2011. július 4., hétfő

Machuu

Szép napra virradt Kaaelidasch. Egy felhő sem volt az égen, a két nap fénye finoman elöntötte a felszínt. Rejazzt pedig a frászt, mikor meghallotta ott kint a zsivajt. Úgy felverte a zaj az álmából, hogy ijedtében lerepült az ágyról. Hatalmasat puffant a padlón, majd kimászott az ablakhoz. A mechák látszólag meg voltak rémülve valamitől. Kapta is azonnal a ruháját, értesítette az oroszlánokat, a katonákat, és kiment a robotokhoz.
-Mi az?- kérdezte- mégis mi történt? A kaaelidasciak rémülten kucorogtak egy tömbben, végül Massimo válaszolt:
-Visszajött...
-Micsoda?- kérdezte a rájakirály. Massimo mutatott:
-Az az ijesztő szörny, akinek a nyomán kizöldül a talaj.

A csapat megfordult. A folyó partján megpillanthatták Shanbahac-ot. Az istenség épp közel hajolt egy másik, nála sokkal kisebb alakhoz. A gesztusaiból ítélve biztatta, tanácsokkal látta el. A kisebb alak pedig zöld volt- nem méregzöld, mint Shanbahac, annál sokkal világosabb, szem körül, testén levélérszerűen elágazó rebarbara-rózsaszín csíkokkal. Feje mint a kölyök krokodilé, kígyószerű teste és szárnyai pedig úgy nézett ki, mint az egyik helyi fa háromágú levele felnagyítva. Figyelmesen hallgatta a növényi élet urát. Rejazz azonnal felismerte a helyzetet:
-Térdre! Ez egy isten! Azonnal letérdelt az egész társaság. A mechákat kivéve, akik még mindig nem értették, hogy mifélével is állnak szemben.

A félelmetes istenség meglátta őket. Intett a kicsinek, majd odasétáltak a rájákhoz:
-Jól tudtam, mégiscsak van itt valaki. Rejazz felnézett, a félelmetes lény pedig folytatta:
-Shanbahac vagyok, a növényi élet, a méreg, és a halál ura- majd árszerű girbegurba mancsát a jövevényre helyezte- ő Machuu, a követem. A távollétem alatt ő képvisel engem ezen a bolygón. Forduljatok hozzá bizalommal. Alig, hogy végigmondta, el is tűnt. Mint a kámfor.

A mechák, látva, hogy az istenség eltűnt, kicsit oldottabbá váltak. Viszont itt volt ez a másik, amivel nem tudtak mit kezdeni. Úgy történt, hogy ő se nagyon velük.Méregette őket, szaglászott. A lila oroszlánnak szimpatikus volt:
-Szia, te...- megsimogatta a fejét, mikor a növényisten követe odaért hozzá- mi vagy te? Szellem? Machuu ezt azzal viszonozta, hogy a fejét Jiggin ölébe hajtotta a fejét. Unokatestvére elmosolyodott:
-Úgy látom, megkedvelt téged. Rejazz a robotok felé fordult:
-Gyertek, nem bánt.
-Ez egész biztos?- kérdezte Capo- őt se tudjuk egészen beazonosítani. Az uralkodó bizalmas mosollyal bólintott:
-Nem lesz gond- intett- gyertek csak.

A helyiek lassan megindultak. Most már ők sem menekülhettek a követ kíváncsisága elől. Machuu őket is alaposan végigmérte. Kicsit idegenkedtek még tőle... végül elsőként Maya vett elég bátorságot, és érintette meg. Először megrezzent, és azonnal elhúzta a kezét. Második próbálkozásra viszont már biztosabban simította végig a lény hátát. Örömmel tapasztalta, hogy tényleg barátságos. Ettől aztán a többiek is felbátorodtak, és üdvözölték a követet.

Rejazz rájuk nézett az unokatestvérek kíséretében. Ez volt az első alkalom, hogy a mechák, akiket olyan csúnyán kihasznált, most bíztak benne, és elhitték, hogy Machuu nem bánthatja őket. Valamint első alkalom, hogy ezek a népek végre testközelbe kerülhettek valami természetfelettivel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése