapasztalataikról, hogy tudják, min javítsanak, vagy mely hibáikat küszöböljék ki a jobb üzlet érdekében. Éppen megjelent egy újabb kép a fejük fölött, miközben folytatta:
-Annyi minden történt az elmúlt időbe, hogy úgy döntöttem, magam is kipróbálom ezt. Aiskhülé leült mellé, és ránézett:
-Ugye nem vagyok indiszkrét, ha megkérem, hogy mesélj? Érdekel, hogy egy melegebb éghajlatot kedvelő tengermelléki végül miért döntött úgy, hogy idejön. Felix bólintott:
-Örömmel mesélek.

Változott a kép, a szülővároséra, ahol a herceg egész kiskorától bajvívott. Az egyik dokknál tanította egy párbajtőrös mester.
-Nemesi családból származom- kezdett bele- a vízisten akaratából kiskoromtól arra neveltek, hogy nekem kell elvennem az uralkodót. Eképp is taníttattak. Változott a kép... fogoly volt egy várban, vele szemben pedig a cápakirály. Felix folytatta:
-Viszont sokáig betegeskedtem. A deghyomiak tudták. Egykor sokunkat elrabolták Nixából, különféle célokkal: vallatás, agymosás, zsarolás, vagy sima átformálás... megvoltak a válogatott módszereik. Engem egy helyi szabadított ki, Soot. Azonnal menedékjogot kapott, amint hazaértem. Nem sokkal ezután volt az esküvőm is...

Aiskhülé látta a képet, amint Felix megcsókolja a hercegnőt. Kissé elkenődött, majd rákérdezett:
-Tökéletesek voltatok. Nem hiányzik? A macska visszanézett rá:
-Nem, már nem- majd a képre- szép volt, de hazugságra épült. Az istenek mind tudták, hogy Shayla előbb vagy utóbb nyitni fog Deghyom felé, és szövetségre lép velük. A vízisten ezt próbálta megakadályozni. Sötéten elmosolyodott:
-De sajnos nem tudta. Aminek be kellett következnie, az bekövetkezett. A jégszellem értette, amiről a herceg beszélt. Látta rajta jól, hogy elfogadja a történteket.

De még mindig hiányzott egy apró szelet:
-És mégis, miért Észak? Bárhová máshová mehettél volna. Ekkor a sarki fényből felderengett a zoolook-ok negyedének kép, mikor Felixet tanították. A herceg ott találta meg az őserőből származó hatalmat, ami a vérvonalából származik.
-Az őseim hóoroszlánok voltak. Valahogy az idők folyamán egy részük lekerülhetett a tengermellékre, és lesatnyultak macskákká. Kiemelte kezét a vízből, majd a lány felé fordult:
-Ez a hely tökéletesnek tűnt. Visszatértem a gyökerekhez- egy félmosollyal még hozzátette- és persze, mióta itt vagyok, a nyavalyám is tova tűnt. Aiskhülé rámosolygott:
-Akkor végképp jó, hogy itt vagy. Min fogsz változtatni? Felix átkarolta a jégszellem hátát:
-Jobb vezető leszek. Ezt már akkor eldöntöttem, mikor a hóoroszlánok befogadtak maguk közé. A lány bólintott:
-És eddig tényleg nem csinálod rosszul.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése