2011. július 7., csütörtök

cry for the moon

Kitsu már az igazak álmát aludta. Annyit edzett és tanult egész nap, hogy könnyen kidőlt. De ezeket a dolgokat szívesen is csinálta. Addig is pót nagynénjei is szórakozhattak egy kicsit...

Anna Lisa készülődött. Szép hosszú haját copfba fonta, és sötétzöld ruhát vett fel. Mikor a szemét pingálta, Salvadora meglátta, és elmosolyodott:
-Nem vagy semmi! Ahhoz képest, hogy a lovagod csak átjön vacsorázni, elég szépen kirittyentetted magad. Anna megfordult. Hasonmásának diszkrét lófarokba volt fogva a haja, vörös, egyberészes ruhát viselt, ujjatlan, alkarig érő kesztyűkkel, szemei kihúzva szemceruzával, és vörös rúzzsal ajkain. Visszamosolygott:
-Ami azt illeti, te sem fogtad vissza magad. Ki a jelölt? Dora kissé morcosan nézett vissza:
-Ez csak baráti vacsora. Ő Kitsu tanára, és meglehetősen jól végzi a dolgát- kicsit elkalandozott- és mindemellett udvarias, kedves, és szereti a gyerekeket. A tudós elmosolyodott, és úgy döntött, hogy egy kicsit hecceli még a társát:
-Vagyis tökéletes apajelölt? Ekkor már repült is a fejére a párna, első kézből a szőke amazontól:
-Fogd be a szád!

Ekkor kopogtak. Mindketten izgatottan futottak le. Végül Anna nyomta le a kilincset. Blando ott állt már a másik oldalán, összefogott hajjal, és egy csokor fehér rózsával:
-Jó estét, kisasszony... ugye nem jöttem korán? A fiatal tanár visszamosolygott, és beengedte:
-Á, dehogy- csukta be mögötte az ajtót- foglalj csak helyet. Ekkor ismét kopogtak. Dora is ajtót nyitott. Most Grey Wolf áll a küszöbön, emberi alakjában, sötét öltönyben, összefogott hajjal... egy szál vörös rózsával:
-Hölgyem... Salvadora elmosolyodott:
-Oh, encantada- átvette a virágot, majd megpuszilta az inkognitós farkast. Becsukta maga után az ajtót, ahogy kilépett, majd visszanézett rá:
-És? Merre megyünk? Wolf hagyta, hogy a szőke amazon belé karoljon, majd elindultak:
-Pompás hely. Minden bizonyára tetszeni fog.

A hely, ahová mentek Tiamat étterme volt. A bukott istennő egy kicsi, de annál jobb helyet vett igénybe, és a főzés tudományába vette magát. Nem is ment neki rosszul... ezt a páros is tapasztalta egy tekintélyes haltálból szemezgetve. Grey Wolf épp lelkesen magyarázott:
-Kitsu megértette, hogy hol a helye, és mi a dolga... az egész lényét. Viszont harcolni még mindig jobban szeret, mint a mágiát, vagy az elméletet.
-Lehet, hogy én rontottam el- jegyezte meg viccesen Dora- mégiscsak sokáig tanítottam különböző önvédelmi mozdulatokra. Hisz... sose lehet tudni. A farkas visszamosolygott rá:
-Egy percig sem kételkedtem abban, hogy jó helyen van. A szőke amazon halkan nevetett:
-Miért? Volt? Wolf sejtelmesen elmosolyodott, majd mélyebben a lány szemeibe nézett:
-Egy percre sem. Salvadora visszamosolygott... Majd vett egy falatot a villával, és a farkas szájába helyezte. Az utóbbit nem is hagyta hidegen a gesztus. Elpirult... majd megfogta lány kezét, és megcsókolta:
-Ha nem bánod, szívesen rátérnék a desszertre. Dora elmosolyodott:
-Máris? Grey Wolf ezután a kérdés után úgy érezte, hogy egy kicsit tolakodó. Elengedte a szőke amazon kezét, és visszatért a saját tányérjához:
-Igaz is- vigyorodott el kínosak- néha olyan kis mohó vagyok. Köhintett kínosan:
-Elnézést...

Azonban Salvadora nem vette tolakodónak a gesztust. De jobban szerette, ha szépen sorban haladnak mindennel, és nem lóugrásszerűen. Az éjszaka eseményei is ebben a mederben folytak tovább, ahogy az étterem után felmásztak az egyik épület tetejére. A tengerkék ég sejtelmesen fénylett, mint mikor a kristálytiszta vízfelszín visszaveri a fényt, a tűzvörös ég pedig sötéten, mégis halvány vörös izzásban derengett. A kettő között az égen pedig fenn fénylett a Hold. Grey Wolf rá is mutatott:
-Nézd... Hát nem csodálatos? Salvadora mosolygott, az épület szélén ülve lóbálva lábait:
-Valóban az. Főleg ezzel a két színű éggel. Visszanézett az inkognitós farkasra:
-Tudod, ez nekem még mindig olyan fura. Az emberek világában csak a fekete égen osztozik a Hold, a Nap és a csillagok. Itt kapásból két színen is. Wolf sejtelmesen elmosolyodott:
-Bevallom, nekem is- visszanézett a Holdra- mi, akik itt vagyunk a negyedben, ugyanúgy az emberek világából származunk. Egyikünk sem itt született. Dorának kissé elszorult a szíve. Ők ketten egy helyről jöttek volna? Akkor viszont közvetetten is, de ők miatta is menekültek ide. Az ő hibájából is.

Grey Wolf látta rajta, hogy valami nincs rendben. Odahajolt hozzá kíváncsian, és megfogta a kezét. Salvadora észlelte, és visszanézett rá. A srác rámosolygott. Neki ugyanúgy volt kellemetlen élménye emberekkel, de ezért nem bélyegezte meg a lányt. Pontosan azért, mert tökéletes tisztában volt vele, hogy nem olyan, mint a többiek. Ha volt is... az az elvetemült alak már nem létezik. Dora érezte is, hogy az inkognitós farkas elfogadja őt... és olyannak szereti, amilyen. De hát miért is kételkedik? Hisz ő is olyannak szereti ezt a bestiát, amilyen valójában: sem ember, sem állat. Ahogy a Hold megvilágította őket, úgy hajoltak lassan egymáshoz, míg ajkuk  egy csókban nem találkozott...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése