ébredés

Tom Focus ismét menekült. Már kicsorbultak, és összetörtek az aranykarmok az előző viadal során. Nem tud harcolni... és lelki ereje se maradt. A többi ősi király pedig üldözte:
-Nem menekülhetsz örökké!
-Amit tettél, az elől nincs menekvés!
-Szégyent hoztál Deghyomra, ezért bűnhődni fogsz. A félelemtől nem tudott harcolni. Szégyen volt bevallani, de ez az érzés egész egyszerűen lebénította. Így futni próbált. Aztán eszébe ötlött Nixa... oda még mehet. Tudják róla, hogy nem az ellenségük. Végre, egy biztató gondolat. Meg is indult a 3 kapu felé. Távolról ugyan látszott, hogy üresen állnak, de ahogy közelebb ért megjelent előtte Sekos, és fenyegetően ráfújt. A macska megtántorodott, majd kifakadt:
-Sekos, mit csinálsz? Te már deghyomi vagy! De alig, hogy kimondta, a bestia három feje egyszerre csapott le...

Shayla közben érkezett Nendivel, Nandun királyával, aki hozott magával egy lila ruhás cirkóniát és egy kis fekete álomdémont. A királynő érdeklődve nézett vissza rá:
-Mindkettőre szükség van? Az oroszlán bólintott:
-Igen. Az álomdémon segít eljutni a rémálmokba, a cirkónia pedig segít, hogy tudd irányítani odaát a dolgokat. Reméljük, nem késtünk el. Shayla kissé megrémült:
-Miért, lehet rosszabb?

Mikor beléptek a hálószobába, megkapta a választ: az ágy üres volt. Tom Focus egész egyszerűen eltűnt. Pedig itt volt, alig pár percre hagyta magára, míg fogadta a vendégeket. Shayla elképedt:
-Hova tűnt? Hisz az előbb még... Nendi sóhajtott:
-Amitől tartottam... őfelségét saját rémálmai fogságában ragadt. Utána kell menned, hogy visszahozd. A királynő bólintott:
-Megteszem. Lassan elterült az ágyon, majd az álomdémon felugrott mellé, és a vállára tette kezét:
-Ne haragudj, felség... Shayla bólintott:
-Csak menjünk... A cirkónia is leült mellé, majd őfelsége lassan álomba merült...

Az álomdémon nem hiába kért előre elnézést: a lány rögtön a háborúk alatti Deghyomba találta magát. Mindenhol harci készültség, átható szag, a levegőben tapintható volt a feszültség. Az egyik falnak is simult ijedtében, mikor hallotta a masírozó katonákat.
-Jóságos egek, mi ez?- fakadt ki. Ekkor valahol a távolból meghallotta a cirkónia hangját:
-Ne feledd, hogy csak egy álom. Csak a tudatod teszi valóságossá. De eszerint módosíthatod is. Shayla bólintott, majd kinézett. Tiszta a levegő. Próbált céljára koncentrálni, miszerint meg kell találni urát. Magára képzelt egy helyi tolvajköpenyt. Lám... meg is jelent rajta. És milyen jól illett. Ezek után tökéletesen beleillett a környezetbe. Úgy képzelte, hogy így az akkori helyiek nem fogják őt megismerni.

Besurrant a Háromtornyú Várba, aminek szabályosan rohadt az egyik fala. A kapunál egy csontkéz meg is ragadta a vállát, amitől felsikított. Aztán a kéz eltűnt, ahogy utána nézett, majd ment tovább. Furcsa... odabenn a lépcsők is eltűntek, és a térválasztó falak is rohadtak. Körbenézett:
-Ez a rémálom hátborzongatóbb, mint gondoltam.... Ahogy cirkált odabenn az egyik fal mögött meglátta Deghyom előző királyait. Épp háttal álltak neki, és ordibáltak:
-Deghyom miattad pusztul! Szégyent hoztál ránk!
-Elárultad a saját hazád.

A lánynak volt egy olyan sejtése, hogy megérkezett. Előkapta a láncot, melynek mindkét végén karmok voltak, majd támadásba lendült. A királyok észre se vették. Ahogy eltalált egyet, füstté vált. Mire a rémképek észbe kaphattak volna, hogy támadás érte őket, már rég füstté váltak. Viszont ahogy sejtette, ott találta Focust. A király fegyvertelenül, megtépázott ruhában, véresen, kígyómarásoktól borítottan feküdt a földön. Nem volt magánál. Shaylának elszorult a szíve. Azonnal letérdelt hozzá, és próbálta magához téríteni:
-Tom... Tom... Semmi reakció. A királynő viszont kezdett kétségbe esni. A falak elkezdtek ettől tovább mállni.

Ekkor ismét meghallotta a cirkónia hangját:
-Ne ess kétségbe! Minden félelmed csak tovább táplálja a rémálmot. A lány pedig levegőt vett, és próbálta megőrizni a hidegvérét. Rájött, hogy ismét maga formálja az eseményeket. Simogatta ura fejét, majd a fülébe súgta:
-Megfogadtam, hogy veled leszek jóban, rosszban. Most itt vagyok... Ébredj. Ahogy elképzelte, hogy eltűnnek a sebei, Tom Focus valóban meg is gyógyult... és kezdett magához térni. Szusszantott. Ahogy Shayla átkarolta, érezte, hogy a lidércnyomás lassan elhomályosodik. A falak elhalványultak, és egy kellemes rét került a helyébe.

A király lassan felnyitotta szemeit. Kellemes látvány tárult elé, először Shayla személyében... majd a kicsivel távolabb álló két alak. Két kék macska volt, az egyik lovagi nehézvértben, a másik könnyű íjász bőrvértben. Shamu és Fazu volt az. Az uralkodó elmosolyodott. A királynő látta, hogy ura felismerni vélni őket. Rá is kérdezett:
-Ők kik? Tom Focus felnézett rá, és elmosolyodott:
-A szüleim... Shamu elmosolyodott, Fazu pedig a vállára döntötte fejét. Az uralkodó visszanézett Shaylára:
-Az áldásukat adják ránk. Feltápászkodott, és átkarolta feleségét, jelezve, hogy vigyáz rá. A szülők büszként elmosolyodtak.

A királyi pár pedig felkelt. Nendi, a cirkónia, és az álomdémon ott álltak velük szemben.
-Gratulálok- mondta az oroszlán- sikerült visszatérnetek. Shayla bólintott:
-Én köszönöm a segítséget. Ekkor Tom Focus megsimogatta az arcát:
-Én is neked. Sajnos erős volt a lelkiismeret-furdalásom, hogy talán nem vagyok olyan jó uralkodó, mint az elődeim. Shayla elmosolyodott:
-Ne hülyéskedj- átkarolta őt- sokkal jobb vagy, mint az elődeid. Te vagy az első, aki szót értett velünk, a tengerkék ég alattiakkal. A király visszamosolygott:
-Könnyebb volt, mint gondolnád. Majd megcsókolta....