2011. július 17., vasárnap

mission: not alone

A rájakirály élete némileg megváltozott: az implantátum miatt a műtét utáni néhány hét étrendváltással, több mozgással és meditációval járt, hogy a szervezete alkalmazkodni tudjon. Az utóbbinál Machuu, a növényi élet istenének követe is segített. A meditáció alatt a hátára terült, mint valami lepel, és illóolajokkal töltötte meg a levegőt. Ezzel a méregtelenítésben segített. A kvartett pedig nyomon követte az eseményeket.
-Jól bírja a változásokat- állapította meg Jiggin, miközben jegyzetelt- úgy tűnik, meg sem ártott neki ez a kis incidens.
-Annyira azért nem volt az kicsi- tette hozzá Ferlex. Capo bólintott:
-5U-LT4N is végre jó helyen van. Valamilyen módon ez is szolgálat teljesítés.
-Tényleg- fordult felér a zöld oroszlán- hallom, a király téged is a szolgálatába rendelt. Milyen érzés? K4 összefonta az ujjait:
-Örülök- mondta nyugodtan, majd M1-re pillantott- főleg, hogy Maya mellett lehetek. A társaim közül hozzá kötődök a legjobban. Erre a kijelentésre a nőies mecha belé karolt, és a vállához bújt.

Jiggin- látva őket- elmosolyodott:
-Helyesek is vagytok együtt- majd visszanézett az épp meditáló rájakirályra- és ha már az együttlétnél tartunk, valamit vele is kell kezdenünk. Maya felnézett rá:
-Miért? Nincs egyedül... mi itt vagyunk neki. Ferlex elmagyarázta:
-A kuzinom úgy érti, hogy kell valaki mellé. Egy nő. Visszanézett ő is az uralkodóra:
-Fontos lenne, ha továbbörökíti a vérvonalat. A fajtájuk komolyan veszi a vér szerinti uralkodókat.
-Hát...- vont vállat K4- a katonák között van néhány nőstény. Közülük választhatna. A zöld oroszlán megvakarta az állát, ahogy elmerengett:
-Nem is mondasz hülyeséget, drága barátom...

Meg is szervezték a cselt. Rejazz még be volt avatva, hogy miként is folynak a dolgok.
-Biztos, hogy ez jó ötlet?- kérdezett vissza gyanakodva. A lila oroszlán lelkes vigyorral válaszolt:
-Ó, nagyon is- megigazította a király ruháját- a hölgyek mind abban a reményben lettek idehívva, hogy az egyik a személyes titkárod legyen. Ez egy olyan hatalmas és megtisztelő feladat, hogy bárki örömmel vállalkozna rá, hogy a közeledben lehessen. Az uralkodó még mindig kételkedett:
-Nem is tudom...
-Jaj, emlékezz- folytatta Jiggin- engem és az unokatesómat is mennyire kinéztek, mikor jelentkeztünk hozzád testőröknek. A te személyes testőreidnek... Rejazz elgondolkozott, majd bólogatott:
-Igaz. Alig tudtam őket lenyugtatni. A lány ismét elvigyorodott:
-Na látod- majd biztatóan a vállára csapott- kapd el őket, tigris.

Tigris? Rejazz kifejezetten ideges volt. Nem nagyon volt dolga nőkkel... legalábbis komolyabb dolga. Amíg zsarnokoskodott, addig kifejezetten csúnyán bánt velük. Azóta teljesen más a helyzet. A hölgyek pedig szép sorban érkeztek... az a kevés, aki a maroknyi fajon belül megmaradt. Rejazz idővel rájött, hogy félelme alaptalan, hisz a csajok nem bizonyultak túl meggyőzőnek: egy uralkodó típus, egy kifejezetten buta és erőszakos, egy ügyefogyott, egy kétbalkezes.. és pár kifejezetten ronda.

Valahol a tizedik után a rájakirály már a fejét fogta:
-Ez így nem fog menni... Ferlex biztatta:
-Nyugi, vannak még. Ne add fel ilyen könnyen. De Rejazz inkább felállt, és elindult kifelé:
-Inkább hagyjuk. Ez az egész egy teljesen felesleges felhajtás. Ezek katonák, nem úri hölgyek. Kisétált az ajtón. A zöld oroszlán kissé tétlenül nézett utána:
-Még mindig nehéz eset...

A király útja a rózsakertbe vezetett. Ledobta magát a fal tövébe a futórózsák közé, és hátra dőlt. Az egyik mancsába temette arcát.
-Ez kész röhej- motyogta halkan- mégis miből gondoltam, hogy ez az egész működni fog? Ekkor egy félénk hang hangzott el nem messze tőle, szemben vele:
-Akkor teljesen felesleges volt idejönnöm? Sajnálom... Rejazz meglepődött. Nem számított rá, hogy rajta kívül van még valaki odakinn. Felkapta a fejét. Egy hölgyemény állt tőle nem messze, meglehetősen ízléses ruhában, szép tartással, ártatlan tekintettel. Valószínűleg a katonaságon belül valami ügyintéző lehetett. És emellett milyen kellemes látvány. Végre, egy jóvágású nő. Rejazz feltápászkodott:
-Jaj, egyáltalán nem- hebegte zavartan- Csak nyugodtan. Zavartan köhintett, majd folytatta:
-Szabad a neved? A másik rája elmosolyodott:
-Aahs. A király elmosolyodott:
-Akkor Aahs- megfogta a kezét- elfogadod az állást? A hölgy örömmel bólintott:
-Igen, felség. Elfogadom....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése