Alkímia óra, még mindig az első tanítási napok egyikén. Anna fokozatosan vette végig az osztállyal a periódusos rendszert, szemléltető feladatokkal körítve. Segédeszközként egy kisebb házi labor állt a rendelkezésére, és egy írásvetítő- ez utóbbi bekapcsolva. Egy csipesszel éppen megfogott, és felemelt egy egészen puha, szinte agyagnak tűnő fémet:
-Íme a nátrium- magyarázta az osztálynak- a hétköznapi életben megtalálható a közönséges konyhasóban, de ezen kívül a Föld mintegy 2,6%- át adja, és gyakori alkotóeleme a csillagoknak. Égetéskor a lángot sárgára festi, és gyorsan oxidálódik. Ekkor elővett egy vízzel teli mérőpoharat, amit az írásvetítőre tett, majd ismét az osztályra emelte a tekintetét:
-A vízzel is rendkívül heves reakcióba lép. Figyeljétek csak! Azzal beleejtette a mérőpohárba az apró szeletet, mire az oldódva elkezdett vadul cikázni a felszínén. A kivetítésnek köszönhetően az egész csapat láthatta, és nevettek a jelenségen. Anna halkan nevetett:
-Jó pofa, mi?
Mire a nátrium teljesen feloldódott, az osztály tapsolt. Az egyik srác valahonnan a középső sorból megkérdezte:
-Tanárnő, nem lehetne megismételni a kísérletet? A tudós halkan nevetett:
-Sajnos nem. Haladnunk kell az anyaggal- közben lapozott a jegyzeteibe. Erre jött egy újabb kérdés, egy másik diáktól:
-Tanárnő... miért nem esik szó a nátrium rituális felhasználásáról? A sárga lángnak is van szerepe a mágiába. Anna Lisa elkomorult, de szelíden válaszolt:
-Nem foglalkozom mágiával. Kérdezzétek Zitanát, ő jobban ért ehhez a szakterülethez. Egy újabb kérdés... ezúttal egy lánytól:
-Miért nem foglalkozik mágiával, tanárnő? A tudós felé fordult:
-Azért, mert nem hiszek benne- válaszolta nemes egyszerűséggel.
Ez kisebb zavargást váltott ki a teremben- mégiscsak leendő varázstudók ültek a padokba. Nekik kifejezetten szentségtörés volt, hogy ilyet hallottak. Csak azért nem váltottak ki nagyobb balhét az egyszerű felmordulásnál, mert tisztelték és nagyon szerették a fiatal tanárt. Anna Lisa próbálta lenyugtatni őket:
-Tudom, hogy ez valamilyen szinten a nézeteitekbe ütközik, de ez a megfelelő időpont, hogy megvitassuk ezt a témát.
-De szeretnénk tudni- szólalt meg egy kislány az első sorból- miért nem? Vagy talán istened sincs? Az osztály egyhangúan osztotta a véleményt, tényleg kíváncsiak voltak. Csendbe is maradtak, érdeklődve várva a tanár válaszára.
Anna Lisa elgondolkodott. Ez egy kicsit kényes téma volt a számára. Az emberek világából származott, ahol a hit kérdése elég komoly következményeket vont maga után- mind véleményalkotásban, mind a cselekvések okaiban. Ezt nagyon jól tudta, első kézből tapasztalta meg az egészet, miután ő is mélyen vallásos volt egy időben. Később tapasztalta csak meg, hogy a hit is egy rafinált kétoldalú szablya. Sóhajtott, és az osztályra nézett:
-Nincs- válaszolt végül komolyan. A diákok tovább hallgattak. Várták a további magyarázatot. Anna folytatta is:
-A hit valóban felállít mindannyiunk számára egy morál rendszert, amely a helyes viselkedés felé irányít. Viszont megvan egyúttal a sötét oldala is a maga előítéleteivel, tabuival, és félelmeivel. Az otthonomban megtapasztaltam a hitnek ezt az oldalát, és oly mértékben elborzasztott, hogy megváltam tőle, és egyúttal- Shayla felkérésére- eljöttem Nixába. A csendet egy hátrébb ülő srác törte meg, aki vonakodva, de rákérdezett:
-Egész pontosan mi történt? A tudós felé fordította a fejét:
-Sajnálom, de erről nem szeretnék beszélni- hangja bár nyugodt volt, mégis tiszteletet parancsoló. Az osztály azonnal tudomásul vette, hogy egy kicsit messzire ment, igencsak a tanáruk személyes ügyeibe.
Pont ekkor csengettek ki. A diákság lelkesen vonult ki a teremből, kihasználva a szünet adta pár perces pihenőt. Anna nézte, ahogy távolodnak... és megejtett egy halvány mosolyt.
-Ti ugyanúgy megtapasztaltátok azt, amit én- gondolta- de az uralkodók vezetésének és a birodalmak összevonásának hála, ez már gyökeresen megváltozik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése