görbe este

Aahs kitűnően végezte személyes titkárként a dolgát. Egyfolytában hozta a jelentéseket a lakások és kertek alakulásáról, a flora és fauna helyzetéről, időjárásról... minden, ami egy kicsit is fontos lehet. Az udvarban lévők meg volt vele elégedve. Kiváltképp Rejazz.
-Lassan átveszik a civil életformát a lakók- jelentett Aahs- ugyan nincs háború, de egész eddigi életük folyamán szolgálatot teljesítettek, így egy kicsit nehéz lazítaniuk. A rájakirály bólintott:
-Érthető. Mind nehéz időszakokon vagyunk túl. És valóban, ahogy jobban belegondolt, azóta van csak a megmaradt népének nyugta, mióta Kaaelidasch-ra költöztek. Senki nem háborgatta őket- még a mechák se, pedig az elején igen nyomós okok lett volna rá, azok után, ahogy bántak velük. A titkár kíváncsian ráemelte a tekintetét:
-Szükség van még ma a szolgálataimra? Rejazz a töprengésből feleszmélve ránézett:
-Nem. Elmehetsz.

Aahs fejet hajtott, majd elindult kifelé. Ahogy az ajtóba ért, az uralkodó feleszmélt, és utána szólt:
-Várj... A hölgy megállt, és kíváncsian megfordult. A király pedig kissé zavartan rákérdezett:
-Lenne kedved ma este velem vacsorázni? Aahs elmosolyodott, és bólintott:
-Igen, felség. Örömmel. Rejazz elvigyorodott:
-Remek... akkor este, az első nap nyugtakor. A titkár bólintott, és kilépett.

Jiggin váltotta fel, sokatmondó hatalmas vigyorral:
-Jól hallottam?- tért azonnal a tárgyra- randira hívtad? A rájakirály elvörösödött:
-Nem randi!- felállt az asztalától, és elkezdte kínosan igazgatni a papírjait- csak egy kellemes vacsora egy kellemes társaságban Az oroszlán visszavigyorgott:
-Vagyis randi... Rejazz rúgott egyet a levegőbe, megcélozva Jiggin hátsóját, de nem sikerült fenéken billentenie, ugyanis a lány időben arrébb rohant.
-Ne feszítsd tovább a húrt.
-Jól van, jól van!- nevetett a lila oroszlán- jó szórakozást estére! Azzal kiszambázott a szobából.

Amilyen pletykás volt, bezzeg azonnal továbbadta a hírt. Unokatestvére és a két várban dolgozó mecha itta a szavait:
-Szóval végre randira hívta!- mesélte Jiggin lelkesen- ha minden igaz, már éppen együtt vacsoráznak.
-Végre- bólintott Capo- végre megtette az első lépést felé.
-Csak el ne szúrja- nevetett halkan Ferlex- mi, pasik, hajlamosak vagyunk elszúrni a hangulatot. Bár csak az izgalom beszél belőlünk.
-Biztos nem lesz semmi gond- szólt Maya- a gazdánk magas rangú személy, ők moderálják magukat.

És valóban, amíg a négy jómadár kitárgyalta őket, addig a másik kettő már javában vacsorázott. Bár igencsak csendes volt a légkör: Aahs kicsit fáradt volt, Rejazz pedig izgult. Nagyon zavarba jött a hölgytől, hogy most nem hivatalos, hanem személyes közegben vannak. Egy kicsit vakarta a pohár szélét, majd rákérdezett:
-Milyen a sült? Aahs felpillantott:
-Igazán finom. Ki a szakács? Az uralkodó félszegen felemelte a tenyerét:
-Kivételesen jómagam. A titkár halkan nevetett:
-Neeem... ezt nem veszem be. Rejazz kínosan elvigyorodott:
-De bizony. Csak azért, mert én vezetek itt mindent, az nem jelenti azt, hogy nem tudok főzni. Majd megemelte az asztalon lévő üveget:
-Viszont az étek kellemesebb, ha egy kis ital is lecsúszik hozzá. Töltött a hölgynek, aki beleszimatolt:
-Csakugyan? Kiitták az első poharat, Aahsnak pedig szélesedett a mosolya:
-Így tényleg sokkal kellemesebb- visszanézett a királyra- ha nem vagyok indiszkrét, kérhetek még egy pohárral? Rejazz elvigyorodott:
-Ó, természetesen, kedves- ismét töltött neki- ne szerénykedj. Azzal kiürült még egy pohár.

Majd még egy...

Majd még egy...

És még egy...

A mámorító nedű nemcsak itatta magát, de egyre jobban oldotta a ráják nyelvét, és a hangulatot is. Már ott tartottak, hogy teljesen közvetlenül beszélgettek, és nevetgéltek. Aahs kissé hátra dőlt a székében:
-Ez kellemesebb, mint amire számítottam, felség. Remélem, megbocsátod, de azt hittem, hogy ez a vacsora sokkal unalmasabb lesz. Erre az elszólásra a király vérszemet kapott, és csak jobban felbátorodott:
-Unalmas?- vágott vissza- Akkor fokozzuk csak a kedélyeket. Azzal felállt, megfogta a hölgy csuklóját, a maradék itallal teli üveget, és megindult kifelé. Aahs egy pillanatra meg is ijedt:
-Felség, mégis hova megyünk? Mit csinálsz? Rejazz visszavigyorogott, de egy szót se szólt. meg sem álltak... egészen a tóig. Belecsúszott a vízbe, magával rántva a titkárt is, aki a váratlan eseménytől felsikított. Mindkettőjüket ellepte a víz. Miután a partnak dőltek, tovább kacarásztak, Aahs pedig a fejét fogta:
-Ez aztán váratlan volt. Tényleg nem számítottam rá. Az uralkodó felé fordult, és átnyújtotta az üveget:
-És még egy kis italra? A hölgy elvigyorodott:
-Ó, természetesen! Átvette az üveget, és jól meghúzta. A király visszavette tőle, és ő is ivott. Az üres üveget pedig a parton hagyta. Egy remek este remek befejezése...