csakis teljes létszámmal

Ghí Zitanánál tartózkodott, teára volt hivatalos. Igencsak hamar megtalálták a közös hangot az első találkozástól kezdve. A varázslónő nem is tudja, mikor volt ilyen jó társasága. És az a bűvös 36-37 év mégis sokat jelentett... nem is beszélve a faj, az érdeklődési kör. A félvér örömmel mesélt neki Sanbosco szigetéről, amit minden deghyomi varázshasználó legendaszámban tartott. Részletesen beszámolt az angyali társadalomról, ahol szigorú törvények és hierarchia uralkodik, a vadóc tündérekről, akik a helyi erdőtől eltérve inkább katonásak és harciasak voltak, semmit békések és vendégszeretők. Ők viszont egy mágikus könyvet őriztek Sanbosco történetével. Mind bejegyezték a nagy eseményeket, így tartva fenn történetük folytatását. A varázslónő pedig elmesélte, hogy annak idején, 16 évesen vette magához a jelenlegi királyt, és a többi varázstudóval alaposan kitanították.Ghí letette a csészét:

-Meglehetősen nemes és nagylelkű feladat- mosolygott elismerően- És talán a király nem is az lenne, aki most. Zitana visszamosolygott:

-Egész biztosan. Az eddigi uralkodóink mind fafejek voltak.

Ekkor kopogtak. A páros meglepetten az ajtó felé fordult. Ezután a félvér a varázslónőre nézett:

-Nem is tudtam, hogy vársz még valakit. A mágus visszafordult, és értetlenül nézett rá:

-Nem is várok. Ismét kopogtak. Erre a nő felállt, felvette a madármaszkot, és elindult az ajtó felé. Mikor kinyitotta, a másik oldalán LadyDá fogadta. A gyógyító félszegen elmosolyodott, és üdvözlően felemelte a kezét:

-Jó napot.... Zitana hidegen nézett vissza rá:

-Mit keresel itt, nixai?- kérdezte fagyos hangon. Bárhogy helyezte mindenek elé nevelt fia vágyait, a másik birodalom lakóival nem tudott megbékélni. A fiatal lány folytatta:

-Csak rád várunk- folytatta félénken. A béke előtt Nixa félte a varázslónőt, az egyik legrettegettebb ellenségük volt, tudták, milyen kifinomultak és alattomosak az eszközei. Ghí meghallotta a diskurzust, és odalépett a nő mellé:

-Mégis mire?- kérdezett bele? LadyDá ránézett, majd vissza az álarcos mágusra:

-A Mágusképző téged kíván az egyik tanárának. A tanítási módszerekhez szabad kezet kapsz, csak arra vár az egész kar, hogy elfogadd a felkérést, és ezzel megkezdjük az oktatást. 

Azonban Zitana azonnal rámorrant:

-Felejtsd el, nixai! Én ugyan be nem teszem hozzátok a lábam! Azzal elfordult, becsapva maga mögött az ajtót. Felindultságában véletlenül vendégét is kicsapta a lakásból. Ghí meglehetősen zavartan is nézett hátra, a zárt ajtóra... majd vissza a gyógyítóra.

-Megbocsátanál egy percre, ifjú hölgy?- vigyorgott kínosan. LadyDá zavartan bólogatott:

-Persze... Azzal a félvér beslisszolt a lakásba, becsukva maga után az ajtót.

Odabenn, a lakás túlsó felén állt a nő, az ablaknál. Még mindig rajta volt a maszk. Ghí lassan odasétált hozzá, és átkarolta a hátát. A nő épp egy picivel fordította el a fejét:

-Utálom a fajtájukat- mondta halkan, ezúttal semleges hangon- sznob népség, akik folyton alábecsültek minket, és felsőbbrendűnek tartják magukat. Nem kell a szánalmuk... A félvér végigsimította a mágus vörös hajzuhatagát, és ránézett:

-Pontosan most hallottam újra Spia, a tündérkirály szavait- mondta halkan. A maszkos nő lassan felé fordult. Ghí pedig ugyanolyan nyugodtan folytatta:

-Látom, itt már lefolyt az, ami Sanboscón még tart. De pontosan ugyanez a másik iránt tanúsított harag az, ami miatt nem maradhattam tovább. És bár a fiad is próbálta meggyőzni mindkét felet, rajtuk már nem lehet segíteni. Neked viszont nem kell, hogy ezt tedd. Zitana sóhajtott, és ismét maga elé meredt. Ghí viszont tovább puhította. Közelebb hajol hozzá, és simogatta a vállát:

-Bár dönthetsz úgy, hogy visszautasítod ezt a megtisztelő felkérést... de akkor ki viszi el annak dicsőségét, hogy elmondhassa: ő tanította a nixai jónépet különleges és ritka mágiára. Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy a nálad lévő tudást nem tudtad sem örökíteni, sem megosztani... 

Erre viszont a mágus halkan elnevette magát, majd finoman ellökte magától a félvért:

-Rendben, meggyőztél, te kis sunyi. Majd odalépett a polcához, és levett 2-3 igencsak méretes könyvet:

-Valóban vagyok ennyire egoista, hogy egy ilyen címet magam zsebeljek be. Ghí elvigyorodott, és elismerően tapsolt:

-Akkor mire vársz? Mutasd meg nekik, hogy az évszázados elnyomás ellenére mégiscsak te lettél Deghyom egyik legkiválóbb mágusa. Zitana visszamutatott rá:

-Úgy is lesz, majd meglátod. Megtudják, hogy miért is féltek tőlem annyi éven keresztül. Azzal diadalmasan megindult kifelé. LadyDá egészen elképedt a jelenségtől, hogy a félelmetes varázslónő így önként és dalolva menne is vele. Lopva a félvérre is nézett. Ghí pedig sejtelmesen visszamosolygott:

-Csak beszélni kell a nyelvét....