halott felszín

A kis csapat végre megérkezett Kaaelidaschra. Az újjáépített város közelében landoltak, ahol a helyiek a fogadásukra már felállítottak buborékot, ami legalább oxigénnel el tudta őket látni- a technológiát a holdfénytolvajoktól szerezték be, akik nagyban hozzájárultak az expedícióhoz. Viszont amíg kiszálltak az űrhajókból, addig szükség volt a védőöltözetre. Alig hogy földet értek, máris szembesültek az arabos ruhába öltözött mechákkal... akik nyomban megrohamozták őket. Úgy körbekerítették őket, mint az éhes keselyűk. A különbség abban állt, hogy a szándékuk nem támadó volt... Sőt!
-Élet... élet... élet... élet...- teljesen meg voltak lőve attól, hogy végre orgákat láthatnak. Pár megszállottabb még beléjük is karolt. Gita megijedt, fel is sikított. Ahogy Titan átkarolta őt, M1-TU3 kissé arrébb tessékelte a tömeget, és rájuk nézett:
-Bocsássátok meg a türelmetlenségünket. De már rég nem találkoztunk a szerves élettel. Az élet utáni vagy és annak szolgálata sajnos ennyire erős, hogy kicsit túlfeszült a húr. Ekkor előlépett egy ismerős android is- K4-P0N, akit Tara "tolmácsolt". Ő pont odalépett a kék lányhoz:
-Ne aggódj, kisasszony- fogta meg gyengéden a kezét- nem fogunk titeket bántani. Lady Spark elmosolyodott. Nagyon megkedvelte ezt a robotot, különösen jól esett neki a figyelme.

Átvezették őket a nekik felállított buborékházba. Csak az öt vezető ment velük, a többi mecha mohón bámulta őket kintről. Renato megfordult, nézve vissza a tömegre. Kissé elszomorította a látvány.
-Valahol sajnálom őket. Ez a szolgálat iránti vágy olyan erős, hogy nehezen tudják kontrollálni.
-Ez inkább ijesztő- mondta Titan- ha ezt nem tudják kordában tartani, akkor bármire képesek. Reno kissé jobban szemügyre vette őt:
-Garutea-származék vagy? A szőke bozont bólintott:
-Igen. Legalábbis az a vérvonal bennem a legerősebb. Renato elvigyorodott:
-Remek! Az égi testvéreink egyike vagy- majd mellékesen hozzátette- zoolook vagyok... félállat alakváltó a földről. Titan széles vigyor kíséretében kezet fogott vele:
-Örvendek!

M4-X1M, a háromujjú vázolta a helyzetet:
-Remélem, megfelel a szállás. A holdfénytolvajok alaposan elmagyaráztak mindent, odaadták az anyagokat, a terveket. Gita körbenézett:
-Igen... határozottan jó. M4-X1M folytatta:
-Sajnáljuk a kellemetlen fogadtatást. De mint látjátok, ennyire égető a segítségetek, hogy visszahozzátok az életet Kaaelidaschra.
-Érthető- bólogatott Emanuel, majd felpillantott- és amit a fogadtatást illeti, semmi gond. Ahogy már elmondtátok, meg tudjuk érteni ezt a viselkedést. De a cél érdekében mindent el fogunk követni. M1-UT3 és a másik négy alázatosan meghajolt.

Aznap este, a kupola alatt mind a földön feküdtek, nézve a csillagokat. Gita sóhajtott:
-Én ezt nehezen bírom lenyelni- mondta halkan, miközben csóválta a fejét- ez a bolygó teljesen halott. Az első lépésem a felszínen, és nem éreztem semmit... az ég világon semmit. Tara felé fordult:
-Ne légy ilyen elzárkózó... Mi pontosan azért vagyunk itt, hogy megváltoztassuk ezt az állapotot. Renato felült:
-Igaz, hogy más a légkör... még a csillagok is máshogy állnak felettünk. De amíg összetartunk, és együtt vagyunk, addig nem lehet gond. A porba is írt ujjával egy áldást, ősi nyelven:
-A mifajtánk esténként összeül a tűz körül. Ez mindig erősíti a kollektív kapcsolatainkat, a csapatmunkát... Titan bólintott:
-Szép szokás. Kár, hogy nekünk már elkopott. Gita sóhajtott:
-Nekem ez az egész még mindig túl bizarr- kinézett, a már alvó város felé- ti nem láttátok őket? Ha lenne szemük, akkor benne lett volna az az őrült csillogás. Egyszerűen ijesztő ez az egész... Emanuel felé fordult:
-Tőlem is féltél? Tudtad, hogy ugyanúgy szabad akarattal rendelkezem. Alkotójának nővére kifakadt:
-Dehogy, mert te tudtad kontrollálni! Ráadásul most is olyan alázatos voltál, mint akkor.
-Azért, mert az alkotóm mellettem volt- válaszolt Manu. Gita viszont erre is vissza tudott vágni:
-És most, hogy nincs melletted? A srác kissé elkomorult.

Renato közben próbált finoman beleavatkozni:
-Nem hiszem, hogy ebbe jó ötlet belemenni... A fehérhajú nő azonban folytatta:
-Dehogy nem- maradt nyugodt, egyáltalán nem volt a hangjában támadó szándék. Visszanézett az egykori segédre:
-Cala meghalt, de mégis sikerült ugyanolyan alázatosnak maradnod, nem úgy, mint ezeknek.
-Tévedsz- vágott közbe Emanuel, majd komoran folytatta- elvesztettem a fejem, és nekiestem a szélsőséges csoportnak. Gyilkoltam, ahogy ők is... Vagy ahogy ezek a kaaelidaschi robotok estek egymásnak, miután elvesztették a gazdáikat. Gita felé mutatott:
-Akkor most hogyhogy, mégis...? Manu elmosolyodott:
-Mert a zoolook-ok a családommá váltak. Őkért élek. Renato halkan nevetve hozzátette:
-Ezt hívhatnánk a kód behelyettesítésének.

Tara felült:
-Látod, Gita?- mondta szelíd mosollyal- annyira nem is különbözünk. Az alkotó nővére elmosolyodott. Valóban, ebből a szemszögből kicsit barátságosabbnak tűnik az egész helyzet. Háttal elterült a hálózsákra, tovább fixálva a csillagokat:
-Annyira nem....