2011. július 5., kedd

different ways

A harmadik hét a Holdudvarban. Semmi balhé... végre Snarkot egyáltalán nem szekálták a hölgyek. Ez abban is megmutatkozott, hogy végre hajlandóak voltak férfiasabb ruhát adni neki, és nem sminkelték ki. Ő is úgy tapasztalta, hogy nemcsak uralkodni tudott magán, de feltűnően könnyen el tudta végezni a feladatait. Talán végre tisztelni tudta kellően a nőket. Egy biztos... Gaté iránt nem volt közömbös. Amit a minap látott, az se hagyta hidegen. Úgy látszik, a macska nem igazán találja itt a helyét, hiába jött önként és dalolva.

Egyik este, a késői szertatás után fel is kereste őt. A novíciust az udvar szökőkútjánál találta meg, aki kibontott hajjal, és éjjeli köntösben ücsörgött ott. A gyíkharcos odasiklott hozzá, és finoman megérintette a vállát:
-Mit keresel még itt kinn? A többiek már rég a helyükön vannak. Gaté ránézett:
-Mindjárt megyek. Azonban csak visszanézett a szökőkút vízére. Mintha meg se hallotta volna a tanítványt. Snark látta rajta, hogy nagyon a gondolataiba meredt. Kicsit meghúzta köntösének ujját:
-Akarsz beszélni róla?

A lány visszanézett rá. Neki sem volt a harcos egészen közömbös... különben nem segítette volna a nehezebb pillanataiban. És most úgy látszik, ezt a figyelmességet visszakapja tőle is. Belekezdett:
-Azért jöttem a Holdudvarba, hogy türelmet és megértést tanuljak. Én és a barátaim, a sivatagban, nagyszerű csapatot alkottunk. Kicsit agresszívak, én is az voltam. De hajdani mesterem azt mondta, hogy egy jó harcosnak türelmet és megértést is kell tanulnia, hogy ne támadjon meggondolatlanul és segítse a gyengéket. Hát... azért jöttem. Eleinte tetszett is. De a társaim hiányoztak. Visszanézett a szörnyetegre:
-Nekem az való, hogy védelmezzek másokat... a társaimmal... harcban.

Snark felnézett rá:
-Akkor egy percig se tétovázz tovább. Menj! Gaté bizonytalanul nézett rá vissza, de a lila hüllő elmosolyodott, és motiválóan megpaskolta a hátát:
-Menjél... Az igazi életed odakinn várt rád. Mégis mi tart még itt? Erre a novícius is visszamosolygott... majd viharosan átölelte őt. Erre a gyík harcos nem számított. Kicsit meg is billent a lendülettől, ahogy a macska hozzábújt:
-Keress fel, ha a sivatagban jársz- ennyit mondott végül, majd elviharzott.
Snark kissé tehetetlenül nézett utána. De örült, hogy boldog... az ő különleges, félszfinx ninja ismerőse. Ezzel egyidejűleg ő maga is ráébredt valamire: hogy ő sem jár jó helyen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése