Aznap este a zoolook-ok ugyanúgy a tűz köré gyűltek, mind mindig. Épp egy ősi dalt énekeltek, kissé szomorkásnak tűnt. Nadine pont akkor lépett be a képbe, félbeszakítva az éneket. A félállatok mind felé kapták a fejüket. A szerelő kínosan felemelte a tenyerét üdvözlésképp:
-Hello... Bocs', hogy megzavartalak titeket. Phillie szélesen elvigyorodott:
-Semmi gond! Dobd csak le magad közénk. A szőkeség helyet foglalt- pont a matriarcha mellett. Ránézett:
-Mi volt ez a dal?
-Áldás, ami vigyáz a távol lévő szeretteinkre- magyarázta Deen, majd felnézett az égre- neked is hiányzik, ugye? Nadine bólintott:
-Igen. Pontosan ezért jöttem- ő is felnézett- olyan, mintha köztetek erősebben érezném. Casey bólintott:
-Látom, érted a lényegét- majd sóhajtott- de ettől függetlenül mindannyiunknak hiányoznak, mert hiába vagyunk együtt lelkileg, fizikailag még sincsenek itt. Ags felé nézett:
-Fontos feladatot látnak el. Megtisztelő, amit tesznek. De reméljük, mihamarabb végeznek. Nadine maga elé meredve bámult:
-Az jó lenne- összekulcsolta a kezeit.
Manu úgyszintén összekulcsolva tartotta, miközben a védőruhában baktattak a kopár felszínen. Gita sóhajtott:
-Már vagy 13 órája baktatunk, és nem találtunk semmi- jegyezte meg- nem is éreztünk semmit. A többiek nem reagáltak. Titan pillantott oldalra... ugyanis az öt mecha velük tartott. Közvetlen mellette pont M1-UT3 baktatott.
-Ne haragudj, szivi- szólt oda neki- de muszáj kísérgetnetek minket mindenhová? A nőies robot felé fordította a fejét:
-Az élet védelme mindenek előtt. A szőke bozont sóhajtott:
-Asszem ez igent jelent... Tara ekkor megállt, és leült, lehajtva a fejét. A többiek mind utána fordultak. Renato oda is ült hozzá, és megfogta a vállait:
-Minden rendben? A kék lány bólogatott:
-Persze, persze- majd feljebb emelte a fejét, társára nézett- csak egy kicsit elfáradtam. Már órák óta úton vagyunk. K4-P0N is odalépett hozzá:
-Szükséged van valamire? Lady Spark lassan csóválta a fejét:
-Nem, igazán nincs semmi gond. Egy pillanat még, és mehetünk tovább. Renato elmosolyodott. Majd ahogy állt volna fel, egyik kezét a földre tette.
Úgy maradt. Tekintete valahová a távolba révedt... fejét meg is emelte egy kicsit. A többieknek fel is tűnt a furcsa viselkedése.
-Mi az?- kérdezte Emanuel. Reno szélesen elmosolyodott... majd szó nélkül megindult, mintha csak puskacsőből lőtték volna ki. A többiek pedig utána- K4-P0N a hátára kapta Tarát, hogy utolérjék.
-Renato, te meg hova futsz?- ordított utána Manu.
-Állj már meg, ember!- kiáltott Titan- mégis mi a fenét csinálsz? Út közben a zoolook még két spontán helyen, egymástól 10-12 percnyire letette a tenyerét, úgy ment tovább. Valahol a 23. perc környékén állt meg, szabályosan a talajra hasalva, simogatva mindkét tenyerével. A többiek nagy nehezen beérték, lihegve pár percig. Végül Gita ráülvöltött:
-Mégis mi a manót művélesz? Rohangálsz és kidőlsz?
Renato felemelte a fejét, és szélesen vigyorgott:
-Nem igaz, hogy RTG létedre nem érzed!- elégedetten paskolta a földet- itt víz van! Ezt hallva mindenki ledöbbent. Lady Spark is lecsúszott az őt cipelő mecha hátáról:
-Ez teljesen biztos? Reno nagy vigyorral bólogatott:
-Azám! A totemem nem hazudik- feltápászkodott- itt van egy szép nagy vízforrás. Egy földalatti folyót követtem idáig. Olyan 7-800 méteres mélységben lehet. Manu összecsapta a tenyereit:
-Pompás! Ha fel tudnánk juttatni a felszínre, azzal megtettük az első lépést az élet kialakulása felé.
Többet se kellett szólnia, Gita már elő is lépett:
-Akkor ez az én dolgom. Nagyanyám még tiszta jéglidérc volt. Azzal lehajolt, lehunyta a szemeit... majd ahogy felegyenesedett, felemelve kezeit, úgy hihetetlen erővel tört fel a víz. Az ő vérvonala ugyanis képes manipulálni a vizet és annak minden formáját. Titan közben tolta arrébb a robotokat:
-Kicsit hátrébb, skacok, nem lenne szerencsés, ha eláznátok. Gita közben párszor megismételte még a mozdulatsort. A víz csak úgy tört fel... lassan egy kisebb tó jött létre, majd a domborzatnak megfelelően elkezdtek kialakulni két kisebb folyó. Elégedetten elvigyorodott:
-Na, milyen a felhozatal? Renato elvigyorodott:
-Csodálatos! Most hogy a felszínen van, elindulhat a körforgás. Csak idő kérdése, és levegő is lesz itt. Tara előre lépett:
-És mi lenne, ha rásegítenénk egy kis elektrolízissel? Titan bólintott:
-Hé, ez nem is rossz ötlet... Én támogatom. A kék lány elvigyorodott, majd nagy feszültségű elektromos energiát irányított a vízbe. Nem elég, hogy az látványosan szétfröccsent, de még gőzfelhő is keletkezett.
Manu tapsolt:
-Hát ez csodálatos! kezdetnek megteszi. Közben Gita még mindig nem állt le a mozdulatsorral:
-Jól van, de most tipli van. A kis aranyos kezd terjedni. Valóban, a víz már a majdnem elérte a lábukat. Lassan meg is indultak. Titan értetlenül ránézett:
-Miért nem állsz le? Már van víz! A lány visszanézett:
-Mert nem elég. Messze vagyunk a várostól is. Ha azt akarjuk, hogy komolyan meginduljon a körforgás, több vizet kell a felszínre hívni. Azonban hamarosan belefáradt a mutatványba. M4-X1M a vállára helyezte a háromujjas kezét:
-Innentől majd átvesszük. Lefúrunk a talajba, vagy átvezetjük innen a vizet. Gita bizalmasan rámosolygott.
M1-UT3 pedig örömtelien pattogott körülöttük:
-Hogy erre miért nem gondoltunk! Annyira kétségbe voltunk esve, hogy csak a felszínen kutattunk! Manu halkan nevetett, és átkarolta őt:
-Tudod, M1... néha sokkal több van a felszín alatt, mint gondolnád...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése