il tuo vero dovere

Nem volt túl sok feladat a hollónemeseknek. Hua-Bei és Gohr'g épp kiküldetésen voltak a tengermelléktől keletre, Kicsi pedig a Hold tónál. Épp újhold ideje volt, ezért választotta Sötétség ezt az időpontot a találkozóra. Szolgája ugyanolyan alázattal járult elé, mint eddig: letérdelt elé, és alázatosan meghajolt. Az istenség elmosolyodott:
-Azonnal jössz hívó szavamra, valahányszor hívlak. Mióta is szolgálsz nekem? A lány felemelte fejét:
-5 éve, uram. Erre Sötétség egész egyszerűen elfordult tőle:
-Elmehetsz. Itt végeztél. Kicsi riadtan felkapta a fejét:
-Hogy mondod? 


Az istenség visszanézett rá:
-Nem akarom, hogy többé hollónemes legyél. Azt akarom, hogy menj vissza a lányodhoz. Neki nagyobb szüksége van rád, nem dobhatod el magadtól. Kicsi láthatóan elszégyellte magát, ahogy mélyen lehajtotta fejét:
-Mindig is tudtad, ugye uram? Sötétség sejtelmesen elmosolyodott, a lány pedig folytatta:
-Akkor miért hagytad, hogy eljöjjek mellőle? Az istenség közelebb lépett hozzá:
-Én terveztem így. Nem is ok nélkül. Ha nem hagytam volna, hogy a szolgálatomba lépj, akkor nem állítottalak volna szolgálatba Nixába, és akkor nem tudtad volna megmenteni Shakarát... 


A lány a fejét fogta. Valóban... ahogy jobban belegondolt, minden összefüggött. Amikor a nekromágus támadott, a környék egyetlen hollónemeseként csak ő menthette meg a Sötétség egyik leszármazottját. Ismét meghajolt:
-Tisztelem az előrelátásodat, uram. Az istenség ismét sejtelmesen elmosolyodott:
-Mint látod, a családom a szívügyem. Ezért kérlek, hogy menj vissza Jena Serához. Ugyanúgy Shakara vére is folyik az ereiben, akárcsak a tiéd. Feltűnt neki, hogy szolgája gyanúsan csendes. Odahajolt hozzá:
-Tudtad, hogy nem téged keresett annyi éven át. De Jena és te ugyanúgy a család tagjává váltatok. Ez nem presztízs kérdés, hanem vér kérdés. Menj vissza hozzá... 


Kicsi némán bólogatott. Sötétség a fejére tette a kezét... és eltüntette róla a páncélt. A páncél alatt a szolga egy egyszerű nemes volt, lila felsővel, szárnyain szalagokkal, kék nadrágban, fején apró ékszerrel, nyaklánccal... Az istenség elmosolyodott:
-Jena mindig hitte, hogy az anyja a közelben van. Ma viszont láthatja. A fiatal hölgy bólintott, hálásan elmosolyodott, majd elsietett. Az istenség büszkén nézett utána...