2011. július 7., csütörtök

büntetés letelte?

Már a vége felé közeledett a szolgálat a Holdudvarban. Az elején a gyíkharcos azt hitte, hogy alig fogja várni ezt a pillanatot, hogy aztán jól a papnők képébe röhöghessen, és kiérdemelten, méltón visszatérhessen az akadémiára, Mao Zhu tanítványaként. Azonban az ott töltött idő befolyására a dolgok egész különös fordulatot vettek: rájött, hogy ezt szereti csinálni. Ebben megerősítette az is, hogy Gatét is erre motiválta, aki azt hitte, jó helyen van. Ő maga is ugyanezt hitte a harcos akadémiáról... egészen idáig, körülbelül a letöltendő büntetés közepéig. Lehet, hogy erre rátett az is, hogy belejött a szertartásokba, és a holdpapnők is elkezdték őt tisztelni...

Végül csak eljött a nagy nap. A főpapnő magához hívatta. Annak ellenére, hogy az első napján milyen undok volt, most a rangjához megfelelően üdvözölte a hölgyet, és alázatosan letérdelt elé- ahogy azt a Holdudvarban már megtanulta. A főpapnő épp egy tekercset írt alá:
-Nos, Snark- felpillantott- remélem, az itt töltött idő alatt megtanultad a leckét. A lila szörnyeteg bólintott:
-Igen, méltóságod. A hölgy elmosolyodott:
-Jómagam is úgy láttam- felcsavarta a tekercsek- férfi létedre kitűnően alkalmazkodtál, és elfogadtad a szokásainkat. Annak ellenére is végezted tovább a feladatod, hogy húgaim alaposan próbára tették a türelmed és az állóképességed. Snark felkapta a fejét:
-Azok a szívatások... azok próbatétek voltak? A főpapnő halkan nevetett:
-Nem gondoltad volna? Pedig alapjáraton nem vagyunk ilyen gonoszak.

Átnyújtotta a tekercset:
-Tessék, Snark. Becsülettel letöltötted a büntetésed. Jól szolgáltál nálunk a Holdudvarban. A gyíkharcos valóban átvette a tekercset... de nem mozdult. Meredten nézte... végighúzva rajta egyik kezét, komolyabban belegondolva, hogy mit is akar igazán kezdeni magával. Biztos, hogy vissza akar menni? Az volt eddig minden vágya, hogy az egyik legvérmesebb katona legyen a tengerkék és a tűzvörös ég alatt. Viszont ezek után, hogy egy teljesen más szolgálatot is megtapasztalt hazája szolgálatán kívül...
-Bocsásson meg, méltóságod- visszanyújtotta a tekercset- de inkább mégiscsak maradnék.

A főpapnőnek elkerekedtek a szemei:
-Mit csinálsz? Snark alázatosan meghajolt:
-Szeretnék a Hold templomszolgája maradni. Ebben a hónapban nemcsak tiszteletet és türelmet tanultam, de azt is, hogy ez a fajta szolgálat sokkal közelebb áll hozzám. És bár tudom, hogy szigorú szabályaitok miatt nem fogadtatok az elején se, mint férfit, mégis megkísérem megkérni méltóságodat, hogy hadd maradjak.

A hölgy komolyan elgondolkozott. Valóban, a Holdudvarban csak nők szolgálnak. A lila gyíkot is csak azért engedték be, mert méltónak tartották, hogy itt töltse büntetését. Ha most felveszi, azzal évszázados tradíciókat dönthet fel. Viszont, amit itt tanúsított, az volt annyira példás, mint amit az átlag holdpapnőktől is megkövetelnek. Végül visszavette a tekercset, és sóhajtott:
-Nem bánom. Snark felkapta a fejét, a főpapnő pedig folytatta:
-De szigorú szabályaink értelmében nem lehetsz több templomszolgánál. A feladataidat ugyanúgy kell ellátnod, mint eddig, és az eddigi szabályok ugyanúgy vonatkoznak rád. Snark hálásan hajlongott:
-Köszönöm, köszönöm... hálásan köszönöm, méltóságod! Ígérem, nem fog csalódni bennem! Azzal lelkesen kiviharzott. A főpapnő pedig elégedett mosollyal nézett utána:
-Mi lesz még itt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése