Vonakodva bár, de Zitana elfogadta a felkérést, hogy a Mágusképző egyik tanára legyen. Megkapta a 'sötét mágia' tárgyat, és rögtön az első napján ő kezdett. Sietve bár, de még időben belibbent az osztálya, a jegyzeteivel együtt. Amint becsukódott mögötte az ajtó máris az osztály fogadtatásában részesült.... ami nem volt épp szívélyes. A múltbéli allűrjei után és a kölcsönös érzés miatt a nixaiak és gyűlölték őt- márpedig az osztály nagy részét ők képezték. Ennek megfelelően mindennel megdobálták, ami csak a kezük ügyébe került... vagy amit kezdőként elő tudtak varázsolni. A mágus takarta karjával a fejét, majd milyet a katedrához ért, felemelte mindkét kezét. A tárgyak mozdulatlanul lebegtek a levegőben, ő pedig az osztályra nézett:
-Úgy látom, már tudtok tárgyakat megidézni. A diákok leblokkoltak a váratlan fordulattól. Arra számítottak, hogy sikerül elvenniük Zitana kedvét a tanítástól. De az álarcos varázslót keményebb fából faragták. Folytatta is:
-De vajon erre képesek vagytok? Erre a lebegő tárgyakat mind nyilakká változtatta, amik a diákok felé irányultak. Az osztály elsápadt az ijedtségtől, és a padjaik alá bújtak, ahogy a nyilak mind a padok lapjaiba fúródtak.
Végre rá figyelt a csapat. Zitana folytatta:
-Akkor van még mit tanulnotok- mondta tekintélyt parancsoló hangon, majd a tábla felé fordult, és belekezdett a napi pontok írásába- épp ezért vagyok itt. De kezdjük az alapokkal. Az első órán belekezdünk a sötét mágia elméletébe... Ekkor a sorok közül beordibált egy nagypofájú kamaszcsávó:
-Hé, boszorkány! Miért nem takarodsz haza a saját fajtádhoz? Épp eleget szívóztál már velünk, büdös deghyomi! Ez kezdett túl sok lenni tíz percen belül. De a varázslónő próbálta megőrizni a hidegvérét. Lassan megfordult... szúrón az emberkére nézve... majd halkan, komoran válaszolt:
-Nem kötelező itt lenni az órán. Ha valami nem tetszik, kívül tágasabb. Azzal a ficsúr levágott egy grimaszt a mágus felé, felkapta a táskáját, és kivonult a teremből. Zitana nézte, ahogy távozik, majd végignézett a termen, figyelve, hogy nem-e követi valaki a szószóló példáját. Szerencsére, a többieket érdekelte az anyag. A hatásszünet után tehát visszafordult a tábla felé, és folytatta...
Eléggé megkeserítette a napját ez a kezdés. Viszont a nap további része se telt valami fényesen. Ott volt az ebédszünet... amivel nem számolt. A kollégák mind hoztak otthonról ebédet... csak épp ő nem. Lefáradtan végignézett a tanári szobán, és megvakarta a fejét:
-Ezt aztán jól benéztem- gondolta morcosan- kellett nekem idejönnöm. Ez életem legrosszabb napja. Azzal csendesen elvonulta saját kis sarkába, és inkább tovább tanulmányozta az éves anyagot.
-Hülye nixaiak- forrongott tovább magában- És én voltam olyan hülye, hogy idejöjjek, az oroszlán barlangjába...
Ekkor valami egészen meglepő történt. Valaki odatolt elé egy fél adag tonhalsalátát. Felnézett. Egy egész fiatal, szöszi, kékszemű, szemüveges kiscsaj ült vele szemben, zöld ruhában... és a tonhalsaláta másik felével. Merthogy úgy döntött, hogy megosztja vele az ebédjét. A varázslónő úgy megilletődött a gesztustól, hogy hirtelen szólni se tudott. Megvolt a fenntartása az itteniekkel szemben, főleg a mai nap után.
-Köszönöm- mondta végül. A lány elmosolyodott:
-Remélem, szereted. Eddig még nem volt szerencsénk egymáshoz. Az álarcos mágus végigmérte a szőkeséget, majd gyanakodva rákérdezett:
-Te egy tanársegéd vagy?
-Nem, tanár vagyok. Alkímiát tanítok- mondta kedvesen a jövevény, majd kezet nyújtott neki- Anna Lisa Szelina. A varázslónő csodálta, hogy ifjú kollégája ilyen közvetlen vele. Talán még nem hallott volna róla? Vagy nem tapasztalta a hatalmát? Már nem is érdekes. Kezet fogott vele:
-Zitana, Deghyomból. Sötét varázslatok... Anna bólintott:
-Az érdekes lehet. Sokan emlegetik előszeretettel- majd akkor látta, hogy a mágus nem nyúlt még az ebédhez. Kissé aggódva rá is kérdezett:
-Minden rendben? Zitana észbe kapott, majd válaszolt:
-Ja nem, semmi- majd nyugodtan elmagyarázta- Csak ragaszkodom a maszkomhoz. Régi szokás... A lány ismét bólintott:
-Értem- majd felállt, és bizalmasan rámosolygott- ez esetben odébb állok. De ha bármire szükséged van, csak szólj... A varázslónő elmosolyodott a maszk alatt:
-Köszönöm Anna Lisa. Már megkaptam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése