Kaaelidasch

Aluh Manac, a holdfénytolvajok hercegnője épp nyakig ült a papírmunkában. Nemcsak a birodalmak egyesülése miatt kellett módosítania szerződéseket, szabályokat, de mióta rendbontás történt az RTG-n, egy csomó feladat kimaradt. Épp azért, mert a sötét testvéreiknek épp elég gondjuk volt a Rynn-származék gyíkharcos felbujtókkal, nem hogy még a két bolygó közti kapcsolattal foglalkozni. Alig, hogy ezt végiggondolta két aláírás között, belépett az egyik hivatalnok:
-Felség, közbe kíván avatkozni? Aluh Manac felpillantott:
-Tessék?
-Az RTG-t ért támadást illetően- folytatta a hivatalnok- hogy Rynn holdjának egy szélsőséges csoportja randalírozott. Őfelsége sóhajtott, és folytatta a papírmunkát:
-Nem, nem kívánok. Ez az ő ügyünk, úgy érzem, nincs jogom beavatkozni. És ha jól tudom, a tárgyalások már merőben folynak. A hivatalnok meghajolt...

Ekkor viszont egy tudós rohant be lelkesen, ordibálva az irodába:
-Felség, felség! Azonnal gyere, ezt látnod kell! Manac felpattant az asztalától:
-Mi az? Azonban a tudós a protokoll szabályait felrúgva egész egyszerűen karon ragadta a hercegnőt, és vonszolta:
-El se fogod hinni! 800 éve nem történt ilyen!- ecsetelte tovább izgatottan.
-Na de mit?- fakadt ki őfelsége. Kicsit idegesítette, hogy az egész jelenetből egy árva szót sem ért. Minden esetre a tudós lelkesedése nem lehetett alaptalan.

A kommunikációs központba értek: mindenhol monitorok, fejhallgatók, radarok. A tudós az egyik monitorhoz vezette a hercegnőt, és mutatta:
-Nézd, felség! Egy repülő tárgy közelít felénk, fénysebességgel. Aluh Manac a szaki felé fordult:
-Sikerült azonosítani?
-Igen, felség- folytatta a tudós- nem fogod elhinni. A koordináták 122-497-r245-90p. A szignált pedig beazonosítottuk. Utoljára ilyet 800 éve hallottunk. az uralkodó szemei elkerekedtek:
-800 éve? Vagyis...
-Igen, felség- a tudós izgatottan nézett a hercegnőre- teljes egyezés Kaaelidasch szignáljával. Azóta nem hallottunk ilyet, mióta ez a bolygó eltávolodott tőlünk az ottani testvéreinkkel együtt. Most már Őfelségét is eltöltötte az izgalom, ahogy visszapillantott a monitorra:
-És az ő hajójuk közelít felénk. Kaaelidasch lakói annyi évszázad után ismét felveszik velünk a kapcsolatot.... Visszanézett az egész társaságra:
-Ezt azonnal hozzátok nyilvánosságra!- izgatottan megindult kifelé- fel kell készülnünk testvéreink fogadására!

Lumanix népe úgy be volt sózva a hír hallatán, hogy órák alatt összekészülődtek. Miután a tudósok kiszámították az űrhajó landolásának helyét, ott állították fel az egész fogadóbizottságot, mutatványosokkal, zenészekkel, lampionokkal, mindenféle pompával... A hercegnő is a szokásosnál jobban ki volt öltözve. A tudósok számításainak köszönhetően megkapták az érkezés pontos idejét... A hajó éjszaka landolt, a 3 újhold, 8 félhold és 5 telihold órájában. Épphogy földet ért a monstrum, a holdfénytolvajok máris belekezdtek az éljenzésbe, a zenélésbe, és a tűzijátékok lődözésébe. Aluh Manac hercegnő is lelkesen megindult, hogy a hagyományaikhoz híven elsőként köszöntse rég nem látott kaaelidaschi testvéreiket.

Nyílt is az ajtó... és a tömeg hirtelen elnémult. Az uralkodó lábai is a földbe gyökereztek félúton. Ugyanis akiket az ajtó rejtett, és akik lesétáltak Lumanix felszínére, azok távolról sem hasonlítottak az egykori kaaelidaschi népekre. Robotok voltak. Arctalan fémbábuk... viszont olyasmi ruhákban, mint az arabok: fejkendők bő felső és nadrág, valamelyik még a karját is védve egy-egy végigkötéssel. Mind az öten... talán csak a konstrukció különbözött itt-ott. Aluh Manac a döbbenettől próbált magából kipréselni néhány szót:
-Ti meg.... kik vagytok?- kérdezte elhűlve. A középső válaszolt neki, aki a tartása és a ruhái alapján elég nőiesnek tűnt:
-Mi vagyunk Kaaelidasch lakói- hangja gépiesen torz volt- a segítségetek kérjük, Kaaelidasch ősi testvérei...