2011. július 8., péntek

elcserélt élet

Az unokatesók a kerten munkálkodott. A futórózsákat a fal tövébe ásták, kitámasztották karókkal, megadva nekik a tartást és az irányt. K4 és M1 pedig segédkeztek, ahogy a többi virágot a helyükre ásták. Jiggin különösen lelkes volt:
-Olyan szép lesz, mikor megnőnek és kinyílnak! Ferlex halkan nevetett, és a vállára tette a kezét:
-Drága kuzin, te olyan kis szentimentális vagy.
-Csak szépérzéke van- szólt közbe Maya. Az oroszlánok ránéztek, ő pedig folytatta:
-Magam is erre lettem programozva annak idején, mivel az egykori gazdám lányait kellett csinosítgatnom, és ügyelnem a lakás dekorációjára. Nemesek voltak, sokat adtak az ízléses pompára. A zöld visszamosolygott rá:
-Most már értem, miért vagy ilyen nőies. Az ilyen mértékű szépérzék főleg a nőkre jellemző. A pasik inkább szolgálnak és védnek.

Alig, hogy végigmondta, hatalmas csattanás hallatszott... többszörös puffanással... aztán végül megállt. A zaj irányába kapták a fejüket, majd odarohantak. A beltérben történt a baleset. A díszlépcső tövében ott feküdt Rejazz. Valószínűleg a tetején esett össze, és végiggurult az egész soron. Feje vérzett az esés következtében keletkezett sérülésétől. Jiggin teljesen elhűlt a látványtól. Ferlex viszont azonnal cselekedett: óvatosan a vállára kapta az öntudatlan királyt, és a többiek felé fordult:
-Készítsétek elő a gyengélkedőt! Lehet, hogy komoly baja van. Nem kellett kétszer mondani. Az egész csapat sebtében munkához látott.

Valamikor a késő délutáni órákban tért magához az uralkodó. Addigra már jó helyen volt. Bár értetlenül nézett végig kvartetten. Aztán érezte a nyilallást először a fejében, majd a mellkasában. Lassan felnyúlt, és kitapogatta a kötést a fején.
-Minden rendben?- kérdezte Jiggin. Rejazz értetlenül, kissé kómásan nézett rá:
-Mi történt?
-Még reggel összeestél és lezuhantál a lépcsőn- magyarázta Ferlex- ezután majdnem az egész napot átaludtad.   Úgy tűnt, Rejazz inkább elhiszi, amit hall. Nagyon eltompultak az érzékei. Elengedte a kötést. Ijesztően csendes volt. Maya közelebb hajolt hozzá:
-Hogy érzed magad? A rájakirály lehunyta a szemeit:
-Pocsékul- majd visszanézett a mechára- nem tudom, miért. Eddig nem volt semmi bajom. Jiggin folytatta:
-Egy picit magadra hagyunk, hogy pihenj. Az uralkodó bólintott, majd a kvartett kivonult.

M1 idegesen ökölbe szorította a kezeit:
-Haldoklik... A zöld oroszlán ránézett:
-Sajnos nem lehet mit tenni- mondta halkan- a ráják nemesi ágán rengeteg beltenyészet volt, így a betegségek is öröklődtek. Sokan haltak így meg ezen az ágon, és úgy látszik, Rejazz sem kivétel. Unokatestvére sóhajtott:
-És donor sincs. Így távozik el az utolsó rájakirály. Erre a kijelentésre Maya a fejéhez kapott mindkét kezével... erőteljesen megrázta... majd elrohant. Ferlex riadtan nézett utána:
-Neki meg mi baja? Capo válaszolt:
-Nem akar még egy gazdát elveszíteni...

Jiggin kifakadt:
-De egyszerűen nem tudunk mit csinálni. Megfelelő gyógyszer nem áll a rendelkezésre, sem műszer, sem donor... Úgy tűnt az utolsó kijelentésre valamit csatolt K4. A zöld oroszlánra nézett:
-Menj Maya után, kérlek. Nyugtasd meg- majd vissza a lilára- te pedig gyere velem.

Az android a még halott városba vezette az oroszlánt. Mivel a mechák még mindig ott tanyáztak, neki is ott volt a maga kis lakhelye. Csak egy szerény sarok, néhány tárggyal- valószínűleg az előző gazdájától megmaradt holmik, alkatrészek, tartalék eszközök, ruhák- hisz, habár nem voltak már kitéve homokviharnak, már megszokták az öltözködést. Jiggin érdeklődve nézett körbe, közben Capo rákérdezett:
-Ugye értesz az orvosláshoz? Az oroszlán bólintott:
-Hogyne. A bolygómon én voltam az egyik legjobb. A mecha folytatta:
-Annak idején, mikor gazdáink még éltek, voltak olyanok, akiknek a testébe apró műszert kellett építeni, hogy teljes életet élhessenek- leemelt egy nagyobb fémdobozt, és átnyújtotta a lánynak- ebben vannak  5U-LT4N maradványai. Talán hasznosíthatóak... Jiggin felnyitotta a dobozt. Tüzetesebben szemügyre vette a tartalmát... majd sokat mondóan pillantott vissza K4-re...

Újabb nap telt el. Ferlex egész este Mayát nyugtatta. Észre se vette, hogy az éjszakázástól elfáradt volna.. főleg, hogy a nőies robot közben elmesélte neki az előző szolgálatát is, az egész családdal, a nemes lányaival és protokollal együtt. Így az oroszlán számára is érthetővé vált, hogy miért rázza meg ennyire egy újabb gazda elvesztése... még ha Rejazz-zel a kapcsolat nem is indult egészen zökkenőmentesen. Eközben a másik kettő is tevékenykedett, így nem kis meglepetésükre, a két Nap első fényeivel Capo is megjelent. Érdeklődve fordultak felé. K4 némán végigmérte őket, majd intett:
-Gyertek. A másik kettő el is indult, követve őt.

Az út visszavezetett a gyengélkedőre. Az uralkodó a helyén feküdt, bekötözött mellkassal. Jiggin pedig fáradtan ugyan, de elmosolyodott:
-Minden rendben lesz- az androidra nézett- zseniális ötlet volt, Capo. K4 elismerően bólintott:
-Köszönöm- majd visszanézett a még öntudatlan rájakirályra- bár valahol ironikus, hogy annak köszönheti az életét, akit megölt. Ferlex felkapta a fejét:
-Mi történt? Unokatestvére elmagyarázta:
-5U-LT4N mecha maradványait használtuk fel. Azét a robotét, akit az egyik katona őfelsége parancsára szétlőtt. Maya pedig megfogta Rejazz kezét, és hozzábújt. Ha tudott volna, akkor most sír. K4 ránézett:
-Elfogadtad őt új gazdádnak? M1 bólintott. Az android pedig a vállára tette a kezét:
-Ne aggódj. Most már rendbe fog jönni. Már olyan vezető, amilyen 5U-LT4N is volt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése