2011. július 10., vasárnap

mit Deghyom adhatott

Tom Focus és Mao Zhu párbajozik a Háromtornyú vár udvarában. Mióta a harcművész a tűzvörös ég alatt él, azóta gyakran összejárnak egy kicsit mozogni. Némi különbség viszont adódott, és- természetesen- ezt az idősebb testvér előbb kiszúrta:
-Nagyon látszik rajtad a helyi technika, annak ellenére is, hogy vegyíted bele az arab elemeket. A király halkan nevetett:
-Ennyire? Mao Zhu bólintott, és folytatta két hárítás között:
-Úgy látszik ebben még nem jutottunk közös nevezőre. Én még mindig a nixai stílusra esküszöm. Focus elmosolyodott, és egész egyszerűen kigáncsolta testvérét:
-Még így is? Kezet nyújtott neki. A tűzherceg visszamosolygott a földről, majd megfogta öccse kezét, és felállt:
-Még így is- majd vállba verte, és megjegyezte- egyre jobb vagy. A király visszamosolygott:
-Kösz. A te érdemed is.

Ekkor belibbent hozzájuk Shayla, szelíd mosollyal:
-Sziasztok, fiúk! Már megint kakaskodtok? Mao Zhu azonnal térdre vetette magát a királynő jelenlétében, mélyen meghajolva. Testvére azonnal rángatta fel:
-Te meg mi a frászkarikát csinálsz? Hercegi rangod van, nem kell ennyire alázatosan üdvözölnöd. A harcművész ugyan ismét feltápászkodott, Shayla pedig odalépett hozzá:
-Viszont részemről illik, hogy üdvözöljem a volt tanárom- olyan meghajlással köszönt, ahogy egy diáknak illik, majd visszanézett rá- vicces, hogy már a sógorom vagy. Mao Zhu kissé zavartan megvakarta fejét:
-Igaz is. Még mindig nem tudtam hozzászokni. Tom Focus visszamosolygott:
-Pedig ideje.. Már hónapok óta itt vagy. Bátyja eltette a kardot:
-Ezt is neked köszönhetem. Ha nem hívsz el Deghyomba, hogy tanítsak a Harcos Akadémián, akkor még mindig a remete életemet élném. A király a vállára tette a kezét:
-Én köszönöm, hogy jöttél... és hoztad apánk tőrét.

Ekkor megjelent az ajtóban még egy alak: A fehér kimonós pillangó kisasszony. Már elterelte Mao Zhu figyelmét, ahogy felé nézett, majd odament hozzá:
-Szia Mei- megpuszilta. A szolgáló látványosan zavarba jött, össze is húzta magát. Shayla elmosolyodott:
-Hát a kis hölgy kicsoda? A herceg visszanézett, bemutatva a lányt:
-Ő Chouchouhime Mei. A testvérem bocsátotta a rendelkezésemre, ő szolgálja fel a teát. Úgy tűnt, a pillangó kisasszonyt frusztrálja, hogy ennyi magas rangú közt van, és nem hajolt meg- nem is tudott, mert a harcművész   átkarolta őt. Ezt elsősorban Tom Focus vette észre. Bátorítóan intett neki:
-Semmi gond, Mei. Lazíts egy kicsit. A szolgáló bólintott:
-Igen, felség... Shayla halkan nevetett:
-Helyes lány- majd visszanézett a hercegre- mentek valahová? Mao Zhu bólintott:
-Csak egy kis séta. Megvan ilyenkor a város hangulata.Öccse elmosolyodott:
-Akkor jó szórakozást.

A páros elindult kifelé. Mei még mindig zavarban volt, ahogy kiértek:
-Nem üdvözöltem őfelségét illő módon... A tűzherceg megsimogatta a vállát:
-Ne aggódj. A testvérem biztosított, hogy nincs semmi baj. Ők sem követelik meg mindig olyan szigorúan a protokollt. A lány visszanézett rá. Kicsit már oldottabbá vált.
-És... hogy érzed magad? Felültek a várfalra, nézve körbe a városon... túl a tengerkék ég felé. Mao Zhu átkarolta a szolgáló derekát:
-Már el is felejtettem, hogy az elismerés ilyen jól tud esni- felé fordult- örülök a tanítványaimnak. Mei tovább faggatózott:
-És a rangod? A tűzherceg visszamosolygott:
-A legkevésbé számít. Inkább, hogy mellette van egy testvérem... és egy ilyen ember, mint te. Mei elvörösödött, és kimonója hosszú ujjaival próbálta rejteni arcát. Azonban Mao Zho finoman megfogta a csuklóját... lassan elhúzta a kezét... és megpuszilta az arcát...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése