Teltek a napok a Holdudvarban... Snark a következő néhányban még kapott a holdpapnők szívatásából, hisz kihasználták az alkalmat, hogy a harcos a büntetését tölti náluk, és feszíthetik a húrt. Többek között a csillárokra, a mennyezetre küldték takarítani, amellett érvelve, hogy azzal a nyolc lábával és a gyík tulajdonságaival úgyis menni fog, valamint nem egy alkalommal neki kellett mosdatnia őket. Az egyik ilyen fürdős jelentet úgy ért véget, hogy a hölgyek összesúgtak... majd elkapták a gyíkharcost, kivitték a kerti tóhoz, és beledobták. Snark nagyon nem díjazta ezeket a húzásokat.
Szerencsére a második hét táján a hölgyek is egy kicsit megkomolyodtak. Mivel a tanítványt nem tudták elrettenteni, és úgy tűnt, hogy komolyan veszi a nálunk töltendő szolgálatot, így elkezdték tisztelni. A lila hüllő valóban komolyabban vette a feladatait. Mindehhez komoly segítség volt neki Gaté. Ahogy az első éjszaka, úgy a többi kellemetlenség után is segített neki a novícius macska. Ez a figyelmesség nem is maradt viszonzatlanul. Bármire kérte őt Gaté, sebtében tette is. Mindenki kérésével szemben a macskáé élvezett elsőbbséget.
A második hét végére telihold volt. Snark abban a kiváltságban részesülhetett, hogy a többi holdpapnővel mehetett ki, a tóhoz, ahol az ilyenkor szokásos telihold-szertartás végzik el. Most is az egyikőjük bement a tóba. A harcos itt kivételesen nem külső szemlélőként vett részt az eseményen, hanem résztvevőként. Úgy érezte, hogy alaposan kilógna a sorból, ha nem követi a többieket... igen, érdekelte, hogy ne lógjon ki, ha már őket szolgálja. Habár énekelni nem tudott, a mozdulatsorokat ugyanúgy elvégezte. Fél szemmel azért felnézett a tóban álló egyénre, akire rásütött a telihold. Kissé belefeledkezett a látványba. Belegondolva... soha nem látott még ilyen szépet. Nem is foglalkozott a szép dolgokkal, csak a hasznosakkal. Most pedig, ez a látvány... egyáltalán nem hagyta hidegen.
Amint a szertartás véget ért, és indultak visszafelé, szemet szúrt neki, hogy kicsit foghíjas a sor. Gaté eltűnt. Azonnal a fűbe dugta a fejét, és elkezdett szimatolni. Lényéből adódóan remek volt a szaglása. Diszkréten kivált a sorból, és követte a szimatot. Olyan mélyen a földhöz nyomult, hogy csak a magasra nőtt fű mozgását lehetett látni a nyomában. Viszont a nyomok egyáltalán nem a Holdudvarba vezettek vissza... hanem az arab negyed melletti kis sivatagos vidékre...
Pont a város határában érte be a macskát. A Holdudvarbeli viseletet otthagyta az egyik falnál... és a sivatag felé tartott, összekötött hajjal, fekete ruhában, karddal a hátán. Snark szemei elkerekedtek:
-Ez meg mi a bánatot művel?- gondolta. Ekkor a lány megállt... merthogy szemből már jött is a fogadóbizottság. Egész rendhagyóak voltak: az első egy alacsony, négy lábú, világosbarna lény, valami állati koponyával a fején, ami a teljes pofáját takarta... a második valami szárnyas ragadozónak a csontváza, hegyes szemfogakkal, két lábbal, skorpió farokkal... a harmadik pedig óriási: egy hatalmas zöld, fehér hasú, vörös szemű kobra karmokban végződő mancsokkal, skorpiófarokkal. Snark ki is akadt a látványtól:
-Uram teremtőm... mégis miféle lények tenyésznek ebben a sivatagban?
Viszont a macska máshogy fogadta a látványt. Örült nekik. A kvartett örömmel bújt egymáshoz, mint valami jól összeszokott csapat. Valószínűleg már évek óta ismerték egymást.
-Mi van, csaj?- kérdezte a csontváz izgatottan- hogy bírod? Gaté sóhajtott:
-Knok, nem megy... azt hiszem, tévedtem. Az óriáskobra lehajolt hozzá:
-Miből gondolod? Mi történt? A macska felnézett rá:
-Egyszerűen nem én vagyok- megsimogatta az orrát- türelmet és alázatot tanultam tőlük, Schian. De semmi mást. Ott az a sok rend, amit követni kell, a szertartások... én pedig inkább a tettekben fejezem ki magam. Úgy érzem, harcosként többet teszek. Végül a koponyasisakos leült mellé:
-Mérlegelj, Gaté. Lehet, hogy a szfinx éned ezt igényli... de ha ennek ellenére jobban vonzódsz az eddigi életedhez, akkor hagyd ott a Holdudvart, amíg nem késő... akkor talán megbánod. A macska megsimogatta fejét:
-Igen tudom. De ennek ellenére nehezen találom az egyensúlyt. A koponyás folytatta:
-Minden esetre, mi várunk vissza. Gaté visszamosolygott:
-Kösz Kato...
Snark most már megértette. Gaté lehet, hogy önszántából jött az Holdudvarba, de neki is megvolt előtte a saját élete... nem is akármilyen. Ugyanúgy harcos volt. És talán igaza van... önmagának, a gyíknak is mérlegelnie kell, hogy mit is akar igazán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése