2011. május 3., kedd

Andron, az emberek szigete

Habár mérföldek és hosszú napok voltak már a hátuk mögött, a páros most különösen izgatottan állt a Kék Zefír fedélzetén... nem is ok nélkül, hisz most lépték át azt a bizonyos határt. Még a Vasmacska Karmában lévő kalózok, akikkel találkoztak, ők is rettegtek ettől a ponttól, és meg is vallották őszintén, hogy eszük ágában sincs túlmenni az esődémon szigetén. Pedig ahogy a térképet nézték csak hosszan terült el a tenger... és egy meglehetősen nagy sziget. Shayla felnézett a tekercsről, végig a vízen és a horizonton:
-Eddig semmi rendkívüli- állapította meg- nem is értem, hogy azok a kalózok miért voltak annyira megijedve ettől a területtől. 
-A babonának és a félelemkeltő legendáknak hatalmuk van- jegyezte meg Tom Focus- én már csak tudom. A népem is ilyen babonás, évezredekig könnyű volt őket félelemmel irányítani. Akkor erősebb minden tabu, minden tiltás... és egyben minden parancs is. Lehet, hogy annak idején ez a környék félelmetes volt, de akár az is, hogy azokat a kísértethistóriákat azért találták ki, hogy okkal tartsák távol az idemerészkedőket. Talán őriznek itt valamit. A lány bólintott:
-Igazad lehet- majd ismét a térkép fölé hajolt- talán pont ezen a szigeten. Nagy terület, biztos sok rajta a csodabogár... vagy a kincs. A király felé fordult, és rámosolygott:
-Ez egy újabb rejtély, ami ránk vár megfejtésre- Shayla nyakába puszilt- mire várunk még? A lány visszamosolygott:
-Rendben!- majd a kormányhoz ugrott- akkor irány a mind eddiginél is nagyobb sziget!

Három óra múlva értek partot. A sziget olyan széles volt, hogy nem is látták, hol hajózhatnak el mellette. Egy ideig kísérleteztek, hogy látnak-e tengeri utat a sziget mellett, de rövid időn belül- az úttól való fáradtság, és az új felfedezését való kíváncsiság miatt- úgy döntöttek, hogy kikötnek. Rögtön az első sziklapartnál dobták ki a horgonyt. Szerencsére a meszes sziklafalnál elég mély volt a víz, és a föld megfelelő magasságban ahhoz, hogy kimásszanak. Shayla visszanézett a tenger felé. Elmosolyodott:
-Hú... el se hiszem, hogy eddig zökkenőmentesen telik ez a veszélyes zóna. A király halkan nevetett, és átkarolta a vállát:
-Én megmondtam... csak kísértethistória az egész- elindultak befelé- nem lesz itt semmi gond. Még az időnk is szép. Kényelmesen elindultak befelé, a szárazföld belseje felé... Alig, hogy a sziklás partszakaszról átértek a füves területre, kellemetlen fogadtatásban részesültek: két támadó... egyik Focusra, másik Shaylára vetette magát. A rémülettől fel se fogták, mi történt, csak próbálták védeni magukat. Elsőként a király vette ki, hogy mi is próbálja torkon harapni: egy hatalmas, fekete szemű, fehér kobraember, szamurájpáncélban. Aztán meglátta Shaylát... akin egy tüsi barna hajú srác volt, skorpiófarokkal, és próbált rá lesújtani. 

A lány felsikított az egyik mellément találat során. A kék macska erre a saját támadójára nézett, és felkiáltott:
-Fauco massim! Bevetett egy tűztámadást, mely során alaposan végigégette a szörnyeteget. És ahogy leszállt róla, a király felpattant, és már futott is úrnője felé. A skoprióember meglátta a közeledő ellenfelet, és félreugrott, támadóállást véve fel. Viszont Shayla sem volt rest. Amint kiszabadult a csodabogár fogságából, azonnal kigáncsolta. A támadója egy szépet repül, arccal előre a földbe. A királynő pedig azonnal rávetette magát, eltörte a skorpiófarkat, és elkezdte hátrakötözni a kezeit:
-Törődj a másikkal!- szólt Focusnak- én ezzel már elbírok. Ura bólintott, és megfordult. Úgy tűnt, hogy a tűztámadás nem elég a harcos kígyónak. Elővett egy szép nagy katanát, amely az oldalára volt rögzítve, és most azzal támadt. A király válaszként megidézte az aranykarmokat, és támadt vele szembe. Az első pár támadását a kardforgató meglehetősen ügyesen hárította. Focusnak el kellett ismernie, hogy ellenfele igazán tehetséges. Viszont ő ugyanúgy hárította a katanát, ami igencsak fenyegetően sújtott felé. 
-Az a mindenit!- kiáltott fel- mégis milyen fogadtatás ezt? Kissé összeszedte magát, és egy határozottabb ütéssel, két karom közé szorítva a földre szegezte ellenfele fegyveres kezét. Ezután jól állba rúgta, kicsavarta a csuklóját, és arrébb lökte. 

A harcos szájából patakzott a vér, és elég látványosan meg is tántorodott. Kicsit megállt, megrázta a fejét... majd átváltozott... méghozzá egy fekete szemű, fiatal sráccá, akinek hosszú haja copfban volt. Focus szemei elkerekedtek, majd megfordult. A skoprióember is egy hasonló korú srác volt, mint a kardforgató... ezúttal félhosszú, barna hajjal... és épp kihúzott egy tőrt Shayla mellkasából. A király teljesen elsápadt. 
-Shayla!- kiáltotta, majd odarohant hozzá. Elkapta, és féltve szorította magához. A lány lassan vette a levegőt, úgy tűnt a tudata még tiszta, és a helyzet érdekében próbál nyugodt maradni. Focus letérdel, és a támadóikra nézett:
-Kik vagytok, és miért csináltátok ezt? 

Előlépett pár másik ember a duó mögül- a vörös ruhából és a díszes nyakláncokból ítélve magas rangú egyének, összesen öten.
-Itt csak mi kérdezünk, vadállat- mondta az egyikük- mik vagytok, és honnan jöttetek? Focus válaszolt:
-Deghyom és Nixa uralkodói vagyunk, a legnagyobb birodalmaké, amik a tűz- és a víz ege alatt találhatók. Azért jöttünk, hogy szövetségeseket keressünk, de ti orvul ránk támadtatok! A nemesek összesúgtak. Elég rosszindulatú búgásnak hallatszott. Végül ismét rájuk néztek, és egy másik is felszólalt:
-Mit nem mondtok... Mindenki tudja, hogy a nagy tengeren csak Andron szigete az egyedüli és nemes. Még egyszer kérdezzük: honnan jöttetek? A király sóhajtott, majd a feleségére nézett. Shayla még mindig próbálta megőrizni a hidegvérét, de egyre jobban sápadt. Sajnos időközben drasztikusan veszti a vért. Visszanézett az emberekre:
-Mindent megválaszolok, ha segítenek ellátni a feleségem. Bizonyos válaszokhoz ő is kell. Az ötök ismét elég rosszallóan néztek, összesúgtak, végül úgy döntöttek, hogy segítenek nekik. 

Úgy tíz perc járásra volt egy hatalmas város. Tom Focusnak feltűnt, hogy a környék olyan szinten van, mint Deghyom az ő gyermekkorában: kő- és faépületek, földutak, szekerek, meglehetősen alacsony életszínvonal. Az emberek babonásak és előítéletesnek bizonyultak első látásra. Igencsak feltűnően és gorombán bámulták meg őket. Shayla is látott mindent. És hiába próbált nyugton maradni, ezt nem tudta szó nélkül hagyni:
-Focus... ezek a népek... megvetnek minket... A király odahajolt hozzá:
-Tudom, drágám- mondta halkan, és bátorító szavakkal folytatta- de most nyugodj meg. Tarts ki még egy kicsit, mindjárt ellátásban részesülsz. Shayla kissé kábán nézett vissza rá, majd lehunyta a szemeit, és nekidöntötte a fejét. Ura most már nagyon aggódott miatta. Kicsit megdörgölte a vállát, és tovább beszélt hozzá:
-Semmi sincs veszve, ugye tudod? Nem foglak elveszíteni. Nem fogom hagyni...

Az egyik nemes házába mentek,  egy kétszintes meglehetősen reneszánsz-kinézetű, tiszta és rendes lakába. A király lefektette az úrnőjét, az nemes pedig kötszerért küldte a harcost. Focus közben apró lángokat idézett, és azzal próbálta beforrasztani a lány sebét. Shaylának ez kellemes, meleg simogatásnak tetszett. Az öt alak pedig odagyűlt, és tovább kérdezősködött:
-Szóval... honnan is jötteket? A kék macska ismét rájuk nézett:
-Ismétlem, hogy Nixa és Deghyom birodalmaiból. Még kelet felé találhatók egy nagy kontinensen. Tele van a magunkfajtával... Erre az egyik szélső kifakadt:
-Még több szörnyeteg? Erre Focus felpattant- félbehagyva a gyógyítást:
-Nem vagyunk szörnyetegek!- a kijelentés olyan szinten felháborította, hogy felemelte a hangját. A fehérhajú srác akkor érkezett vissza a kötszerekkel, és nekiállt bekötni a királynő sebét. Az egyik nemes rászólt:
-Blando, állj le!- majd a kék macskára nézett- megtagadjuk a kezelést. Deghyom ura megdöbbent:
-Hogyan? A nemes pedig folytatta:
-Ha valóban olyan sokan vagytok, mint mondod, akkor az fenyegető ránk nézve. A fajtátoknak pusztulni kell! 

Ez már több volt a soknál. Tom Focus ismét megidézte az aranykarmokat, és fenyegetően az emberek elé állt,  védve az ágyon fekvő feleségét:
-Uraim, mi békével érkeztünk, de maguk orvul ránk támadtak- kezdett bele még nyugodtan, majd ismét kissé feljebb emelte a hangját- és az, hogy kifejezetten ártó szándékkal viszonyulnak hozzánk, az már egyenesen sértő. A harcosra nézett:
-Blando, ugye? Lásd el Shaylát... A srác kissé meglepettnek tűnt. Új volt neki, hogy mástól kapja a parancsot... és valahol más hangnemben is. Lépett volna is, mire a gazdája visszaszólt:
-Blando, maradsz! Meg ne merészeld tenni!- szúrón nézett rá- tudod, milyen következményei lesznek, ha te és Spike nem engedelmeskedtek. A harcos félig ránézett. Úgy tűnt, hogy hezitál. Viszont a kék macska nagyon jól ismerte ezt az eszközt... Deghyomban minden király ezt a fenyegetést alkalmazta. Nincs is rosszabb, mikor egy alattvaló egzisztenciálisan veszélyeztetve érzi magát. Ő viszont már a hatalomra kerülésekor változtatott ezen... és most is változtat. Rápillantott a srácra:
-Szépen megkérlek, hogy segíts rajta.... 

Ettől viszont elég látványosan elkerekedtek a harcos szemei. Soha, életében nem kapott egyetlen jó szót sem. Ezzel azt is érezte, hogy ebben az erős királyban, aki nemrég az ellenfele volt, meg is bízhat. Innentől nem volt kérdéses... ment és folytatta Shayla ellátását. A gazdája tovább ordibált:
-Blando! Hogy merészelsz ellenszegülni! Megparancsolom.... 
-Itt a hiba, öreg- vágott közbe Focus, most kifejezetten baljóslatú tekintettel, ahogy mind az ötön végignézett- ti félelemmel irányítotok. Hadd találjam ki: úgy vélitek, hogy az emberi faj felsőbbrendű. Hadd mondjak én is valamit... van egy világ, ami tele van a hozzátok hasonló, megátalkodott, nagypofájú szemétládákkal. Nixa jelenlegi lakói onnan menekültek el. Úgy látszik, nemcsak mi nem szívleltek minket.... hanem az érzés kölcsönös. Ekkor az egyik megelégelte a provokációt, és a kék macskának támadt. Azonban Focus is elég talpraesett volt. Megragadta a fickó öklét, és egy laza mozdulattal hátracsavarva, eltörve a csuklóját, és visszalökve a többi közé. A támadó elhűlten nézett vissza rá:
-Te mocskos...
-Én?- a király felvonta a szemöldökét- hisz maga támadt rá... 

Erre viszont mind az öten támadásba lendültek. Tom Focus erre kettőt suhintott az aranykarmokkal, ezzel tűzfalat ébresztve. Ez akadályt képzett közte, és az emberek között. Blando fel is kapta a fejét. A király visszanézett rá:
-Hol van a skorpió barátod? 
-Lenn a földszinten- válaszolt döbbenten a harcos. A kék macska felnyalábolta úrnőjét az ágyról:
-Akkor szólj neki! Ti ketten velünk jöttök erről a rémes helyről. Elszaladtak, miközben a tűz csak tovább égett... egészen felcsapva a mennyezetig... a falakra... lassan emésztve a házat. Az urak hiába jajveszékeltek, senki nem segíthetett rajtuk... még az utcán élők sem. És a tűz nemhogy a házat vitte, de lassan terjedt tovább...

Ekkor már a kvartett ismét a parton járt. Shayla nem volt magánál, viszont a vérzés elállt. Blando kitűnő munkát végzett a kötéssel. Tom Focus pedig feltessékelte a másik kettőt is a Kék Zefír fedélzetére, és már vitorlát is bontott. A két szolga letérdeltek, és alázatosan meghajoltak, ahogy kihajóztak a nyílt vizekre. A király sóhajtott, és intett nekik:
-Jól van, fiúk, teljesen felesleges ez a hajlongás. Inkább mondjátok el, hogy mi volt ez az egész. A duó felnézett, majd Spike belekezdett:
-Zoolook-ok vagyunk. Még az emberek világából menekültünk el, és itt kötöttünk ki, Andron szigetén. Blando folytatta:
-Abban a reményben hagytuk ott az emberek világát, hogy itt jobb helyünk lesz. De itt ugyanolyan kapzsik és előítéletesek voltak. Mikor felfedezték, hogy milyen képességekkel bírunk, rabszolgának tartottak minket. Próbáltunk elmenekülni, de elkaptak, és megkínoztak minket. Spike ismét folytatta:
-Sajnáljuk, hogy nektek támadtunk. Csak parancsot teljesítettünk- majd elmosolyodott- igazából örültünk, hogy végre van valaki, aki olyan, mint mi. A kék macska elmosolyodott:
-Ezt örömmel hallom. Ami pedig titeket illet, Nixában van egy jó hely számotokra... egy egész zoolook negyed...


1 megjegyzés: